2018.02.09

Üdvözöllek Téged, aki "csak úgy" idetévedtél!

Sosem hittem volna, hogy valaha blogot vagy naplót kezdek írni. De az elmúlt időszak eseményei "kikényszerítették" belőlem. A leírtak NEKED szólnak, a nagy Ő-nek! Valakinek, akivel sokáig megoszthattam napi szinten a gondolataimat, érzéseimet. De most meg kell szakítanom veled a kapcsolatot. Hogy is mondtad? "Minden szálat el akarok vágni!!" Hát legyen, de ami bennem van az ki akar jönni. Persze leírhatnám egy levélben, amit sosem küldök el, de inkább ezt a modern kori palackpostát használom. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a nagy digitális óceán pont eléd veti ki a palackot és eljutnak hozzád a gondolataim. De ki tudja..., és legalább engem nem feszítenek tovább...

És most magamról egy pár szót azoknak akik nem ismernek. (TE addig csináld meg a következő Candy Crush pályát... :) ) Sokáig a világ legzárkózottabb embere voltam. Leéltem több mint negyven évet anélkül, hogy bárkinek akár csak sejtése is lett volna mi van bennem. Sosem beszéltem a problémáimról, félelmeimről, vágyaimról. Kifelé a nyugodt boldog ember voltam a "bezzeg" családból. Mindenki irigységének tárgya. De bent csak gyűlt és gyűlt minden, aminek ki kellett volna jönnie. Hosszú folyamat volt évek-évtizedek. Aztán megjelent VALAKI aki nagyon lassan a tudtán kívül elhitette velem, hogy képes vagyok megbízni másik emberben és létezik VALAKI, aki érti amit mondok. És azon a különös áprilisi estén kiszökött a szellem a palackból....

Nem írom le az elmúlt másfél évet. Azt hiszem mi már mindent megbeszéltünk. A mondandóm az azóta eltelt időről szól. Lassan két hónapja, hogy nem beszéltünk. Úgy látszik kb. ennyi ideig bírom, a némaságot. Tavaly is kb ennyi idő után küldtem a levelet. Sajnos ez most már elképzelhetetlen.

Nagyon dühös és szomorú voltam azután, hogy utoljára beszéltünk. Nem azért mert nem fogadtad el az ajándékot. A sors fintora, hogy nagyon hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem nyűgnek az ajándékozást. Megtaláltam az adott helyzetben tökéletes dolgot. Egy apróságot, amit nem volt jól végül a kukába dobni. Ami igazán rosszul esett a sunnyogásod. Simán leléptél volna egy szó nélkül, és nem mondtad volna el, hogy ismét kukáztál... Nagyon jó vagy abban, hogy megalázd az embert. Máig nem tudom eldönteni, hogy ezt most direkt csináltad ilyen durván?
Máig a fülembe csengenek a szavaid: MÁR NEM HIÁNYZOL!!, MÁR NEM KELLESZ!!

Ezek után nagyon nem sikerült jól a karácsony. Pedig a düh amit éreztem irántad eleinte erőt adott, hogy ott legyek fejben. De az az autó már rég egy egyirányú utcában haladt. Ott már nem lehetett visszafordulni csak idő kérdése, hogy mikor érünk el a végére.

2018.02.11.

Nem bántam, hogy jöttem dolgozni két ünnep között. Jobb volt mint otthon lenni.  A dühöm lassan múlt irántad. Lehet, hogy máig nem vetted észre, de töröltelek a FB ismerőseim közül. Ennek két oka van. Nem szeretném, ha azon idegelnéd magad, hogy esetleg valami hajnali órán a profilodat nézve recskázom... Illetve jobb, hogy a messengeren sem jelenik meg a képed. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fa..ságokkal fogok foglalkozni. És a skypon is letiltottalak. Nem hiszem, hogy a jövőben keresnél, de az én szemem folyamatosan a jobb alsó sarkot figyelte, hátha felbukkan a mosolyod. A másik ok, hogy a fülemben csengenek a szavaid "Minden szálat el akarok vágni!!!" Hát akkor segítek vagdosni..

Egy dolog járt sokat a fejemben ismét. A szokásos piros lámpa megint villogott. Az a hablaty, amit magyarázatként adtál szokás szerint nem állt össze. Vajon mi az igazi OK?! Vannak tippjeim:
1. Összejöttél valakivel talán a toronyban, de ez a kevésbé valószínű.
2. Fura voltál mikor rákérdeztem arra, hogy mi volt akkor, mikor a második adag holmidért mentél vissza. Ha fogadnom kellene ismét megjelent a nagy Ő. Szerintem csak miatta kukáznál ilyen tempóban ismét... Ő elég "érzékeny" rám. Szóval, ha fogadnom kellene ismét Attila!!! Vajon mit tudott mondani?? Ennyit arról, hogy már nem szereted...

A szilveszter fura volt. Vidéken vettünk ki egy házat a barátainkkal. Majdnem el sem indultunk... De aztán ott már jó volt. Úgy látszik csak otthon nem bírunk egymás mellett élni.

Sokat jártál megint az eszemben. Hiányoztál nagyon! És ismét nem köszöntöttél fel, pedig nagyon vártam. Persze tudtam, hogy eszedbe sem jut. Valahogy mindig úgy intézed, hogy megúszd.... Ne mondd, hogy nem volt lehetőség: viber, sms, telefon, email, vagy csak egy sor az asztalomra. Tudom...  "Minden szálat el akarok vágni!!" és "MÁR NEM HIÁNYZOL!!"

Január másodikán borult otthon a bili. Akkor döntöttem el, hogy ez már tényleg nem megy tovább. Elkezdtem bevonni a közeli ismerősöket és elkezdtem magamat komolyabban a költözés irányába terelni. Bárcsak elmondhattam volna..

Nem tudtam, hogyan viselkedjek veled szemben idebent. A szavaid egyértelműek voltak, "NEM KELLESZ MÁR!!", "MINDEN SZÁLAT EL AKAROK VÁGNI!!", "MÁR NEM HIÁNYZOL!!!". Nagyon megvisel ez a két frontos elengedés. Egyszerre kell megölnöm annak az embernek az érzéseit aki bevallása szerint még mindig szeret, és el kellene engednem azt aki értelmet adott az elmúlt éveimnek. Tetessem azt hogy jól vagyok és hamar túl lettem rajtad? Nincs már erőm színészkedni. Minden alkalom, mikor összefutunk a folyosón felkavar. Igazából már az is megvisel, mikor mögöttem kopácsolsz el az ajtón túl. A füles folyamatosan a fülemben van, lassan megsüketülök, de ez a kisebbik rossz.

Igazából örültem mikor elmentél tanfolyamra. Annyira szerettem volna tudni, hogy hogyan sikerült. Jól érezted magad? Ment az angol? Hasznos volt? De lehetetlen volt megkérdezni.

Sokat dohányzom magamhoz képest mostanában. Napi 5-6 szál is elfogy néha. Amíg külföldön voltál nem dohányoztam. Ha itt vagy jól esik lemenni és bár találkozni nem szeretnék veled, de azt képzelem, hogy olyankor a lépcső ablakából meglátsz és legalább nem felejtesz el teljesen. Persze tudom: "NEM KELLESZ MÁR!!",  "MÁR NEM HIÁNYZOL!!!"... De akkor is nagyon bánt, hogy teljesen törlődöm belőled.....

2018.02.14. 

Jeles nap. Megvan még a tavalyi apróság? Vagy kikukáztad azt is "Csak úgy?!" Sajnos én nem tudom azt mondani,   "MÁR NEM HIÁNYZOL!!!"

Sok minden változott otthon. Végre volt erőm elmondani, hogy elköltözöm. Szép lassan beavattam mindenkit. Maját, Anyukámat, közeli és távoli barátokat, kollégákat, főnököket. Hátha tud valaki megfizethető albérletet... Móni nem hitte el elsőre, viszont mikor másodszorra mondtam összeomlott. Nagyon rossz otthon a hangulat. Már egymáshoz sem érünk..

Idebent mindenki kérdezget, miért nem megyek a céges buliba. A válaszom: Nem akarok ott lenni! Van aki azt hiszi az otthoni dolgok miatt, bár sokan rákérdeztek, hogy Te és én miért távolodtunk el ennyire egymástól. Próbáltam diplomatikus választ adni mindenkinek, de azt hiszem sokan összekapcsolják a távolmaradásommal. Sajnálom, ha rossz fényt vetek rád, bár erősen kétlem, hogy ez téged érdekel.

Az elmúlt két hónapban gyakran van nagyon rossz kedvem. Azt hiszem komoly depresszióm van, de valahogy mindig átpofozom magam rajta és utána egy kicsivel könnyebb, ilyenkor tudok előre haladni még, ha nagyon kicsi lépésekben is.

2018.02.19.

Otthon megállíthatatlanok a dolgok.. Már a hét végén össze akartam csomagolni és átmenetileg a szüleimhez költözni. De Móni megelőzött. Mire vasárnap reggel hazaértem (Maját vittem a buszhoz, ment sítáborba. Dóri már szombaton elindult.) ő már átment a nővéréhez és szerdáig ott marad. Nem tudom, hogy ezzel akart segíteni a csomagolásban vagy reméli, hogy három nap alatt rájövök, hogy egyedül életképtelen vagyok?? Mindegy hálás vagyok neki!! A helyzet az, hogy nagyon jó volt egyedül. Ugyan döglöttem csak egész nap, de elindult bennem egy csomó gondolat, hogy mit is kellene kezdenem magammal. Hosszú idő óta nem te voltál minden második gondolatom. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy felköszöntselek-e? Végül megtettem és azt kaptam amit vártam. Egy hűvös "Köszönöm." Sajnálom, ha nem esett jól, de nekem azt hiszem ez a minimum és a jövőben is meg fogom tenni.

És elkezdtek csiripelni a verebek... A céges buli visszhangjára gondolok. Úgy látszik az alkohol nem tesz jót a titkoknak. Mikor megkérdezték, hogy akarom-e tudni mi van veled egy ideig hezitáltam.. Nyilván, ha jó hírek lettek volna (pl. csak én kellek neked, hehe) akkor nem kérdezik meg előre... Kell nekem, hogy ismét szarul érezzem magam??? De féltem, hogy esetleg beteg vagy vagy valami rossz dolog történt. Végül győzött a kíváncsiságom....

Lottóznom kellene!!!!!!!! Vagy csak túl jól ismerlek?? Igen, igen, megint bejött. Akkor beszélsz ennyire mellé és akkor dobsz el mindent, ha ő füttyent. Ismét füttyentett... Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Sajnos nem tudom elképzelni, hogy Ő meg fog változni. Valószínűleg te fogsz meghajolni és meggyőzöd magad, hogy a lábtörlőszerep neked való. Annyira sajnálom!! Te sokkal több vagy ennél!!! Persze hihetném azt is, hogy az a bolond ismét elrontja. De félek te már bármit meg fogsz neki engedni és mindent el fogsz tűrni. Leszel a szexbabája, leszel a cselédje és visszamész a börtönébe, csak mert szereted vagy mert ezt olvastad ki a varázsgömbből. Bárcsak abból a szeretetből, amit iránta érzel egy cseppet felém is éreznél. Bárcsak nekem is adtál volna egyszer is valódi esélyt. De ez van. Bárcsak hihetném, hogy boldog leszel mellette... Az nekem is könnyebbség lenne. Jó ha tudod a szavaim amit utoljára mondtam máig igazak. Én várlak.

Ma délutánra ismét rosszabb lett a kedvem. Miért sunnyogtál akkor megint? Miért kellett megint kamuzni? Miért nem lehetett megmondani, hogy ismét összejöttetek. December 21.-én te már tudtad szerintem, hogy mi lesz és mit akarsz. Ez annyira gáz, én azt hittem működik köztünk az őszinteség....

"Sajnos" nem tudom visszaolvasni a beszélgetésünket. Mindet ami írásos kommunikáció volt valaha közöttünk töröltem. Leveleket, minden skype és viber előzményt, az összes emailt amiben szerepelt a neved. Mondjuk erre ráment jópár hivatalos valóban munkáról szóló levél is, de kit érdekel... Talán a verset sajnálom egyedül, azt hiszem azt érdemes lett volna eltenni. Emlékeztetett volna arra, hogy mennyire tudtam valamikor szeretni...

 2018.02.20.

Tegnap este elmentem edzeni. Mindent beleadtam és megint hullát csináltam magamból.De legalább ilyenkor nem gondolkodom. Most nem kerültem ájulás közeli állapotba mint két hete, de ha nagyon kihajtom magam meg szokott a fejem fájdulni. Most is ez történt, de gyorsan lefeküdtem. Sajnos hajnalban iszonyú migrénre ébredtem. Vagy a tegnapi folytatása vagy az érkező havazás az ok, nem tudom.
Egyedül vagyok két napja. Kicsit fáj bevallanom, de jó így. Nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes viselkedés. Kellene Mónit hívogatnom, hogy hogy van? Kellene kommunikálnom vele a gyerekeket érintő ügyeket kivéve? Ő biztos örülne neki, de belőlem nem jön. Azt hiszem nem akarok több színházat. Ma este össze kellene pakolnom a cuccaimat, amit magammal viszek első körben. Nem akarok és nem is tudok nagy és látványos költözködést. Nem könnyű rászánnom magam, de azt hiszem hülyét csinálok magamból, ha most sem lépek, hisz tálcán van felkínálva a lehetőség. De a legfontosabb, hogy nyugodtabb vagyok így külön.
Azért jó dolog is történt. Az edzésen megtalált egy korábbi edzőtárs és megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk síelni. Remélem összejön, mert nagyon hiányzik a csúszás. Idénre nyilván nem lett hosszabb út betervezve. Igazából rövid sem. Zsolt már nem tudott tovább várni foglalt szállást a gyerekeivel. Illetve megyek a VOLT fesztiválra nyáron. Az edzőm hívott minden előzmény nélkül. Tök jól esett és az is jó volt, hogy nem kell egyeztetnem senkivel, egyszerűen megvettük a jegyet és kész. Valami koncert a fő cél, bár én sosem hallottam a bandáról, de részemről nem is ez a lényeg. 

Szerencsére ma nem vagy itt. Ilyenkor sokkal szabadabban járok az épületben, és a dobhártyám is hálás érte.   Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem kapok új infót rólad. Sokat jársz megint a gondolataimban. Hiányzol!! Tudom fordítva ez nem igaz. Valszeg eszedbe sem jutok. Ne is emlékeztess, tudom! "NEM KELLESZ MÁR!!", "MINDEN SZÁLAT EL AKAROK VÁGNI!!", "MÁR NEM HIÁNYZOL!!!" Az a gond, hogy a reményt és a bennem lévő bizonyosságot, hogy közünk van egymáshoz nem tudom kikapcsolni.... 
Azon is agyaltam, hogy mi lett volna, ha nem hajtasz el tegnap egy "köszönöm"-mel. Kialakult volna valami párbeszéd? Valószínűleg nem. Én nem akartam volna. És arra jutottam, hogy az a fajta kapcsolat, ami köztünk volt régen nem életképes. Többet ilyenbe nem szabad belemennem senkivel. Akarom, remélem és vágyom rá, hogy legyen köztünk folytatás, de azt csak más alapokon szabad újrakezdeni.

 2018.03.02.

Sok idő telt el az előző bejegyzésem óta, és sok minden történt. Móni és Dóri hazajött szerdán. Tartottunk egy kiscsoportos szülinapi felköszöntést a kislánynak. Este nem beszélgettünk mert mire edzésről hazaértem azt hittem, hogy már alszik. Persze kiderült, hogy nem... Csütörtökön elmentem az edzőtársammal síelni Donovaly-ba. Elég felemásra sikeredett, mert indulás előtt elkezdtük kielemezni az elmúlt napokat Mónival. Ő azt hitte három nap különlét mindent megoldott. Mikor szembesítettem azzal, hogy költözöm kiborult. Talán ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam kikapcsolni síelés alatt. Napos idő volt, de hideg és szeles. A meredekebb pályákról lefújta a szél a havat ezért kijegesedett. Azért becsúsztuk a terepet, de hamarabb lecsatoltunk és beültünk egy étterembe. A hazaúton megbüntettek a tótok gyorshajtásért. Jogos volt, de egy autópálya lehajtón motorfékkel lassuló autót bemérni szerintem szívatás....

Pénteken ismét szembesültem azzal, hogy Móni gondolkodása nem tud megváltozni gyorsan. Apró jelekből ismét azt szűrte le, hogy nőnél voltam. Ha tudná, hogy milyen egyedül érzem magam és mennyire nincs senkim. De már nincs sem kedvem, sem erőm foglalkozni vele. Ettől függetlenül egy jót beszélgettünk. Talán ez volt a második vagy harmadik eset amikor ő volt az, aki visszavonult és talán még védekezett is. Eddig ez az én szerepem volt és nem állítom, hogy nem jobb ezen az oldalon. Azt hiszem akkor értette meg, hogy én ezt eldöntöttem és meg is teszem.

Szombaton Dórikával is beszéltem. Az Ő reakciójától nagyon tartottam, de úgy tűnik sem nem lepte meg a fejlemény és szerencsére az összeomlás is elmaradt. Megsétáltattuk a kutyát utána átvittem a holmimat anyámékhoz, de végül csak vasárnap aludtam először távol.

Ma péntek van. Öt napja lakom a mama-hotelban. Eddig jó volt, de lassan elég. Tegnap visszamentem Krisztához. Neki még az utolsó szeánsz alkalmával megígértem, hogy amint valódi változás van beszámolok róla. Megtettem, elmeséltem az elmúlt fél évet. Igazából egyedül csak arra voltam kíváncsi, hogy mit ajánl a Mónival kapcsolatos kommunikációban. Keressem? Ne keressem? Hagyjam békén? 

Ma reggel Móni hívott és hosszan és nagyon értelmesen elbeszélgettünk. Azt hiszem nagyon jól kezeli és ezért nagyon hálás vagyok neki. Tartottam a háborútól, de úgy látszik egyelőre béke van. Ő is előre tekint én is. Lassan belerázódnak az otthoni dolgokba, bár biztosan hiányzom nekik.

Említettem, hogy kezd elég lenni a régi kisszobámból. Ágival beszéltem és ő mondta, hogy gyakorlatilag már nem laksz a várban. Ő ajánlotta fel, hogy ha megüresedik a lakás költözhetek. Eldöntöttem, felhívtam, Ő beszélt Veled. A hétvégén elviszed a maradék holmidat, jövő héten azt hiszem átcuccolok. Még sosem éltem egyedül... És "érdekes" lesz abban az ágyban aludni, ahol nemrég még te feküdtél...

Ezen a héten többnyire a toronyban voltál. Sokkal könnyebb amikor nem vagy itt. Persze édes a kín mikor szembe jössz a folyosón, de egyre jobban kezelem. Igazából napról-napra könnyeben el tudom viselni a jelenléted. Lehet, hogy tévedek, de megint nem azt a vitalitást és felszabadultságot látom rajtad, ami te vagy. Mintha megint begubóznál és magadra zárnád az ajtót. Ha így van ki fogod bírni?
Olyan gyönyörű vagy!! Bárcsak elmondhatnám, de talán sosem voltam ettől távolabb. Eszembe jutott, hogy valamikor megígértük, hogy többet nem engedjük el egymás kezét. Jót mosolyogtam rajta, rég volt talán igaz sem volt.

Mostanában nagyon sokszor hallgatom ismét a kedvenc nótámat. Tudom neked nagyon ósdi, de nekem sokat jelent:

Néha szembe jönnek a youtube-on azok a számok amiket még DJ Zs. küldött. Azokat sajnos nem tudom meghallgatni, egyelőre túl nagy hatással vannak rám. 

Az előbb beszéltünk pár szót, mikor felmentem a pénzügy kulcsáért és nem esett nehezemre hozzád szólni! Volt egy röpke pillanat amikor úgy éreztem, neked sincs ellenedre, de hamar elhessegettem magamtól. Csak az én képzeletem és az a csalfa remény táplálja az érzést, hogy néha eszedbe jutok.  

 2018.03.04. Vasárnap

Itt ülök bent az irodában. Bejött a mondás: egyszer fent, egyszer lent. Pénteken edzés után még elmentem Majáért a barátnőjéhez. Majdnem tíz óra volt, hogy hazavittem. Mikor odaértünk ott volt Attila, akinek aznap Móni szállást adott. Nem kell rosszra gondolni. Tudtam róla, előtte szólt és megkérte az engedélyemet. Ettől függetlenül furcsa helyzet volt ahogy a konyhában álltunk és csevegtünk. Én még a kabátomat sem vettem le...
Szombaton elmentünk Dórika fellépésére. Talán nem mondtam, de megkeresték egy modelliskolából. Kiválasztották és mi beírattuk egy tanfolyamra. Tetszik neki, talán egy kis önbizalmat is kap tőle. Tegnap volt a záró fellépés az utazás kiállításon. Miközben várakoztunk elmondtam, hogy valószínűleg költözöm tovább Ági lakásába. Mónit ez látványosan megütötte.
Miután hazaértünk, megjavítottam a kaput, videót mentettem le a telefonjáról, kávéztunk, de igazából semmiről nem beszéltünk. Én kezdtem érezni megint fokozódó a várakozást a részéről és a bennem növekvő feszültséget. Vettem a kabátomat és indulni akartam, amikor felpattant és láttam rajta, hogy valami baja van. Kiderült a kapuban, hogy ő azt hitte még beszélgetni fogunk. Visszamentem és elmondtam, hogy amit én akartam mondani, az a tovább költözés. Úgy érzem meg van zavarodva és mindegy miről csak beszéljünk. A várakozás pedig az lehetett, hogy üljek közelebb hozzá és érintsem meg. Majdnem engedtem a csábításnak. Énhozzm sem ért senki az elmúlt két hónapban. Rettenetesen hiányzik egy érintés és minden más is. De ha engedek biztos vagyok benne, hogy utána nagyon megbánjuk mindketten. Nem ugyanúgy értékelnénk a történteket. Én rosszul érezném magam amiatt, hogy nem tudom azt érzelmi töltetet a fizikai történések mellé tenni. Ő pedig még jobban összeomlana, mikor megértené, hogy ezzel nem tud ott tartani. Az eszemre hallgattam és eljöttem. Szegény a sírással küszködött mikor elbúcsúztam.. 
Kiderült számomra, hogy teljesen értelmezhetetlen számára, hogy csak úgy leléptem. Értsd ez alatt azt, hogy nem egy másik nőhöz/nőért megyek el otthonról. Az tisztább lenne számára. Lehetne valakit hibáztatni, így csak engem lehet. Azt hiszem a tegnapiak után ez is meg fog történni. Este megyek, viszem haza Maját versenyről. Nagyon hűvös fogadtatásra számítok.

Ági reggel sms-t küldött, hogy este adod át a kulcsot neki. Ha még belefér találkozom vele és megbeszéljük a részleteket. Ha megegyezünk és minden klappol kedden vagy csütörtökön átcuccolok...

2018.04.05. Csütörtök

Majdnem egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Történt sok minden, bár alapjaiban nem változtak a dolgok. Hol is kezdjem. Végül nem költöztem. Még mindig anyáméknál lakom. Tudom ez rám jellemző tempó. Ott hagytam abba, hogy találkoztam Ágival. Csevegtünk egy jót elmondta a részleteket és feltételeket. Őszintén bevallom kicsit megijedtem a gondolattól, hogy teljesen külön menjek. Eltelt így kb. egy hét. Közben beesett a semmiből egy lehetőség, hogy ne maradjon el az idei síelésem. Felvettem a kapcsolatot egy számomra teljesen idegen társasággal, akik Franciaországba készültek egy hétre. Nagyon jó áron, mondhatni olcsón (1 hét pályaszállás jacuzzis szaunás apartmanban + 6 napos síbérlet egy 150km-es síterepen: 72E Ft + útiköltség), március utolsó hetében. Vettem egy nagy levegőt, beneveztem és nem bántam meg. Persze nem indult a dolog könnyen. Indulás előtt előtt másfél héttel lebetegedtem. De az idő haladtával nem javult az állapotom csak romlott. Köhögtem, fájt a torkom borzalmas volt a közérzetem. Végül három nappal az indulás előtt elmentem orvoshoz és felvetettem magam betegállományba hátha sikerül kifeküdnöm. Indulás előtti napon még felkelni is alig tudtam. Szédültem nagyon. Aztán megnéztem a vérnyomásom, amivel már egy jó ideje semmi baj sem volt. 170/sok. Valószínűleg a gyulladáscsökkentő és az hogy nem edzettem már másfél hete nem tett jót.  Szóval gyógyszer leállít vérnyomáscsökkentő kibiztosít.. Ezzel legalább össze tudtam készülődni és képes voltam elindulni, de ha előre nincs kifizetve hagyom az egészet annyira nem volt sem erőm sem kedvem nekivágni. Hiba lett volna... Megismertem egy kiváló társaságot. Gyönyörű helyen és időben síelhettem a világ tetején. Megváltoztattam a FB borítóképemet is egy ott készült fényképre. Kár, hogy nem láthatod :( De tudod mit ide teszem:

Nem részletezem a dolgot mesés volt, de nem tökéletes. Az akkor lett volna, ha ott vagy velem. Persze a szívemben és a gondolataimban folyamatosan láthattad, amit én... Basszus tavaly még azt terveztük, hogy elmegyünk együtt síelni... Ott álltam a hegytetőn és most még egy képet sem küldhettem. Iszonyú belegondolni, hogy ez már csak nekem jut eszembe és csak nekem fájnak a kimaradt lehetőségek...
A társaság elég vegyes volt. Főleg pasasok csak négy nő, abból három a párjával. Az egyszem szingli hamar kikötött mellettem. Kedves lány nálam picit fiatalabb, és nagyjából azonos a sítudásunk. Szinte végig együtt csúsztunk, együtt kajáltunk, egy apartmanban laktunk (mondjuk ezt a matek és a szervező intézte). Azt hiszem, ha rámozdulok nem lett volna ellenére a közeledés, de nem éreztem a szikrát. Nem vagyok komplett. Nem tudom mit keresek, vagyis ha őszinte akarok lenni magammal tudom: Téged, mindenkiben.

Végül eltelt a hét és mióta visszajöttem minden csak rosszabb. Jobb lett volna ott maradni. Húsvétkor két napot Pécelen voltam. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem tudok mit kezdeni azzal a ki nem mondott, de mindenen átsütő várakozástól és attól az iszonyú önuralommal visszatartott közeledési vágytól, ami a Móniból árad. Néha nem bírom ki és engedek. Ennek a vége persze csak megbánás és megbántás lehet. Ezt élted át te is? Ezzel űztelek el? És ha én is lecsapom a rolót azt fogja átélni, amit én most? Mert akkor mindennek vége. Neked volt hova menekülnöd, volt miért volt kihez. Nekem már semmi nincs idekint, ami elég erősen motiválna. Nem tudom képes leszek-e végigcsinálni a dolgot és akkora fájdalmat okozni, mint Te nekem.

Majdnem három hét telt el, hogy utoljára láttalak. Múlnia kellene az érzelmeimnek, de egyre erősebbek. Nagyon tudsz hiányozni!! Semmit sem tudok rólad, de ha Rád nézek azt hiszem nagyon pontos képet tudnék arról festeni mi van veled. Kerüllek megint. Nagyon felkavar, ha látlak, ha érzem az illatod, hallom a hangod. Nem akarok Veled találkozni, mert nem tudom lesz-e erőm magamon tartani a fapofát. Persze váratlanul néha megtalálsz, mikor be kell mappelni az S: meghajtót. Égetett folyamatosan, hogy megkérdezzem jól vagy? Minden rendben? De azt hiszem jobb, hogy nem teszem. Nem élném túl a válaszod. Nem és nem akarom észrevenni azt amit érzek és látok rajtad. Nem akarom tudni, hogy viszolyogsz a közelemben. Ellenszenvet érzek, nem is kicsit. Miért? Eddig ez nem volt, eddig csak a közönnyel birkóztam. Tudom te megmondtad: "NEM KELLESZ MÁR!!", "MINDEN SZÁLAT EL AKAROK VÁGNI!!", "MÁR NEM HIÁNYZOL!!!" 

Újra előkerült a mantrám:

- NEM KELLESZ NEKI!!!!

- NEM HIÁNYZOL NEKI!!!

- NEM ÉRDEKLED, ESZÉBE SEM JUTSZ. NEM GONDOL RÁD!!!!!!!

- örül, hogy így alakult

- CSAK NEKED FÁJ!

- FELEJTSD EL!!!!!!!!!!!!!!

- NEKI MÁS VALAKI KELL!!!!!!!!!

És jönnek az okosabbnál okosabb írások:

https://elozoeletek.blogspot.de/2016/06/napi-utmutatas-junius-11-engedd-el-azt.html

Csak egy valamire nincs válasz: HOGYAN? HOGYAN?

2018. április 11. Szerda

Eltelt ismét egy hét. Ezt a számot még Öcsikém küldte nekem anno, most már én is hozzá tudom tenni a saját értelmezésem:

Amúgy Zsolti az egyetlen "követőm" :) Már nem emlékszem, hogy milyen apropóból elküldtem neki a linket, és mint kiderült néha "belenéz". Nem bánom, sőt ezúton szépen megkérem Őt, hogy ha úgy adódik, hogy nekem már nincs módom rá, küldje el Neked a hivatkozást. Eddig nem említettem, megvettem a motorbiciklimet és tudjuk az nem egy életbiztosítás....

Ha már zene azt hiszem ez is idevág:

Meg ez is:

 Tudom ezek neked ósdiak és nem is kedveled, valszeg bele sem kattintasz, de az én érzéseimet tükrözik. Tiszta hülye vagyok, mert ilyenek jutnak eszembe. A képzeletemben létező ideálszemély meghallgatja és megpróbálja megérteni a lényegét. Sajnos azt aki most vagy, már nem ismerem. Túl sok idő telt el. Párhuzamos valóságban élünk, de nekem szükségem van a sajátomra.

 Ma és tegnap meglepően sokat találkozunk. Pedig véletlen. Próbálok koncentrálni és a zene segítségével kilépni a környezetemből. Javítottam neked nyomtatót, kaptál USB hosszabbítót és CSAK ÚGY összefutottunk a folyosón. Most egész jól viselem. Egy dologgal viszont nem tudok semmit kezdeni. Az illatod!! Beül az orromba és a kocsid már rég nem áll az épület előtt mégis érzem.

2018. április 12. Csütörtök

Ezt találtam:

Ma rengetegszer meghallgattam. Annyira szeretném elküldeni!!!! Most is folyamatos "repeat"-el megy, mindent elmond...

Amúgy ez elmúlt időszakhoz képest kifejezetten jól vagyok. Sok minden történt mostanában. Hol kezdjem. Költözöm. Ma. A cuccom fele már a kocsiban a többit este bepakolom. Ismét szűz terepen fogok mozogni. Igaz csak egy hónapra kapom meg a lakást, de akkor is egy lépcsőfok. Mostanában nem tervezek nagyon előre. Ha szabadabbnak érzi az ember magát úgy látszik képes foglalkozni a jelennel és nem csak a jövőbe tekint. Nekem ez új! Új dolgokat tapasztalok meg. Múlt héten csetelni kezdtem Ágival a lakásról. Délután háromkor megbeszéltük, hogy hatkor találkozunk és egy csésze kávé mellett csevegünk. Nem kellett előre egyeztetni, nem volt stressz, hogy ki mit gondol, ki fog megsértődni vagy gyanakodni. Maga a csoda! Egész más volt mint az eddigi "lopott" "randijaim". Nem kellett hazudni/elhallgatni senkinek és semmit. És figyelni tudtam a másikra. Nem az órámat néztem, hogy lassan menni kell és vajon mit fogok otthon mondani. Jól éreztem magam. 

A másik nagy hír, hogy megvettem a motoromat! Holnap veszem át! Nagyon teszik. Radnai Pisti sokat segített kiválasztani és megvenni. Vele is sokat csevegtünk, okosan látja a dolgokat. Ne izgulj "kettőnkről" (de fura ezt leírni) semmit sem mondtam. Nincs köze hozzá és nem akarok rossz fényt vetni rád. 

Most mennem kell, majd folytatom! Holnap szabin vagyok. Neked jó hétvégét és vigyázz magadra!!

2018. április 21. Szombat

Ma munkanap van, előre dolgozunk a következő hosszú hétvégére. Megint elrepült egy hét. A legfontosabb változás, hogy végre teljesen külön költöztem. Mit is mondhatnék, egyelőre nagyon tetszik. Olyan nyugodt vagyok mint már nagyon rég. Remekül alszom és kialszom magam. Pedig néha éjjel egyig nézem a Waking Dead-et. Most épp a második évadot fejezem be. Bent a cégnél is sokkal kipihentebbnek és hasznosabbnak érzem magam. Jó egyedül lenni. Nem kell igazodni és a legjobb, hogy hirtelen kreálhatok magamnak programot illetve ugyanilyen váratlanul le is mondhatok bármit. És nem kell válaszolnom a "Miért"-re. Valami kezdődő szabadság féleséget érzek. Azért érdekes abban az ágyban aludni, ahol "nemrég" még a kezedet szorongattam. Máig nem tudom, hogy rámenősebbnek kellett volna lennem azon az egy-két estén. Néha sajnálom a kihagyott lehetőséget, de ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy talán jobb így. Akkor nem lennék képes itt megmaradni egy percig sem. És úgy emlékszem, hogy akkor egyáltalán nem láttam a szemedben azt, amit akkor azon a bizonyos májusi estén láttam. Szentimentális barom vagyok tudom...
A másik esemény a motorom. Múlt pénteken elhoztam. Egy 650 köbcentis Suzuki Bandit lett a befutó. Nagyon jó állapotban, a kereskedés (amely egyben motorszerviz is) még két hónap garanciát is adott a 12 éves járgányra és elintéztek minden papírmunkát. Ja és kaptam egy grátisz vizsgáztatást is. . Pénteken kivittem Pécelre és megcsináltam rajta a kötelező dolgokat. Olajcsere és a szűrők cseréje. Megmotoroztattam a lányokat is. Vegyes volt a fogadtatás. Maja imádta, Dóri szerette, de Móni nem rajongott érte. Félt, hogy elesünk vagy egy kátyúba megyünk. Dórika lefényképezett amit feltettem a FB-ra is. Ez az:

Nagyon sokan hozzászóltak, gratuláltak és féltésüket fejezték ki. Nagyon jól esett.. Kár hogy nem láthatod.. Egy röpke pillanatra megbántam, hogy töröltelek az ismerőseim közül. De aztán rájöttem jobb így. Legalább nem várok a soha meg nem érkező lájkodra... :(

Szombaton kutyaiskolában voltam Dórival utána kimentem a tüntetésre. Eléggé elkeserítettek a választási eredmények ezért úgy éreztem ott van a helyem a tömegben. Vasárnap elmentem Janival a haverommal egy kisebb motorostúrára. Ez volt az első alkalom, hogy 100 km/h felett hajtottam. Nagyon élveztem a dolgot bár eléggé el is fárasztott. Rengeteg tanulni és gyakorolni valóm van még. Este az unokatestvéreméknél voltam egy kisebb kerti partin. Régen láttam őket, jó volt velük. Állítólag megváltoztam... Nem tudom, de remélem. Kár, hogy tőled nem jöhet semmi visszajelzés. De az is igaz, ha érdekelne és esetleg észrevennéd valószínűleg akkor sem kommunikálnád.

2018. április 27. Csütörtök

Az előző bejegyzés sokkal hosszabb volt, de a technika és a net ördöge megtréfált. Egyszerűen valami történt és elszállt az a rengeteg iromány. Nagyon dühös voltam. Csak arra emlékszem, hogy sok értékes gondolat ment a levesbe. Sajnos azóta nem volt időm írni ezért az emlékek is elhalványultak. Mindegy kár ezen keseregni.
Ismét öregebbek vagyunk egy héttel. Mostanában rengeteg meló van. Odáig jutottam, hogy az Index-et sincs időm megnyitni. Talán észrevetted, hogy ezen a héten két napon is motorral mentem az irodába. Ne értsd félre, nem vártam semmilyen ünneplést vagy érdeklődést. Nálad ez most nem fér bele. Tanulom a szakmát vihar tempóban. Mondjuk volt ebben némi kényszer is, de a legjobbkor jött. Móni kocsijában kinyiffant az aksi és nem tudott mozdulni. Így én ott hagytam neki a Focust és két napig motorral jártam. És kipróbáltam milyen a dugóban álló kocsik mellett a buszsávban elsuhanni mint a madár. Vagy a teljesen beállt BAH csomóponti felüljárón a záróvonalon előrejutni a buszsávig, ahol ismét lehet suhanni. Fantasztikus dolog...
Mostanában történtek velem nagyon jó dolgok. Eltűnt a gyomromból a feszültség és olyan jól vagyok, mint már nagyon-nagyon régen. Az edzés is jól megy. Minden alkalommal ott vagyok és érzem, hogy fejlődöm. Simán bírom a 15-20 perces blokkokat pihenő nélkül. Nem egyszer nagyobb súlyt kértem, mert kevésnek éreztem az edző által előírtat.
De egy dolog azért nagyon bánt. Nem tudom a kisebb-nagyobb örömeimet megosztani azzal akivel a legjobban szeretném. Veled. Végre nem csak fájdalmat tudnék közvetíteni. Néha elnézlek és szeretnék csak annyit megkérdezni, "Jól vagy és minden ok?" De egy pajzs vesz körül Téged, egy erőtér, amin nem hatolhat át semmi... Sajnálom. Remélem irántam a közönynél megálltál és nem csaptak át gyűlöletbe az érzéseid. Félek tőle, hogy képes vagy magadban átírni a múltat a cél érdekében. És én ideális bűnbak lennék. Nincs igazából jelentősége, mert bennem tisztán élnek és élni fognak annak a néhány boldog órának a képei, illetve az elmúlt éveknek az örömei és fájdalmai. Tudom baromság... De jó volna tudni, hogy eszedbe jut még neked valami április 22-ről és május 5-ről? Sajnos meggyőződésem, hogy már nem. Ha véletlenül magától nem törlődött akkor az önszuggesszió biztos megtette hatását.
Ezen a héten meglepően sok kontaktus volt köztünk. A számlákra azért nem írtam semmit, hogy ne érezd kötelezőnek azt, hogy megköszönd, mert tudom, hogy nem szívesen teszed. Még az sem volt baj, hogy benézted és a PZs-nek tulajdonítottál egy 19. kerületi számlát. Pedig az volt a motorba az első tankolásom. Nem gond, valószínűleg könnyebb volt két embernek egyben írni. Velem direktben úgy sem kommunikálsz. Mindig csak a tömegnek írsz, holott tudod, hogy én fogok válaszolni.
Még egy gondolat jutott az eszembe. Szeretnélek néha megrázni, hogy légyszi mosolyogj! Nyugodtan mutasd, hogy boldog vagy és végre megtaláltad amit kerestél!! Nekem sokkal könnyebb lenne, ha így látnálak és nem ezzel az elkínzott faarccal. Ne csináld kérlek! A szemem előtt öregszel rohamtempóban és nem hiszem, hogy ez a sok meló eredménye. Mindenkinek szar ez az időszak a DBD-nál, de mindenkivel lehet azért pár szót váltani.
Amúgy most itt ülök a Toldyban. Előttem a PC mellettem egy gin-tonik. Bent a cégnél folyamatosan zenét hallgatok. Találtam egy magyar rock-and roll válogatást. Egészen rákattantam. Tudom neked minden ilyesmi ósdi, de nekem most nagyon bejön. És soknak a mondanivalója is abszolút lefedi az érzéseimet. Azon gondolkodom, hogy a fenti sorok elég depisnek tűnnek. Pedig kifejezetten jól érzem magam. Változás az is, hogy vannak programjaim, néha több mint az időm. És nem hetekre előre tekintek, hanem csak napokra, mert van bennük tartalom.
Elfáradtam úgy látszik hat a gin. Megyek fogat mosni. Aztán egy-két rész WD. Keveset aludtam a napokban és az edzés is kifárasztott. Jajjj még egy sztori. Tegnap mostam az itteni géppel először. Színes ruhák, pólók zoknik ilyesmi. De leírás semmi a gép mellett. Jót mosolyogtam, hogy mit szólna Attila, ha felhívnálak, a beállítással kapcsolatban... :)

2018.május 1. Kedd

Itt ülök az irodában. Bejöttem, mert elég sok kivizsgálás van és az ALM-el is vannak gondjaim. Reméltem, hogy tudok haladni, de nem igazán sikerült. Ennek több oka van. Egyrészt az UC szervere mostanában szívat. Már az első bejelentkezési próbálkozásra "locked out"-vagyok, pedig úgy hagytam ott, hogy nem volt gond. Természetesen ENA kivizsgálás lenne dögivel. Másrészt otthon nincs netem és ilyenkor be tudom pótolni. Vasárnap nem láttam a F1 futamot, most letöltöttem és megnéztem. Még a kötelező bóbiskolás is megvolt. A hosszú hétvége jól telt. Szombaton Maja névnapoztunk Pécelen. Egész jó a viszonyom Mónival és kifejezetten jó volt ott lenni. Vasárnap Balatonfüreden illetve Veszprémben voltam a síelős térsasággal. Csábítottak, hogy menjek motorral, de nem vállaltam be egyelőre. Nagyon jó volt. Itt van egy 25 éves motoros fickó Lengyelországból, couch surfingel az egyik lánynál. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen el tudok társalogni angolul a lehető legváltozatosabb témákról. Egész este csevegtünk meg poénkodtunk, ja és kiderült, hogy oszlopos tagja az ottani Bandit klubnak... Későn éjjel jöttem haza. Egyszer aludni is meg kellett állnom mert nem sok hiányzott, hogy elbóbiskoljak vezetés közben. Hétfőn délután kimentem Pécelre edzeni és elhoztam a motoromat is. Most is azzal jöttem. Kicsit meg kell a járgányt sétáltatni. Hetente egyszer minimum rá kell üljek, mert igencsak tud hiányozni.
Vajon megyünk még valaha motorral hambizni a Háros utcába? :) Sokszor eszembe jutsz és ebben a május eleji időszakban azt hiszem már mindig így lesz. Talán van ez az oka, hogy mostanában van egy visszatérő álmom. Előre bocsájtom, hogy ritkán maradnak meg az álmaim és még ritkább, hogy ismétlődjenek, de ez mostanában előjött párszor. Nem tudom hol játszódik csak annyi, hogy a pároddal vagyok valami heves szóváltásban. El nem tudom képzelni hol kerülhetek olyan helyzetbe, hogy Attilával vitatkozzak, de ez igazából nem is fontos. Te is ott vagy, de nem szólsz bele csak állsz könnyes szemmel. Remélem nem miattam. Ja és a sztori. Ő elég emelt hangon osztja nekem az észt és valakit nagyon aláz. Arra emlékszem, hogy a végén azt kérdezi, hogy én mit tettem volna a helyében. Nem lövök mellé, ha arra gondolok, hogy rólad volt/van/lesz szó. Azt hiszem addigra az én gyógyszerem is elgurul és azt mertem mondani, hogy A szeretet mellé tiszteletet biztonságot is adtam volna. Ja és villámgyorsan legyártottam volna az a szöszi beatles frizurás kisrácot, akinek ismét néha előjön a képe. Jó pár hónapja nem kísértettek a képeim amiket anno neked is elmondtam. De most ismét itt vannak...