2018.08.14.  Csütörtök.

Eszembe jutott ez a blog. Fura az élet. Mikor kezdtem nem is tudtál róla és mégis eljutottak hozzád a gondolataim. Valahogy mindig reméltem, hogy valaha a kezedbe kerül. És csoda történt. Most tudsz róla, de biztos vagyok benne, hogy ezek az érzések már "biztonságban" vannak és írhatok akármit. De görcsölök és nem írok, bár szorít a mellkasom. Vannak érzéseim, gondolataim, de azt hiszem a büszkeségem nem engedi egyelőre. Több oka is van. Bármit mondanék hallanám a hangod, ahogy megmagyarázod, hogy miért nem úgy van és mekkorát tévedek. Nagyon tudod ismét, hogy mit akarsz és ilyenkor nincs más vélemény a tieden kívül. Ilyenkor nem akarsz érteni. Nem akarok vitatkozni még gondolatban sem.

Próbálom kitalálni, hogyan tovább mert nem akarlak elveszíteni. Nem tudom nélküled elképzelni az életem. Talán azt te sem tagadod, hogy van köztünk valami kapocs, és az nem engedné. Akkor meg minek menekülni. Valahogy megoldom azt az időt amíg ismét nekifutunk és akkor már sikerülni fog. Tudom, hiszem, érzem. Egyszer még megtalálsz, megkeresel. Ne akadályozzon majd a büszkeséged! Ne hezitálj!

Nagyobb gondot jelent mi lesz addig. Nem jó ismét megélni a közönyt és az ingerültségedet. A szánakozó pillantásaid a fölényes megjegyzéseid. Remélem ez egyszer elmúlik. 

Vajon kipihented magad Horvátországban? Jó lenne megkérdezni, hogy érezted magad. De a viberen már megírtad, hogy "Jó volt.". Gondolom jobb, ha nem feszegetem talán egyszer mesélsz magadtól, ha van mit. Igazából érdekelne ki vezetett, hogy teltek a napok. Minden! Sokat gondoltam rátok. De vajon én szóba kerültem? Kétlem. Pedig nagyon szerettem volna menni!! Bárcsak egyszer is mondtad volna, hogy örülnél, ha ott lennék. Asszem megingatott volna az elhatározásomban. Mielőtt elindultatok beszéltem Zsófival. Fura volt, hogy ő sajnálta a dolgot és örült volna, ha megyek.

Mikor megyünk motorozni? :) Egyszer gurulhatnánk egy nagyobb kört. Vagy ez már elképzelhetetlen? Én nagyon élveztem a múltkorit és ha jól értettem ez volt az egyetlen dolog, ami neked is jó volt. Jobb lenne, ha szélesebb lenne az a paletta, amiben érdekesnek találsz, de én ennek az egynek is örülök.

2018.08.18. Szombat

Megint írok. Azon gondolkodok mitől más ez a blog, mint az élő szó egy email vagy chat? Talán mert itt szabadon elmondhatom és nincs reakció? A többi közlési forma magával vonzza az új gondolatokat. Ez pedig olyan mintha learchíválnám a bennem feszülő mondandót. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt hiszem, hogy már nem látogatsz el ide. De pikánssá teszi a dolgot a gondolat, hogy talán mégis.

Nem tudom jó ötlet volt-e ez a jósnő. Semmit újat nem mondott csak megerősített abban, amit az életemről gondolok. Azt hiszem önismeretből eddig sem buktam volna meg. Butaság volt a hangfelvételt neked adni. Úgy vélem bármit ki lehet hallani belőle és annak az ellenkezőjét is. Nem ugyanazt fogjuk érteni belőle és ez nem igazán lelkesít.

Gyönyörű voltál pénteken. Próbáltam a közönyöset játszani, de nem ment. Remélem nem volt ciki.

2018. szeptember 17. Hétfő

Hát ezért nem jó, ha találkozok és szóba állok veled. Azt hittem már nem is foglalkoztatnak annyira a történtek és túl tettem magam rajta.... Tudom, ilyenkor mindig visszaesek, de az a néhány édes pillanat, amikor a hangodat hallom és látom a mosolyod ott és akkor minden következményt megér. Próbálom erőltetni a fapofát, több kevesebb sikerrel és minél kevésbé kiadni magam. Órákat tudnék mesélni mi van bennem, de nyilván nem teszem. Már így is túl sok volt és lesz böjtje. Bár ahogy elnéztem fél szavakból is értjük egymást még mindig..

Szóval kinyílt a palack és írnom kell...

Először is ez blog adott ismét fejtörést. Mi tulajdonképp a szerepe? Mit írhatok? Óvatoskodjak, hátha valaha még olvasod? De aztán rájöttem végül, hogy már egyszer régen megvolt a megoldás. Nem tudok meglenni anélkül a ragyogó szemű lény nélkül, akit érdekelnek a gondolataim, és akinek mindent el akarok és tudok mondani. Szóval folytatom, bár sosem voltam biztosabb benne, hogy jó ideig ismét "biztonságban vannak" a leírtak. Azt hiszem gondosan ügyelsz arra, hogy még véletlenül se tévedj ide. De ami késik nem múlik.. Válasz ugyan nincs, de "Ő" azért rendíthetetlenül mosolyog rám és meghallgat. És különben is ez az én blogom, bár neked írom.

Rutinosan kezelem már, hogy eldobsz. Megvannak a bejáratott klisék, tudom mi kell ilyenkor, hogy gyógyítsam a lelkem sebeit. És persze vannak új módszerek is. Új volt például a Follow the flow koncert, ahol a "Hagyod menni" című számot üvöltöttem végig sűrűn könnyezve. Talán megnéztek a körülöttem állók, hogy ki ez a nedves szemű vén fasz a generációs szakadék másik oldaláról és mit keres itt.. Pedig akkor lett volna igazi meghökkenésük, ha kilátszik, hogy végigzokogom odabent a számot. De ennyire nem engedhettem el magam és így kicsit könnyebb volt utána.
Nem szeretném kommentálni hosszan a "szakítást" és azt, hogy utána mit "tettél". Inkább csak egy-két gondolatot írok le. Először is köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy szóban közölted. Így sokkal elegánsabb. Mivel a elmondottakkal kapcsolatban villogott a piros lámpám, igazából nem is sokáig foglalkoztatott. Azt hiszem a tényen kívül max a szereplők voltak igaziak. A mikor-hogyan-miért kérdéseket ilyenkor nincs értelme firtatni nálad. Talán egyszer megtudom a valóságot, de igazából nem érdekel. Nem hiszem, hogy nagyon mellélövök a saját verziómmal.

Leszűrtem néhány tanulságot a mi sztorink utóbbi fejezetéből is. És számomra talán a legfontosabbat is. Mi az a plusz, ami benned van és talán ez a puzzle utolsó darabja. Mert azt, hogy villámgyorsan meg tudok neked nyílni azt, már tudtam. Tudod, amit őszinteségnek hívtunk valamikor. Óriási érzés, hidd el úgy együtt lenni a "pároddal", hogy ki mered tenni a lelked sőt az egész valódat az asztalra és azt mondani: "Tessék ez vagyok én!". Nem szégyellsz, nem titkolsz, nincs játszma, nincs álarc. Persze nagy rizikó és ha nem jön be megvan az ára, ami igencsak borsos. Ilyenkor megmérettetsz és kevésnek ítéltetsz. Én sajnos így jártam. De így utólag is azt mondom megérte. Mert én már tudom, hogy létezik ez az érzés, tudok kapcsolódni valakihez ennyire mélyen. Persze nagyon fájdalmas, rádöbbenni, hogy a dolog ilyen durván egyoldalú is lehet. És arra is, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó ebben az életben. De létezik, megtapasztaltam, még ha csak egy röpke boldog pillanatra is. Talán van akinek ennyi sem jut. Azt is hiszem, hogy ehhez te kellesz ez nem tanulható akarható képesség.

De igazából a másik dolog a lényeg. A másik, ami tulajdonképp még mámorosabb. És ez az amit csak úgy tudok megfogalmazni, hogy az "Everybody call me Sir" feeling. Lehet, hogy nem tűnik fontosnak. De az!!! És iszonyúan fontos. Ezt csak most tapasztaltam meg. Az az érzés amikor a világgá szeretnéd kürtölni, hogy igen ez a csoda mellettem velem van. Az én kezemet fogja és az én vállamra hajtja a fejét. Talán a büszkeséghez áll közel, de annál több. Mindegy, hogy a világ körülötted -legyen az család vagy barátok- szeretik, tisztelik netán félnek a párodtól, mert nem az számít. Téged inspirál a te belsődet melegíti az érzés, hogy az egész világ téged néz téged irigyel. Mónit mindenki szereti, de én mégsem éreztem sosem, hogy E.C.M.S. Igazából nekem ezért teljesen új érzés. Felemelő, mámoros, és megdöbbentő. És ez hihetetlenül pozitívan hatott a saját önértékelésemre. Melletted végre férfinek éreztem magam. Olyan dolgok váltak természetes reakciókká, amelyekre korábban figyelnem kellett. És ez nem csak fejlődés kérdése. Persze a felismeréshez kellett az a "bizonyos" zeneszám, amit anno ezerszer meghallgattam, de "azóta" nem létezik. Számomra törölve lett az egyetemes zenei palettáról.

Azt hiszem ez utóbbi két dolog az, ami nem múlik és nem enged. A sok korábbi "aprósággal" valószínűleg megvan a magyarázat, hogy miért TE, és miért érzem és hiszem, hogy mindenki más csak gyenge utánzat lenne számomra. Mert inspirálsz!! Ha épp együtt vagyunk vagy pont "messzire" folyamatosan ég bennem a tettvágy. Tenni, tenni, jobbnak lenni azért, hogy te is büszke lehess rám. És egy picit talán azért is mert csak ezzel tudok Nálad versenyezni, mert tudom, hogy alulmaradok bizonyos testi adottságok és anyagi lehetőségek terén.
A fentiekből láthatod, hogy nem tudlak elengedni. Nem megy és nem is akarok küzdeni ellene. Ellenben bízom a világ változékonyságában, a meggyőződésemben ezzel kapcsolatban. Talán egy kicsit abban is, hogy ez pár nap téged is megérintett kicsit. Azon gondolkodom volt-e alkalom, ahol csak te voltál velem. Ahol elengedted a kétségeket és a benned mardosó gondolatokat, érzéseket. Amikor nem játszmáztál, ahol levetted az álarcot, ahol nem akartál csak voltál. Lehet, hogy tévedek, de a nógrádi kirándulás lehetett az egyetlen. Szerintem ott sikerült elengedned kicsit magad. Számomra az volt a csúcspont. Amikor hátulról átöleltél és dúdoltál a fülembe. Akkor ott boldognak éreztem magam. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam elég tökös, hogy ott maradjunk. És igen végre lett egy emlékem is. A fotó amit Andi csinált a motoron.
Lehet őrültség, de én továbbra is bízom. Persze könnyű kitartónak lenni, ha nincs más választásod, mert valami nálad erősebb erő nem enged más útra. Egyszer mindennek vége lesz és remélem ennek a várakozásnak nem akkor mikor bedobozolnak és letesznek megpihenni. Addig viszont kénytelen vagyok más módon viszonyulni hozzád. Már tudom, hogy lehetek a szeretőd, a társad, gyermeked apja és ezek mellé még grátisz a barátságomat is megkapod. De nem tudok és nem is akarok a haverod lenni. Az túl sekélyes és nem éri meg azokat az elvonási tüneteket amelyeket okoz. Ettől függetlenül ha segítségre van szükséged akár szóban, akár tettekben vagy bármi módon nyugodtan keress. Továbbra is megtisztelsz, ha eszedbe jutok. Én úgy gondolom, hogy ezzel nem a rolót húztam le, hanem órásira tártam egy hangár ajtót. Viszont nem ülök az ajtóban cseverészni. Ha kellek gyere be, kopogni sem kell, odabent megtalálsz.

És egy idézet dalszövegből:

"Az életről írt naplómban
Te vagy minden szó
Mégsem várok rád az ajtóban
Tudom, így lesz jó"

(F.t.F. Plátói)

2018. szeptember 21. Péntek

Utaztok. Ma vagy holnap nem tudom. Azt sem, hogy egyáltalán itt vagy-e. Mindegy, csak jó utat akartam kívánni! Vigyázz magadra!!

2018. október 24. Szerda

ANNYIRA HIÁNYZOL, HOGY AZ SZÓ SZERINT FÁJ. ÉS TÖK MINDEGY, HOGY ITT VAGY VAGY NEM. GŐZÖM NINCS MEDDIG BÍROM..... KEZD ELÉG LENNI...

2018. november 17. Szombat

Ritkán látlak. Nem keresem a társaságod de ez kölcsönös. Ebben az épületben még könnyebb elbújni. De néha összefutunk. Sajnálom, ha bunkónak vagy ridegnek tűnök. Ha van ilyen érzésed akkor hidd el nekem százszor jobban fáj és baromi nehéz így tennem.
Nem magyarázom a miértet. Egyrészt nem értenéd és kétlem, hogy érdekel. De legfőképp túl sok "erőforrást" vesz ki belőlem.

Szóval sajnálom még egyszer! 

2018. november 25. Vasárnap

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT szeretnék kívánni! Nem adhatok semmit, sajnos még az egy szál rózsa sem jöhet szóba, mint tavaly. De a képzeletnek nem szabhatunk határt ezért ezt a kezedbe képzelhetem. Bárcsak személyesen adhatnám át.

És a fenti gondolat ihlette ezt a szösszenetet. Tekintheted szülinapi ajándéknak:

Bárcsak...

Bárcsak elmondhatmám,
Bárcsak meghallgatná,
Bárcsak érdekelné,
Bárcsak nemfeledné.

Bárcsak megvehetném,
Bárcsak átvihetném,
Bárcsak átadhatnám,
Bárcsak elfogadná.

Bárcsak rámnevetne,
Bárcsak átölelne,
Bárcsak úgyérezne,
Bárcsak igaz lenne.

Bárcsak elmondhatnám,
Bárcsak meghallgatná,
Bárcsak nemfeledné,
Bárcsak érdekelné.

Bárcsak érdekelné!!!

2018. november 25.

2018. december 11. Kedd.

Mostanában nincs kedvem ide írni. De van egy sztorim, amit el kell mondanom. Tudod, már kicsit cikinek gondolom a megmagyarázhatatlan dolgokat és szerintem te sem vagy már rá vevő. Ez is olyan. A születésnapod után történt. Asszem kedd volt. Munka után kimentem a Tescoba venni valamit az unokatestvéreméknek akikhez hivatalos voltam estére. Itt laknak egy köpésre, de nem voltam náluk mióta Vecsésen dolgozom.

Amikor kijöttem az áruházból egy idős néni állt kint a bejárat előtt. Kezében egy pár szál rózsa. Nem emlékszem pontosan, hogy megálltam vagy csak ránéztem menet közben, de megszólított. Odanyújtott egy szál vörös rózsát és valami olyat mondott, hogy "Vigye el fiatalember :) a kedvesének, akire épp gondol" Köpni nyelni nem tudtam, mert telibe talált. Egy éve még megtehettem, hogy viszek virágot, de most..... Mindegy. Először nem akartam elfogadni mert nem volt nálam kp. De aztán találtam 300Ft-ot szóval elhoztam. Igazából nem tudtam mit kezdeni vele. Végül hazafelé visszajöttem ide és beleszúrtam a sövénybe itt a bejárat előtt. Tudtam, hogy sosem fogod látni, de közelebb nem vihettem. Már elhervadt és megfagyott, de még ott van.

Csak ennyi, ezotéria és boszorkányság. Megértem, ha nem hiszed, talán én sem hinném....

2018. december. 27. Szerda

Ugyan már kívántam szépet és jót karácsonyra "pc" módon, de kénytelen vagyok itt is kicsit engedékenyebben megtenni ugyanezt. Igen engednem kell egy picit, egy rövid időre, erre a néhány mondat erejéig.
Lassan 5 hónapja, hogy a szívemet bezártam nagyon mélyre. Becsapott, ezért nincs szava, mert nem lehet szava. Üvölthet mindenfélét, azt nem tudom megtiltani, de nem irányíthat. A kormánynál maradt a józan ész a praktikum és a büszkeség. Sajnos a lélek és a szív egy helyen lakik, így a lelkemről is le kell mondanom. De nem ez a fontos.
Néha, nagy ritkán elgyengülök és nem zár a pajzs tökéletesen. A jeles dátumok közelében ez gyakoribb. Szóval most lehetőséget kell adnom "Neki", hogy néhány gondolatot eljuttasson Hozzád. Csupa ismétlés, ezerszer leírt mondat, egyszóval szócséplés. Ezért csak a lényeget írom le. Nem fárasztalak sem Téged sem magamat. Szóval azt üzeni nem változik odabent semmi. Őrült hit és reménykedés tölti ki a napjait. És azt hiszem elég is ennyi! Badarság, de sajnos kihallatszik.
Tudom mire gondolsz.. Igazad van, de én bármit mondhatok neki, száraz tényeket, festhetek áthághatatlan falakat, idézhetek egyértelmű kijelentéseket nem használ. Kitartó egy szörnyeteg az biztos :) De erősebbnek kell lennem, mert most is úgy érzem, hogy egy szánalmas hülyét csinálok magamból azzal, hogy leírom, amit kér! Egyszer van Karácsony, így a büszkeség is engedhet...

De visszatérve a józanság talajára. Kívánok Neked még egyszer Békés Boldog ünnepet! Jó egészséget és Boldog új évet!

Ui: Nem vagyok skizofrén, ha esetleg azt gondolnád. De így jobban tudtam érzékeltetni a mondandóm. A szülinapi rózsád is kitartó. Néha megnézem, és ez melegséggel tölt el.

2019.01.07. Hétfő

Itt még nem kívántam Boldog Új Évet! Most megteszem: BUÉK! :) Bár most látom, hogy már megtettem legutóbb, mindegy.. Ne kérdezd most miért írok, én sem tudom. Talán mert éjjel Veled álmodtam, pedig sosem szoktam. A nappalaimat kitöltöd, de érdekes, hogy eddig éjjel még nem találtál meg. Talán azért volt a dolog nagyon különleges, mert kötetlenül beszélgettünk. És mosolyogtál és nevettél.. Fél éve vagy talán több, hogy nem láttalak nevetni. Nagyon hiányzik.
És csak el akartam mondani, hogy egyre szebb vagy még komoly arccal is. Ma kétszer is összefutottunk. Nehéz megállni a távolságtartást, de erősnek kell maradnom. Főleg a magam érdekében, bár azt hiszem Neked is jobb így.

Sajnálom....

2019.01.15. Kedd

Most jött egy "AutoReply" miszerint megnyúlt a szabadságod. Remélem jól vagy és nem valami kellemetlen dolog (pl. betegség) miatt. Azt hiszem azt nem lehet megtiltani, hogy aggódjak. De sajnos az nem fér bele, hogy írjak és kérdezzek. Emailt nem olvasol, marad ez... Hátha ez a cikk odatalál. Lehet az is elég, ha erősen gondold, hogy "Jól vagyok!" Ki tudja talán idetalál :) 

Sok minden járt a fejemben az elmúlt napokban, de nem volt időm szavakba önteni. Valamikor majd megteszem.

2019.01.18. Péntek

 Azt ígértem írok. Rendhagyó helyen vagyok, Brüsszelben ülök egy gyorsétteremben. Annát kísértem el rokonlátogatásra. Elég furán hangzik tudom. A sztori röviden az, hogy van neki itt egy nagynénje aki nagyon beteg, valami gyógyíthatatlan izomsorvadásos para van nála. Ezért úgy döntött, hogy bejelentkezik eutanáziára.... Ezt itt meg lehet tenni. Szóval valamikor mostanában lesz a "beavatkozás", ezért Anna ki akart jönni elbúcsúzni. Sajnos a rokonai közül senki sem érdeklődött az út iránt, illetve a hozzá közelebb álló férfiak sem tudtak jönni.. Segítség kell neki, mert egyedül el van veszve ezért fizeti az utat és a szállást is csak legyek a titkára. Szóval most itt vagyok egy kapucsínó társaságában ő pedig cseverészik a nagynéninél.

Sokáig nem hagyott nyugodni a hirtelen a semmiből jött valami. Ami a múlt héten történt, a levélváltások a feléledt kommunikáció. Annyira irracionális az egész, hogy ha nem is veszettül, de villog a lámpám. Fura, mert valójában nem mondtál semmit, nincs miért villognia. De valahogy az egész irreális, de azért később megpróbálom megfejteni. Az egészből az lett, hogy három dolgon kezdtem pörögni. Az egyik tulképp ártatlan. A motorozással kapcsolatos, valójában a "mitől annyira jó, mitől más" címet lehetne neki adni. Régóta le szeretném írni, de eddig valahogy nem tettem.  Most megjött hozzá a kedvem. Érdekes, hogy bennem volt, de másnak nem jutott eszembe összefoglalni. Ezzel kezdem.

Még ősszel voltam motorral túrázni egy székesfehérvári társasággal. Budapestről indultam és reggel együtt folytattuk Fehérvárról. Egy észak balatoni körtúra lett belőle. A végén én egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább lecsatlakoztam róluk Zircen. Foglaltam szállást magamnak és csak másnap mentem haza. Így volt egy szabad estém, meg egy kis egyedül motorozás is vasárnap. Jó társasággal is menni, de jó egyedül is, csak egészen másképp. Este elgurultam Balatonfüredre és ettem a Muskátli vendéglő híres velős pirítósából. Érdemes volt kimozdulni érte nagyon finom, bár visszafelé éjjel már hideg volt a motoron. Másnap már a nyeregben gondolkodtam el a bevezetőben írt kérdéseken. Azt már ezren elmondták, hogy a motorozás egyenlő a szabadság érzésével. Ez így is van, ezt az ember azonnal érzi, de csak mert beléd kap a szél, ami süvít a füled mellett az még  kevés ehhez a feelinghez. De akkor miért? Füredről gurultam át Aszófőre a hegyoldalban és egyszer csak megcsapott egy jó értelemben vett mocsárszag. Nem büdös, hanem inkább nagyon természetes illat volt. Ezután pár másodperccel később beértem egy fenyvesbe ahol nagyon intenzív fenyőillat volt. (mi más J) Azt már korábban észrevettem és talán mondtam is, hogy motoron van egy plusz "dimenzió" is, mert az illatok és szagok is bejönnek a képbe. Mikor autóval átsuhan az ember a tájon ezt nem érzékelheti. Ha pedig kerékpárral megy vagy gyalog akkor viszont nem elég gyors a változás, hogy ennyire észrevehető legyen. Nem is hittem volna, hogy ez ennyit hozzáad az élményhez. Ezután jött a következő felismerés. Onnan fentről A "lábaim előtt" volt a Tihanyi-öböl. Csillogott benne a nap és már-már giccsesen szép volt. Egy vékony kanyargós úton mentem, ahol autóval lehetetlen lett volna kényelmesen megállni. De én megtehettem… fék, megállás és nem vagyok útban. Simán fotózhattam és senkinek sem szúrta a szemét az idióta motoros, aki egy sziklán hosszan ücsörögve bámulja a tavat. Ősszel nagyon sokszor mentem motorral dolgozni. Azt hiszem volt egy négy hetes periódus, amiben talán csak két alkalommal mentem autóval. Egészen megszokottá vált, hogy a torlódásban az autók csak kikerülendő tereptárgyak. Vettem, egy túradobozt hátra, így sokkal könnyebb a tartalék bukó szállítása (a vége felé már ki sem raktam, nálam volt mindig) illetve egy bevásárlás is belefért kényelmesen. Szóval tulajdonképpen mindent el tudtam intézni és a váratlan fuvarozási igényeket is ki tudtam elégíteni. Szóval igen fájdalmas volt visszatérni négy kerékre és beülni a dugókba. Még egy dolog jutott eszembe motoros témában. Talán azért is különleges, mert van egy szertartása a dolognak. Nem lehet csak úgy nekiindulni, hanem melegíteni kell a motort, fel kell öltözni hozzá. Macerásabb nem tagadom, de ettől különleges is. Egy párhuzam jut eszembe a szex. Lehet tolni gyors menetet, de mindig tartalmasabb, ha van előjáték.

2019.01.31. Csütörtök

Bárcsak tudnék valamiben segíteni. Sajnos azt hiszem a legtöbb amit tehetek, hogy visszaúzódom. De lélekben veled vagyok. Remélem majd keresel.

2019.02.14. Csütörtök

Csak és bejegyzés..
Úgy gondoltam nem hagyhatom ki...

2019.02.19. Kedd

Boldog Névnapot Kívánok!!

2019.02.24. Vasárnap

Visszateszem a múltkor eltűnt bejegyzést....

Itt a második "téma". Nem biztos, hogy számodra érdekes, de én úgy érzem ez is egy megközelítés. Biztos ezerszer megfejtették már a dolgot, de én sosem foglalkoztam ilyesmivel és ugye tudjuk, hogy egy csecsemőnek minden vicc új. Van áthallás természetesen a köztünk lévő.. "állapotról", de nem azért írom le, hogy ez bármit is befolyásoljon. Az egy más történet...

Egy társasjátékon és annak szabályain (ha vannak ilyenek) elmélkedtem mostanában. Az emberek egymás közötti kapcsolatáról szól. Bevillant egy kép és (milyen meglepő) egy jó hasonlat :) Szóval képzeljünk el egy társasjátékot. Mindenkinek van egy táblája, amin a különböző mezők a kapcsolat minőségét jelölik. Tehát az első mezőre "belépők" mondjuk azok, akiket látásból ismersz és már ő is megismer és egy köszönésig eljuttok. A második mezőn már van verbális kontaktus, tudod a nevét esetleg van némi infód róla. És így tovább. Egyre szorosabb és erősebb kapcsolatot jeleznek a távolabbi mezők.
Ha valaki megüti az első mező feltételeit fog egy bábut és felteszi. Minden megismert ember egy bábut vezethet. Nyilván nem kötelező az első mezőről indulni pl. egy új munkatárs azonnal a kettesről indul, mert minimum bemutatták. Egy villámcsapás szerű szerelem nyilván előrébb kezd. A bábuk vagy marardnak a belépő mezőn esetleg lassan vagy gyorsan haladnak valameddig. Ez egy egyszerűnek tűnő "játék" és ehhez lehet megállapítani a szabályokat illetve szabályszerűségeket.

Néhány ami eszembe jutott:
- Hogyan lehetne leírni egy régi ismeretséget, barátságot? Nagyobb bábúval vagy olyannal, ami értékesebb anyagból van mint egy éppen kezdődő?
- Más a minősége egy kapcsolatnak, ha minden mezőt végigjárva lassan jut el egy mezőre, mintha egyből ott kezd? Általános dolgokra gondolok, pl egy sosem látott eltűnt apa betoppan... nem kezdhet az elején, de ugye mégsem ugyanaz, mint aki végiglépkedte veled az életet.
- Mik a mezők sorrendjei? Mi van előrébb a barátság vagy egy futó szerető?
- Az én táblámon egy tetszőleges szereplő, dönthet-e úgy, hogy tol a bábúján. Előre vagy vissza mindegy. Én dönthetek-e így? Le lehet venni bábut? Ez utóbbi kérdésekre az én véleményem, hogy nem. Azt, hiszem ezekre csak az idő képes. Nincs olyan, hogy valaki abbahagyja a játékot, majd feltűnik és új bábut akar mondjuk kicsit hátrébb feltenni. Szerintem mindenkinek egy bábuja van. Ha egy ideje nem játszott, de még nem "kopott ki" az addig elért helyéről, csak onnan tudja folytatni.

Tudom azt hiszed nem vagyok százas. És a következőtől még jobban megijedhetsz..:) Ha az nem skizofrén, akkor mi? Igazából te vagy az egyetlen a környezetemben, akivel (akinek) lehet ilyesmiről beszélni. Mindenki más rém praktikus :) De nem őrültem meg csak, hidd el!

2019.02.25. Hétfő

Talán egyetlen bejegyzés sem íródott ilyen hosszan. Sok részletét már kimazsoláztam korábban, de így egyben most készült el.

Bajban vagyok. Több értelemben. A legrosszabb, hogy olyan szerteágazónak érzem a dolgot, és nincs senki körülöttem, akinek elmondhatnám annak reményében, hogy egy nagyobb részt esetleg megért belőle. Te pedig, aki talán a legtöbbet felfogná belőle... Elvesztél ebből a szempontból. Neked egyszerűen nem mondhatom el. Nagyon egyedül maradtam a gondolataimmal és az érzéseimmel, holott fojtogatnak. Talán a legrosszabb az egészben, hogy eddig bármi történt körülöttem azt meg tudtam magyarázni. Mindig megszületett a saját mesém, ami vagy fedte a valóságot vagy nem. De adott egyfajta megnyugvást elvezetett bizonyos elhatározásokhoz. Most nincs így. Azért belevágok, hátha az a töredék, amit itt kiírhatok magamból segít túlélni a helyzetet. Kivártam az egy hét türelmi időt is, nehogy megbánjam. Nyilván csak azt a szeletet tálalhatom fel Neked ami Rád tartozik. Szörnyű leírni, és megérteni mit jelent: "csak ami Rád tartozik". De azt hiszem Neked is tudnod kell. Az, hogy érdekel-e az már más kérdés. Félek csapongani fogok. Tele van a gépem befejezetlen, "publikálatlan" írásokkal és ha ennek most komoly keretet szánnék talán sosem végeznék.

Nem titkolom főképp a január 7.-én küldött üzeneted óta eltelt időszakról van szó. Bevallom kevés váratlanabb dolog történt velem ebben az életben. Sokszor vettük már fel újra a fonalat, de azt hiszem ez volt az első eset, hogy valóban Te kezdeményezted. Ide teszek egy dialógust, mert ennek van jelentősége:

Én: Ez az egész elmúlt két három hét számomra érthetetlen. Belefért a mai is. Semmi értelmes racionális magyarázatom nincs rá. Nem fura, hogy amióta megígértem, hogy "normálisan" viselkedek a jelenlétedben még véletlenül sem futottunk össze? Én nem változtattam a rutinomon
Te: De, amúgy valóban fura
Én: Gondolkodtam mitől villog a lámpa a fejemben, mert villog!
Te: Jutottál valamire?
Én: Racionális magyarázatra nem. Az, hogy csak azért írtál, mert mással tudsz pár szót váltani, hamar megdőlt. Aznap már zenét küldtél.. Gondolom az összes "többi" kollégával ezt teszed :D
Te: Egyértelmű :D Én vagyok a cég zenei szolgáltatója
Én: Ne értsd félre én nagyon élveztem ezt a pár napot, ma pedig ismét valami nagyon belsőséges dolgot osztottál meg velem. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt gondolom, hogy túl sokan még nem tudják...
Te: Nem tudják
Én: Ez pedig már határozottan több mint egy átlag kolléga státusza. Olvastad a blogot. Nem tapogatózol sötétben az ügyben, hogy bennem mi van ebből három olyan magyarázat következik, amit az elmém fel tud fogni. (de jó, hogy bevezettem ezt a különválasztott skizo dolgot. egyszerűbbé teszi elmagyarázni)
- 1. Szándékosan szívatsz és forgatod bennem a kést. Azt hiszem ismerlek annyira, hogy ezt kizárjam
- 2. Nem értetted, ami oda le van írva. Sajnos ez esetben azt kell feltételeznem, hogy érzelmileg egy villáskulcs szintjén vagy, de ismét azt állítom, hogy ez kizárt.
- 3. Gondoltam, hogy szánalomból kezdtél velem beszélni, de te mondtad, hogy úgy látod jól vagyok, akkor ennek sincs értelme.

És azóta sok idő telt el, sok mindenről beszéltünk, sok dolog történt. Tudom nem hiszed (és ezt tapasztalom is), de tudok örülni a babáknak. Nekem nem meglepetés és tiszta szívemből kívánom, hogy legyen bennük rengeteg örömöd!! Így kerek az élet. Ennek kapcsán nem éreztem azt, hogy elvesztettelek, mert sajnos sosem voltál az enyém. De ezt tudom régóta, illetve azt is, hogy ennek ellenére valami hozzád láncol, amit nem lehet csak a szerelemmel magyarázni. Most már bevallhatom, hogy augusztusban volt egy dialógusunk, ami nekem nagyon rosszul esett. Amit akkor írtál mikor nem jött meg időben... De talán az fájt jobban, amit válaszolnom kellett.. Az ellenkezőjét éreztem..
De ne csapongjak... Vártam és vártam, hogy lesz magyarázat a miértre. Közben különböző hőfokon, de maradt a napi kapcsolat köztünk, ami nekem nagyon jó volt. Egyszer régen napi öt perc boldogságnak aposztofáltam a dolgot. Sokszor eszembe jutott, hogy te hogyan éled meg. Talán most segített volna sokat, ha tudom, hogy ki is vagyok neked. Kinek látsz és mit gondolsz arról, hogy mit keresek az életedben. Sajnos amikor olyan helyzetben voltunk, hogy hihettem volna abban, hogy őszinte választ kapok nem került szóba. Most pedig inkább nem is kérem, mert ez nem az az időpont. Azt hiszem egy beadandó matekházit is nagyobb kedvvel és lelkesedéssel írnál meg. Elutasítást már sokat kaptam, bátorítás jelenleg még akkor sem férne bele ha lenne alapja.
De akkor miért ez az abszurd helyzet. Mert egy kívülálló (ha esetleg tudna róla) mit láthat. Van egy gyönyörű fiatal nő, boldog kapcsolatban, ahova végre a régen várt gólya is megérkezett. Ráadásul igen szorgosan kétszer fordult. És "titokban" kapaszkodik valakibe, akinek semmi keresnivalója körülötte. Nem jutott eszembe jobb szó a kapaszkodik-nál. Az én olvasatomban olyan vehemenciával szorítjuk azokat a pici darabokat, amiről beszélhetünk. Néha nevethetnékem van a le nem csapott labdákon, amiket elővigyázatosságból észre sem veszünk. Holott te is és én is tudom, hogy látja a másik a lehetőséget. És azt kell hinnem, hogy ez neked is ad valamit, különben a három pont közül az egyiknek igaznak kell lennie. Az én részemről ez nyilván egyszerűbb. Nem volt nehéz félretenni a tiltást és ha csak néhány percre is, de veled lenni a billentyű másik végén. Persze tudom, hogy ez nagyon mást jelent mindkettőnknek. De az öt perc az öt perc... Nyilván neked is eszedbe jutott már ez, ezért azt hiszem a te oldaladon senki sem tudja, hogy mi beszélünk egymással. Persze ez normális dolog.

Eddig gondosan kerültem a nem racionális magyarázatot. Igen a "véletlenekről" beszélünk. Hívjuk Őt így? Nehéz ez nekem. Nem voltam sohasem teljesen ateista, de a misztikus dolgok elkerültek mielőtt Veled találkoztam. Nem fogok történeti visszatekintést tartani. De megváltoztam ez ügyben, mert volt rengeteg olyan helyzet, amit másképp nem magyarázhatok csak valami külső erő jelenlétével. Említettem, hogy nehéz ez nekem. Volt bennem eddig szégyenérzet. Te alapvetően érzékenyebb vagy a hitre és a megfoghatatlan dolgokra. Néha úgy gondoltam csak az elmém szüleménye minden és ha nem is szándékosan, de kihasználom ezt a fajta érzékenységed a saját céljaim érdekében.
De ez megváltozott most. A nappalaimat régóta kitöltöd, de éjjel még nem látogattál meg. Megjelentél álmomban, ráadásul olyan valóságosnak tűnt, hogy most is látok minden részletet. A fehér blúzodon még a gyűrődésre is emlékszem. Mondjuk, hogy miért az általános iskolám egyik osztálytermében beszélgettünk?? Azt nem tudom :)!! Eddig ilyen nem volt, de az, hogy megkerestél azzal, hogy szintén átélted... Akkor mégsem az én ármányomról van szó. Nem fogom a példákat sorolni, mert néha már cikinek érzem. Én elfogadtam, hogy Valaki akar tőlem valamit és nem engedi, hogy csak úgy elengedjelek. Egyes szám egyes személyben írok, mert nem beszélhetek a nevedben.
Türelmes ember vagyok, de az a kitartás amivel a hozzád fűződő érzelmeim fogva tartanak, azt hiszem nem lehetnek evilágiak. Próbáltam küzdeni ellene, de már feladtam. Ennyi elutasítás és ilyen kevés táplálás nem tarthatna életben semmit. Minimum közömbösnek kellene lenned a számomra, de szerintem inkább valamiféle szembenállást kéne éreznem az elfecsérelt évekért. De semmi ilyen nincs, sőt.. Mikor kezdődött? Én az egyik első ERSTE-s meccs utáni sörözésre datálom. Hazavittelek és az akkor már több volt számomra, mint egy sima fuvar. Érdekes módon alkalmazkodik. Hónapokig elvan egy elsuhanó illattal a folyosón vagy egy szmájlival egy hivatalos levél végén. Jobb esetben egy mosoly vagy ha éppen beszélünk a gondolataid. A többi meg olyan ritka.. Miért?
És ennek a felvonásnak most abszolút nem volt racionális értelme. Én először arra gondoltam, hogy talán büntetni vagy tanítani akarnak. De ha tanítás akkor kit és mire? Engem vagy téged? Ebben egy húron pendülünk. Okosabb nem lettem az ügyben, hogy miért pofoztak a közeledbe ismét. Talán rá akartak ébreszteni, hogy nem mehet tovább a erőből távolságtartás. Tény, hogy könnyebbek a napjaim mostanában. De előbb-utóbb szembekerülök egy alapvetésemmel. Mégpedig, hogy nem tudok és nem is akarok a barátod lenni. Ismét egy ellentmondás. Hát vártam tovább...
És eljutottam a most-hoz. Kedden a névnapodon sokat beszéltünk és utána valami megváltozott. Nem bennem, mert nekem nem volt rossz a kedvem. Durva falat emeltél közénk azóta.. Nem tudom az okát, de nem is keresem. Talán történt Veled valami, talán megbántottalak vagy csak elhatároztad, hogy véget vetsz az abszurd helyzetnek és most te húzod le a rolót. Számítottam rá, hogy így lesz. És még azt is tudtam, hogy teljesen váratlan lesz a dolog, mint mindig. Vajon mit gondolsz most rólam? Voltam már elő számú közellenség, aki a kapcsolatodat kísérti. Voltam szánalmas zombi, aki csak lelkiismeret furdalást okoz, amikor ránézel. És kellett legyen pozitív szerepköröm is, de erről kevés képem van. De ahogy korábban írtam jobb, ha nem tudom.
Így viszont van időm magamról beszélni. Említettem, hogy miután elmondtad a babákat volt egy nehéz hétvégém. De igazából nem a kézenfekvő okokból. Inkább a túlterheléstől. Kaptam valamit "valahonnan", nevezzük egy csomagnak, ami így egyben és egyszerre túl sok volt. Kicsit olyan volt, mint mikor lázas vagyok. Nem nevezem önkívületnek, de nem esett jól semmi, ami kirángatott a kis világomból. Jöttek képek, tiszták mint még sosem. Érzések. És kellett kb egy hét, amíg valamivé összeálltak. Nem nevezném válaszoknak, de valamiféle megnyugvás és cél van benne. Talán ez is az oka, hogy annyira nem örültem, hogy ismét fagyos a levegő. Én félre tudtam tenni a kételyeimet, és örültem volna, ha csak egy picit is részese lehetek a napjaidnak. De ez most a te műsorod és ha neked ez így jobb...
Igazából nem lettem biztos semmiben, de nyugodtabb vagyok. Sok nyitott kérdésem, kételyem van. Sosem tiltakoztál az ellen, hogy van közünk egymáshoz. Vajon mikor utunkra bocsájtottak minket, miért adtak mellé érzelmeket? És ha adtak miért kaptam meg a te részedet is??
Lassan a végére érek, de egy "sztorit" még megosztok. Néha rúg egyet a racionális énem és rám jön a kételkedés, a magasabb akarat jelenlétével kapcsolatban. Valamelyik nap épp Rád gondoltam :) és az említett kételyre. Kezemben a telefon görgettem a FB-ot. És a Pécel csoportban, ahol többnyire csak az útfelújítás a Polgármester fikázása illetve a zavaros víz a téma, beúszott egy bejegyzés. Lehet, hogy hozzád már rég elért, de számomra egy nagyon elegáns jelzés volt (talán MAMÁTÓL):

Két magzat beszélget:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság. A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet! S még, hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Én nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…

Végére értem. Egy dolgot tologatok még és ezt az egy mondatot tartott a legtovább megfogalmazni. Olyasmi, amit le kell írnom, bár lehet nem jó ötlet, de talán az utolsó alkalom, hogy akár itt is megtehetem. Szóval. Meg nem ígértethetek Veled semmit, de kérni kérhetek. Egy jó időre el fogsz tűnni a közelemből. És ki tudja, mi lesz mikor visszajössz. Ha egyáltalán visszajössz. Változékony a világ ezért egy dolgot szeretnék kérni. Ha egyszer úgy adódik, hogy beugrik a telefonszámom, ne tartson vissza se félelem, sem szégyen vagy bizonytalanság, de leginkább ne akarj magadtól megvédeni!! Hívj fel keress meg!

Kérlek!

2019.02.27. Szerda

Annyira sajnálom ami történt!!! Igazából semmit sem tudok mondani.. Csak ismételni, hogy lélekben veled vagyok. Nem foglak zavarni, talán jobb, ha nem kereslek. Említetted a műtétet... Nem tudom mi ez. Azt sem mit kívánjak, jobbulást vagy gyors felépülést?! Mindegy... Bármit ami jó!

2019.02.28. Csütörtök

Ez a toner cserés sztori most nagyon megütött. Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy ide jutunk. Biztosan igazad van, ha így látod jónak. Én nagyon sajnálom!!!! Sosem akartam neked ártani!! Viszont, ha ütni akartál rajtam.. akkor most sikerült egy jó nagyot.

2019.03.01. Péntek

Bocs a tegnapi kirohanás miatt. Később írok erről egy-két gondolatot. De a legfontosabb nekem, hogy hogy vagy. Írtad, hogy ma megműtenek. Remélem, minden rendben lesz!!! Talán már túl is vagy rajta. Utánaolvastam milyen műtétről lehet szó. De nem lettem sokkal okosabb. Tudom nincs közöm hozzá, de nagyon foglalkoztat. Bárcsak megkérdezhetném egy üzenetben, hogy mi van Veled. Nem akarom leírni, hogy aggódok. Mi lehet Veled??! Elképzelni sem tudom a traumát, amin átmentél. Úgy éreztem/érzem, jobb ha nem kereslek. Nem tudom hiba volt-e. Bennem mostanában érett meg, hogy mindent félretéve fent szeretném tartani a végre újra megtalált kommunikációt. Remélem tévedek, de most nagyon úgy érzem, hogy te már munkaügyben sem akarsz velem szóba állni. Nem tudom mi történt, komolyan. Talán kiderül valamikor. Ha magad miatt döntötték így akkor nem tehetek semmit csak ismételten elmondom, hogy sem megbántani sem ártani nem akartam neked. Viszont, ha miattam van.. Nekem jobb lenne, ha maradna úgy ahogy nemrég újrakezdődött.

2019.03.04. Hétfő

Remélem jól vagy! Mielőbbi gyógyulást kívánok! Komoly dilemma számomra, hogy küldjek-e levelet Neked. Többször megírtam és kidobtam, mert mindig azt érzem a végén, hogy ennek nincs itt az ideje. Nem tudom mi legyen....

2019.03.07. Csütörtök

Végül is írtam. Ültem fogröntgenre várva és lecsapott az írj érzés. Nagyon bízom benne, hogy csak azért nem válaszolsz mert nem akarsz vagy nem olvastad, és nem azért mert nem tudsz. Nagyon rossz érzésem volt Veled kapcsolatban a hét elején..
Ma rám köszöntél álmomban. A bordó DBD-s dzsekiben voltál és kaptam egy rád jellemző "Helló"-t. Erre felébredtem. Kipótolták a fogsorom, most már merek mosolyogni ismét. Nem egy atombiztos megoldás, de a doktornő szerint egy-két évig kitarthat. Nem akart egy élő fogat szétfúrni és gyökérteleníteni ezért egy gyors műanyag koronát kaptam csapolás nélkül. Talán elég erős a csonk, hogy megtartsa, bár mogyorót törni nem lehet vele.
Ma este hatra megyek plazmás véradásra. Még a seregben többször csináltam. Itt viszont fizetnek 6000 Ft-ot alkalmanként. És évente 45 alkalommal lehet menni :)

2019. 03. 08. Péntek

2019.03.13. Szerda

Elmegyek síelni holnaptól négy napra. Legalább az idei szezon sem marad szárazon. :) Ezt szeretném végig csinálni:  https://www.saalbach.com/en/service/infrastructure/the-challenge_a_1721
Nem terveztem, de kivettem a mai napot is. Elegem volt ebből a hétből. Elfárasztott és elkeserített. Azt hiszem a céges morál lokális mélyponton... Nem tudom van-e lejjebb. Ráadásul egyre inkább belga vagyok a flamandok és vallonok közt. Akaratomon kívül ütköző pontnak érzem magam. Egyik félnek sincs abszolút igazsága és ez számomra ordít. Viszont mindenki szépen bebújik a lövészárokba a saját tábornoka mögé. Én nem tehetem, az nem én lennék... Szóval egyik irányból én is utálat tárgya lettem mint PS, a másik irányból meg egyre inkább outsider mert nem bújok be az árokba. Végül is szervezetileg is lehet lassan leválok. Nem igazán tudom mi lesz ennek az átszervezésnek a vége. Hétfőn úgy alakult, hogy jött a cseh főnök és rajtam kívül mindenki elhúzott. Érdekes csak addig aggódok amíg a "baj" közeledik. Amikor itt van már inspirál a megoldás. Szóval a nyomás kihozta belőlem az angoltudást :) Egész jól elbeszélgettem vele, megmutattam mivel töltöm az időmet. Meglátom mi lesz ebből az egészből.
Nagyon örültem, hogy láttalak hétfőn, reméltem, hogy jössz. Kicsit megnyugtatott, hogy legalább egyben vagy. Jó pihenést Neked is a hosszú hétvégére!!

2019.03.20. Szerda

Hiányzol!!

2019.03.25. Hétfő

Nem hagy nyugodni a délelőtti üzenetváltás. Miért volt a "rád" idézőjelben? Semmit sem tudok behelyettesíteni és ironikusnak sem mondható a mondandód. Magyarázat a jégmezőre? Nem hinném! Megjegyzem, egy héttel azelőtt már nem szóltál hozzám és ellöktél mielőtt elvesztetted a babákat. A roló le már előtte megvolt. Ha pedig nem ezért tartottad fontosnak, hogy megoszd a velem kapcsolatos dühödet.., akkor meg nem tudom. Fogalmam sincs, de ha Neked ez fontos volt tudomásul veszem.
De egy biztos. A szavaid alapján nagyon nem ismersz engem és fogalmad sincs ki vagyok. Ezt azért sajnálom. Járd végig az utad, én is azt teszem! És ha most megnyugvásra lelsz abban, hogy engem hibáztatsz, az fáj de megértem. Sőt ha az a feladatom, hogy gyűlöleted tárgyakén -mint bűnbak- könnyebbséget vigyek az életedbe akkor örülök, hogy ezen kétes szereppel is segíthetek. Egyszer majd úgy is rájössz, hogy tévedtél.

2019.03.30. Szombat

Jó volt az elmúlt két nap. Jó volt ebből a darálóból kicsit kiszakadni és autóra vadászni. De igazából nem ezért írok. A hétfői üzeneted ismét elindított egy gondolat-folyamot. Hirtelen három dolog kezdett el foglalkoztatni. Nyilván a legfontosabb, ami miatt haragszol rám. A másik, amin fennakadtál, tudod, hogy egyszerűbb egy "ideállénnyel" társalogni. Ebből egyenesen következett a blogom szerepe, illetve valahogy eljutottam ahhoz, hogy vajon tényleg ismerlek-e. Nem tudom melyikkel kezdjem. Ezek most összefüggenek és az elsőnél még nem utalhatok a később leírtakra. Mindegy, megyek sorban.
Elsőre nagyon megütött amit mondtál. De aztán elkezdtem szétszedni magamban az elhangzottakat. Nem akarlak meggyőzni az igazamról (valszeg nem is tudlak), de fontosnak érzem, hogy kikerüljön belőlem. Engem illetve a köztünk lévő "kapcsolatot" okolod a Veled történtekért. Nem tudom mennyire gondolod ezt komolyan, de én úgy veszem, hogy nagyon. Először is úgy gondolom, hogy nem választhatod külőn tőlem az energiáimat sem azt, amit egy velem fenntartott kapcsolat képvisel vagy okoz. Az mind én vagyok. Ha ártok vele mindegy, hogy akaratlan vagy nem kártékonynak minősül. Szóval az a "Nem rád haragszom, hanem.." kezdetű mondat értelmetlen számomra. És azt hiszem tartom, hogy bűnbak lettem, de nem bánt túlzottan a dolog. És talán emiatt fogalmazódott meg bennem a kérdés: Van közöm a történtekhez? Illetve amit gondolsz rólam az benned fogalmazódott meg vagy besegített külső szakértő?
Három részre bontottam a dolgot. Először is maradjunk a földön. Az orvosi hátteret nem ismerem és azt hiszem, ha ezen a szinten állítjuk fel az egyenletet akkor nem lehetek benne mint változó.
A második szint talán az, amire te is gondoltál az energiákkal kapcsolatban. Ezt én a materialista világ és a hit világa közé teszem. Energiák. Nem tanultam soha róla, de tudom, hogy létezik az embernek a saját kisugárzása. Kis kitérő: láttam egy filmet, aminek egy rövid jelenete mindent megmagyarázott számomra egy jelenségről, aminek napi szinten érzem a hatását és küzdenem kell vele. Az színtisztán az embereket körbevevő energiák egymásra hatásáról szól. Ja a címe, azt hiszem "Mennyei próféciák". Azóta más "szemmel" nézem a személyes terembe belépőket. Vannak közömbösek, de néha megpendül valami. És nyilván van(nak) aki(knél) erősen zúg a harang. De vissza a sodorhoz. Én nem tudom különválasztani az én energiámat a velem fenntartott kapcsolat energiájától. És mivel még nem vagyunk a következő szinten itt bejöhet egy kis logika is. Energiákkal gyógyítanak, és űrhajókat emelnek ki mocsárból. De egy valamit közösnek gondolok ebben. Van térbeli hatósugara az embert körülvevő buroknak. És ezek nem kilométerek. Még a legerősebb harangzúgást is csak pár lépésről érzem. Talán Gyurcsok úr megpróbálkozott távgyógyítani a tévén keresztül, de hülyét csinált magából és még neki is erősen koncentrálnia kellett a táveléréshez. Emlékszel, arra a beszélgetésünkre, ahol egyetértettünk abban a furcsaságban, hogy nem futunk össze személyesen, holott a napi rutin nem változott. "Véletlen" volt vagy egy kis segítség "valahonnan" abban, hogy most könnyebben írhassam le ezeket a sorokat. Ha mérgezőek is az energiáim nem volt alkalmam Neked átadni. Én nem vagyok jedi mester és főképpen nem koncentráltam távoli rombolásra, és nagyon remélem komolyan hiszed, hogy bennem sosem volt ártó szándék irányodban.
De lehet, hogy másra gondolsz. Azzal az egyszerű babonával nem akarok foglalkozni, hogy "nem sikerült mert elmondtam". Ha mégis ez, akkor nyilván más is tudta rajtam kívül, szóval őket is illene ez ügyben elővenni. Talán arra célzol, hogy "szóba álltál" velem ismét. Játszunk el a gondolattal. Mivel írásban érintkeztünk csak az átvitt gondolatok okolhatók. És itt ismét támogatást kapok a Véletlentől. Nem értettem az egész helyzetet és a kezdetektől volt bennem egy érzés, hogy fékezzek és semmilyen formában ne menjek bele személyes témákba vagy bármibe, ami nem odaillő. Szárny nélküli madárnak éreztem magam emiatt, lehet Te szintén. Talán még írtam is, hogy nem csapkodjuk le a magas labdákat és minden lehetséges szilánkba belekapaszkodunk, amiről szót lehet ejteni. Ezért most könnyebb leírni, hogy a "papír" nem vitt át utólag vállalhatatlan dolgokat.
Talán egy dolog maradt, amivel ezen a szinten engem összefüggésbe lehet hozni, de ezen nem nekem kell elgondolkodnom. Benned az a pár elküldött üzenet el tudott indítani olyasmit, ami miatt történt, ami történt? De ezt kizártnak tartom.
És a harmadik szint. Minek hívjam? Véletlen, felsőbb akarat, égiek, Isten? A blogon feltettem a kérdést vajon kit és mire akarnak tanítani. Vasárnap raktam ki és Te hétfőn közölted a rossz hírt. Tudom, hogy nem került volna ki, ha tudom mi történt...
Engem arra tanítottak, hogy higgyek végre. Illetve célt adtak és feladatot. Te is emlegetted valamikor az égieket. Nem tudom hiszel-e ebben a szintben. Én nagyon kicsi vagyok ahhoz, hogy Ők és a Te viszonyodat szakértsem, ezért nagyon nehéz megfogalmazni a mondandóm. Egyszer azt mondtad, hogy nem csak szórakoznak velünk és nem a rosszindulat a mozgatórugó. Most én próbálom hinni, hogy értelmetlen volt újra "összehozni" minket csak azért, hogy végül egy ekkora balegyenest bevigyenek. Eszedbe sem jutottam és valszeg ez a jövőben sem változott volna. Nem volt szükség rá, hogy tőlem elriasszanak. És legfőképpen nem ilyen brutális módszerrel. A köztünk lévő kapocs akármilyen, nem érhet ennyit senkinek.
Fordítva talán lett volna értelme, ha én kapom a maflást. De nagyon nem ez történt. Engem csak közelebb tolnak. Persze ezek az utak kiszámíthatatlanok és itt a logika már nem játszik.

Tegnap láttalak!!! Nagyon örültem, hogy összefutottunk odalent. Annyira jó volt!! És köszönök mindent!

2019.04.09. Kedd

Megleptél ma az ajtóban. De legalább láttalak mosolyogni!!!

2019.04.25. Csütörtök

Kellett pár véletlen, hogy végül lássam "Remzit". Nagyon szép kocsi!! És az elmondásod alapján jó is. Érdekes lehet a kijelzőn figyelni, hogy éppen merről merre áramlik a nafta, éppen mi hajt. De a legjobb az volt, hogy láttalak örülni és mosolyogni. Még akkor is jó volt, ha nem nekem szólt hanem a hosszabbító kábelnek. :) De sebaj, jól éreztem magam utána. Lassan kezdem elfelejteni, milyen jó dolog veled beszélgetni, még ha csak kilowattokról is...