Új bejegyzés. Egyrészt mert sokat kellett már lefelé pörgetnem, másrészt valami ismét változott. Gőzöm sincs mi, nagyjából itt éreztem először... A cím és logo megmaradt. Sajnos nincs okom vátloztatni..

 

 

2020.11.10 Kedd

Hajnal van. Megébredtem és már nem tudok visszaaludni. Rád gondolok. Jó reggelt Zsuzsi!

Remélem jól vagy! Kanyok telefonált az új srácnak, hogy lemondtad az oktatást, gondolom akkor nem tervezett a dolog. Tudom.. milyen jogon aggódok?!! 

Semmi sem működik ma! Szívok mindennel amihez hozzányúlok. És még azt a finom rezgést sem érzem ami a nem túl távoli jelenlétedre utal. Mi lehet veled? Ugye nincs baj! Kíváncsiságnak tűnhet, de a magasságos látja a lelkem, hogy nem az érdekel merre vagy és mit csinálsz.

 

2020.11.11 Szerda

Itt vagy, egyben vagy  és láttalak!! Már megérte bejönni :)

Ma eddig minden sikerül! Az a script, amivel napok óta szenvedek (de leginkább tegnap foglalkoztam vele és már majdnem feladtam) összeállt és műxik. Hajnalban felkeltem és jött egy ötlet. Kipróbáltam és elsőre működött... :) Eddig happy a nap!!

Jól érzem magam! Nem tudom megmagyarázni, de talán ezt nem is akarom.

Mondtam ma már, hogy gyönyörű vagy? Álmodtam Veled ma. Le volt így engedve a hajad, ami mellesleg őrülten bejön nekem. Csak simán szép voltál és mosolyogtál!

Azért így a nap végére megcsapta valami árnyék a lelkem. Talán amiatt, hogy nem beszéltünk. Egyszer-egyszer bennem volt, hogy írok, de valami mindig lefogott. Néha szeretném tudni mi történik. Érdekes lenne időszinkronnal egymás mellé tenni a gondolatokat és érzéseket (ellenérzéseket). Vajon mi köti a kezem egy ilyen kifejezetten szép napon?? Miért nem engedem magamnak, hogy esetleg még szebb legyen? Vagy a megérzéseim azt súgják, hogy ne rázzam a pofonfát? Érzek negatív energiát felém írányulni csak már túl jól megy a "nemkapcsolódás"?

Azért szép estét Neked!

 

2020.11.13 Péntek

Furcsa az élet. Máskor napokig "sikeresen elkerülsz", most meg csak egy pillanatra ugrottam be és szembe jöttél. Nekem nagy öröm minden alkalom, hogy látlak! És azt hiszem megtanultam megbecsülni és örülni nagyon ezeknek a villanásoknak.

Írnom kéne. Egyre gyakrabban vannak gondolataim, amiket el "kellene mondanom". Kétségeim vannak ismét és azt hiszem ez visszatart. Például most itt lenne az alkalom, de nem megy.

 Megünnepeltük Maja sikeres KRESZ vizsgáját. Ittam kicsit. Az alkohol gátlást oldott. Most hiányzol!! Tudom ez csak nekem jelent valamit. De akkor is! Hiányzik a dallam!! 

Gondolok Rád! Tudom az éterbe vész minden gondolatom és minden érzésem, ami feléd nyúl. Sajnos van egyvégű szál. Ilyenkor elhamvad a tiszta logika, amit az elmúlt napok alatt az agyam összehordott. Minden új megvilágítás elhalványul. Csak az az űr van, amit más nem tud betölteni. Nem omlok össze, az már nem tud megtörténni. A gödör mögöttem szerencsére. De a hiányod ugyanaz és nem csökken, bár mindenhol azt írják, hogy így kellene történnie. 

 Holnap bánni fogom a szavaimat és az ismételt gyengeségem, de az holnap lesz. Ma gondolok Rád! És jó éjszakát kívánok! És gondolatban egy halvány csókot lehelek a szemeidre!

 

2020.11.15 Vasárnap

Írnom kell! Fojtogatnak a szavak. De egyelőre ellenállok és ezzel a pár szóval csökkentem a nyomást.

Álmodtam veled! Emlékszem rá, de nem okoz örömet. Jó álmodni a múltat, jó álmodni a jövőt, jó álmodni a vágyakkal. De most nem jó a jelent álmodni...

Nem jó gyengének lenni. Nem jó a folyosón kutyafuttában magamról beszélni és utólag megbánni, hogy ismét sok voltam mert olyasmiről beszéltem, amiről nem is kérdeztél. Nem jó ide leírni mólésan azt, amit rejtegetni kell.

Jó éjszakát Zsuzsi! Aludj jól! Gondolok Rád!

 

2020.11.16 Hétfő

Annyira szép vagy!

Kicsi vicces mára. Valami pizzaügy volt nálatok és ezzel kapcsolatban találtak meg ketten is. Gondolom Te többet tudsz erről, de inkább az az érdekes, hogy majdnem "belekeveredtem". Zoli délben mondta, hogy nem jön ebédelni, mert Péter rendelt pizzát a leltár miatt a logisztikának. Átmentem és Farkas Gergővel kajáltam, aki azzal kezdte a társalgást, hogy én nem pizzázok? Néztem rá hülyen és mondtam a nyilvánvalót: nem. Kérdezte miért? Mondtam neki, hogy kutya sem kérdezte, hogy akarok-e pizzát enni. Kicsit sértetten közölte, hogy Őt sem... Végül ennyiben maradt a dolog, de most este Zoli is megtalált, hogy holnap már együnk együtt. Mondtam, hogy ma sem rajtam múlt. Végül Ő is azt kérdezte, hogy én miért nem rendeltem ma pizzát, mert nem is logisztikai szervezés volt, hanem a Ti kis brigádoktoké. Neki is a korábbi választ adtam, senkinek nem jutott eszébe szólni és valójában az lepett volna meg, ha fordítva van. Mondtam is neki, hogy én outsider vagyok ott. Ne várja Pétertől, hogy eszébe jusson mindenki, akivel néha találkozik ebédnél.

Nincs bennem tüske nem vagyok se kutyája se macskája ott senkinek. Péternek meg gondolom a leltár miatt a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy névsorolvasást tartson. Inkább csak meglep (és bevallom jól is esik), hogy van akinek ez eszébe jutok. Végül is mindegy miért. Zolinak a vaj szíve miatt vagy G. saját sértettsége okán. Azt hiszem itt is írtóznék attól, hogy valakinek feladat legyen nekem szólni ilyenkor. Még az is megfordult a fejemben, hogy hanyagolom a Velük ebédelést. Jobb "leszakadni" és akkor nincs ilyen gond. 

Hazaértem, de nem tudtam lezárni magamban a fentieket. Előre bocsájtom nincs bennem keserűség. Inkább a meglepődés, mikor felismerni vélsz valamit. Nem, azt nem mondom, hogy kellemes a dolog. Ja még egy. Lehet úgy tűnik, de ez nem Rólad szól!

Burokban éltünk a budaörsi úton. Talán a hely szelleme vagy a fene tudja mi engedte, hogy kialakuljanok kapcsolatok az emberek közt. Megszoktam és sokáig fürödtem benne. A vége felé nyilván leépültek az én kötődéseim, de ez inkább a depressziómnak köszönhető. Vecsésen minden minden jobb lesz!? Nem lett. Itt mintha számomra nem működne (más nevében nem nyilatkozhatom). Itt már a kezdetektől nagyon egyedül maradtam és sajnos azóta sem tudtam társaságot teremteni magamnak és odacsapódni sem sikerült sehova. Pedig próbálkoztam, de nem kellettem. A szervizesek elfogytak és eltávolodtak. A korábbi PS-ben outsider voltam, gondolom lenéztek a korom és a szakmai kvalitásaim miatt. A msotani PS csak virtuálisan létezik, bár ha itt lenne mindenki akkor is külön klikk lennének. Próbáltam a Ádám-Papp Zs-Gyuri vonalat, de oda sem illettem. Talán a legkompatibilisebnek a ti bandátokat éreztem, de oda semmilyen módon nem tartozom. Zoli révén/unszolására kerültem közel az ebédelések miatt. Hízelgett a dolog és ez elvakított. Hiányzott az a fajta közösség ami letűnt és azt hiszem ez olyan csapat amely mentalitásban olyan, amit magamban is érzek. Természetesen nem leszek álszent. Nagy vonzerő volt, hogy Te is a részese vagy.

De mint írtam elvakultam. Fel kellett volna tűnnie, hogy csak Zoli révén vagyok ott az ebédeknél. Ha ő nem szól senki nem szól. Utánfutó voltam eddig Zolika utánfutója. És ma majdnem belekeveredtem valamibe. Nem tudom van-e valami egyáltalán, az én érzésem szerint sértődöttség, negatív érzések kísérték a dolgot, ha két tag is egy outsidernek "panaszkodik". Viszont részemről most lett világos, hogy nem tartozom és sosem fogok odatartozni, hiába "igyekeztem".

Feszít egy érzés. Ez már más világ és már tényleg nem kell jól éreznünk magunkat a munkahelyen. Egy pillanatra még Zsófit is megértettem. Talán az az út a helyes. Törölni minden kontaktust és HomeOfiice. A társaságot és a barátokat pedig "kint" kell megtalálni. Kijózanító a dolog, mert az ébren töltött életünk jó részét munkával töltjük. És igen hazudtam magamnak én is, hogy csak a két extra monitor miatt járok be naponta. Be kell vallanom magamnak, hogy a remény is hajt, hogy néha látlak pár pillanatra. Bejárok, mert jó elpoénkodni azzal aki szembejön és talán elhitethetem magammal a kapott mosolyok miatt, hogy jó fej vagyok. De iszonyú erős bennem ismét az érzés, hogy valami miatt ismét messzire tolsz magadtól, bár lassan ezt a távolság a Föld görbülete miatt szabad szemmel már nem is látszik... A többi kolléga "figyelme" pedig csak illúzió. Talán Zsófinak is ebből lett elege. A látszatkapcsolatokból a képmutatásból és az intrikákból. Nem tudom, de érdekes eljátszani a gondolattal....

Rögzítem ismét! Jól vagyok! Nincs bennem keserűség vagy harag. Szerencsére nem függök a kollégák kegyétől, ha társaságra vágyom. Inkább egy nagy sóhajjal jellemezném az érzést, amit akkor hallatunk, mikor megértünk (vagy azt hisszük, megértünk) valami fontosat. És a felismerés a tisztánlátás felszabadult érzést ad. 

Még nem tudom mit kezdek az új tudásommal. Hagyom kialakulni valószínűleg, de mindenképpen egy új és jelentős szempont. Ha a távolmaradás mellett kötök ki, nyilván a legnehezebb lemondani, arról a halk dallamról amit a közeledben hallok. Ahhoz túl halk, hogy bármit megtudjak belőle Rólad, de a bensőm Veled dúdol. Le kellene mondani a reményről, hogy néha szembe jössz. Nagyon más végül is nincs, a verbális vagy írásbeli  kommunikáció ismét nagyon távoli. Nem tudom az okát, de ebben a kérdésben hiszek a megérzéseimnek. Hogy mi változhatott? Bennem semmi. Nálad? Nem akarok ötletelni, mert teljesen mindegy. 

Jó éjszakát kivánok! Jó lenne mondani, hogy holnap látlak, de ennek az esélye nagyon kicsi. Szerencsére a gondolatoknak még nem lehet gátat szabni. Talán mert nem kimutatható az energiájuk. Egyszer jó lenne megtudni, hogy mi lesz a folyamatosan megszülető és elhamvadó azonos gondolatoknak. Változtatnak a világon? Ha gondolok Rád vajon megérint? Koptatja vagy építi a páncélod? Vajon az időnként felbukkanó és néha nagyon erős "ittvagy" érzést az én agyam generálja? Belőlem fakad? Nem látok semmiféle logikát vagy párhuzamot az érzés erejében sem abban, hogy negatív vagy pozitív. Azért annyi van, hogy ritkán egyértelműen pozitív az energia, de olyankor nagyon erős. Gyakrabban negatív vagy neutrális, de szerencsére ez ritkán erősödik fel.

Nem Te vagy az egyedüli aki bolondnak néz, de nem számít. Talán ez az ára a szabadabb létnek. Mint egykoron az udvaribolondok... Lenézték és lesajnálták őket, de legalább kimondhatták amit gondoltak...

Mégeszszer Aludj jól Zsuzsi!

 

2020.11.18 Szerda

Csak úgy eszembe jutottál. Remélem jól vagy!

Jóéjt! Aludj jól!

 

2020.11.19 Csütörtök

Nem vagy itt! Nem hallom a hangot! Talán ezt a zenehallgatást is kifogásolhatnád, ha tudnád, de biztosíthatlak ez ártatlan dolog. Olyan mikor a szomszéd konyhájából kihallatszik a jó ebédhez szól a nóta. Nem tekergethetem az állomáskeresőt, nem tudom halkítani vagy hangosítani a műsort. De hallgathatom...

Viszont érzem az "ittvagy" érzést. Ne kérdezd! Nem értem mi ez. De erről a dillemmámról már írtam.

Aludj jól Zsuzsi! Szép álmokat!

 

2020.11.20 Péntek

Egy pillanatra megijedtem! Kórházat láttam és összeszorult a gyomrom. Aztán nyugtattam magam, ha hétfőn tesztelnek akkor nem lehet nagy gáz. Amúgy is Te erős vagy és Veled ez nem történhet meg. De végül írtam és köszönöm a gyors választ!

 Aludj jól Zsuzsi! 

 

2020.11.21 Szombat

Egyedül vagyok. Móni elköltözött egy hétre a testvéréhez. Tanulnia kell egy vizsgára így nyugodtan tudja tenni. Dóri a szobájában, Maja Márkozik. Kipattintottam egy sört, hogy segítsen pötyögni.

Nagyon jó volt tegnap a hangodat hallani. Na jó... Az elmém szólaltatott meg, de azt hiszem ezt mindenki így csinálja. Mindenesetre a több heti hallgatás után a menyország egy darabja szakadt rám.

Annyi mondanivalóm van. Egyszerűen Te vagy az akinek teljesen meg tudok nyílni. Ez olyan dolog, ami nélkül simán lehet élni. Nekem sem létszükség, de mivel már próbáltam, hiányzik. Sok mindent le tudok ide írni, de ennek vannak korlátai. Saját korlátok tudom. Tulajdonképpen 22-es csapdája. Ha úgy gondolom nem olvasod, akkor nem ér semmit. Ha azt feltételezem, hogy ritkán is de olvasod, akkor óvatos vagyok és csak olyasmit írok le, ami a saját értékrendem szerint éppen "belefér". Ez persze marhaság. Mi már mindenről beszéltünk és azok a dolgok, amelyek most bennem ragadnak, szóba kerültek már.

Ma is megéltem valamit. A dolog nem új, de mindenesetre olyasmi, amiről nem fogok tudni konkrétumot írni, viszont bent sem akar maradni. Nem fogod érteni valószínűleg. Élőben persze egy pillanat alatt kihasználhatnád a gyengeségem és rávennél a sztorizásra..

Túl sokat nem tudok leírni, mert az a bizonyos gát közbeszol, de... Vásárolni voltunk az Auchanban reggel. Törtnént valami. Karácsony van ott már javában. Szezonális termékek minden osztályon.  A ruháknál történt. Megláttam valamit illetve valamiket, amik karácsonyi díszben még bájosabbak és még elbűvölőbbek voltak. Villám csapott belém... Egy ideje bennem van a dolog, de elástam mélyre, mert el kellett ásnom. Érdekes, hogy többször megkérdeztek ez ügyben inkább viccesen, de néha komolyan. Nem emlékszem, hogy valakinek is elmondtam-e az igazat.. Ennyi, remélem ez elég ahhoz, hogy ne kínozzon az érzés a gondolat.  

Egy haverom ismét megtréfált. Írt viberen. Nem használom időtlen idők óta. Az ehhez  fűződő emlékeim miatt nem szeretem. Hiába tudom, hogy a varázslatos jel nem Te leszel, mégis lélegzet visszafojtva nézem meg. Persze nem élem meg csalódásnak az eredményt, csak a fene tudja, valahogy reménykedem...

Remélem jössz jövő héten. Nagyon ritkán látlak, de más amikor ott vagy a közelben. Tudom szánalmasnak gondolod, de végül ennyi maradt. Valami változott így nem beszélhetünk, de azért minden pillanatban benne van a lehetőség, hogy a véletlen összesodor a folyosón vagy a konyhában. Ha nem vagy ott üres az épület.

Nem fecsegek tovább csak szócséplés. Vicces, hogy régebben el mertem köszönni személyesebb formában. Most csak az általad gyűlölt formák maradtak. Bocsáss meg érte, de nem megy másképpen.

Jóéjt Zsuzsi! Aludj jó, álmodj szépet!

 

2020.11.25 Szerda

Boldog Szülinapot kívánok!

 

2020.11.26 Csütörtök

Jóéjt Zsuzsi! Szép álmokat!

 

2020.11.27 Péntek

Annyira szép vagy! Nagyon jó volt látni Téged! Jó lenne egyszer még a kezedbe adni azt a szál rózsát. Utópia? Tudom az!! Nem előled menekültem ki a konyhából. De nem tudtam, hogy Erika marad vagy nem. Félek kínos lett volna a csend ha kimegy. Elég kellemetlen lehet a kérdezősködés így is, nem akarom fokozni.

Komoly feszültséget szedtem össze az elmúlt pár napban. Nem tudom elmagyarázni pontosan mert nem tudom milyen erők összefeszülése kelti bennem. Olyasmi, mint amikor a körhintát nézem és egy idő után szédülni kezdek. Más infót ad a szemem és mást a középfülben lévő egyensúlyszerv. Most is két teljesen különböző "inger" kelti a szédülést és valahogy ismét Te vagy a középpontjában. Szánalmas tudom. Tudom, tudom, tudom, hogy messze jársz, hogy már a vízcsere a rózsában is csak feladat. Tudom, hogy "Már nem kellek, már nem hiányzok!!" Mantrázom, folyamatosan ezt és a többi dolgot, ami végre megérteti azzal a másikkal, hogy le kell állnia végre!!! De ki az a másik?? Mit akar tőlem? És, ha akar valéamit miért csak tőlem? Már megértettem a leckét! Már leállhat. Már nem akarok semmit, nem reménykedem! Nekem is haragudnom kéne! Gyűlölni, átkozni? De én nem ez vagyok! Én akkor is védtelek, mikor Te gyűlöltél és átkoztál! Ez a bűnöm?

Köszönöm, hogy elfogadtad a szál rózsát! Nem tudom, hogy mi vitt rá, de köszönöm! Gondolom, nem akartál megbántani....

 

2020.12.01 Kedd

Jólesett, hogy eszedbe jutottam a kajarendelésnél. Köszönöm mégegyszer!

Állítólag az idő mindent megold, de ez nem így van. Az idő csak a sebeket gyógyítja be. Amin szerintem nem változtat azok a kihagyott lehetőségek miatti fájdalmak. Talán ritkábban jutnak az ember eszébe, de mindig ugyanúgy égetnek.

Próbálom ismét erőből megoldani a dolgot. Néha úgy érzem ezt a blogot kellene kompletten törölni. Tele van emlékkel. Ugyan sohasem olvasok vissza, de ott vannak leírva. Valami szálnak érzem, ami köt hozzád. Talán az utolsó. Csak nem tudom mit kezdenék akkor a gondolataimmal és érzéseimmel. Élőben már elértük, hogy idegenek legyünk. Nekem nagyon nagy önuralom kell hozzá, de azt hiszem jobb így. A távolságtartásra legalább tudok ugyanígy válaszolni.

Nem véletlen, hogy megint írok. Mindig azt hiszem, hogy szépen lassan "eltűnsz" belőlem, ha nem kommunikálunk. Ha nincs utánpótlás nincs min pörögni, de rendre rácáfol az élet. Ha nem vesszük azt a kis pár hetes enyhülést, fagy és jég a kapcsolatunk, lassan 6-8 hónapja. Nem reklamálok, ez volt a "cél". Nem az enyém, de másképpen úgy látszik nem megy. Még az a heti egy két cigiszünet is sok volt belőlem. Talán nem kellett volna magamról beszélnem talán büdös volt a szám talán csak a lényemtől kezdtél émelyegni ismét nem tudom, de nem is érdekel. Ennél többet már nem tudok tenni azt hiszem. Viszont, ha megérzem az émelygésed zárok, ha Te egyet lépsz hátra én valszeg kettőt fogok... És ha mást nem azt még most is érzem, ha nem jó szívvel gondolsz rám.

Biztos véletlen, hogy ma volt egy gesztusod felém (mint írtam nagyon jól esett). Ma amikor ismét álmodtam Veled, pedig egy jó ideje nem látogattál meg. Nem írom le miről szólt, mert józan vagyok és ilyenkor mindíg előttem van az arcod és azon az a szánakozó mosoly... Inkább az az érdekes, hogy az énem, hogyan emlékezik Rád. Ennyi idő távlatából szépen kirajzolódik melyek azok az emlékek, amelyek a legfontosabbak és amelyekre a veszeség miatt még most fájdalom visszagondolni. Képek, hangok gesztusok, illatok. Ha kicsit innék biztosan felsorolnám...

Nem nagyon akarok magamról írni. Kiadom magam és ez sokszor dühít utólag. De most egy kis darabot megosztok, mert úgy kerek a sztori. Nem élek remete életet. Nem firtatjuk ki merre járt, de mindketten újra elkezdtünk élni. Megegyeztünk, hogy így jobb. Sokkal egyszerűbb a dolog mint gondoltam. Azt mondták és én el is hittem, hogy akkor leszek majd túl rajtad, ha valaki el tudja bennem foglalni a helyed. Viszont annyit már most látok, hogy önkéntelenül is nagyon mélyre ástad magad. Kevés ha csak szép a nő, kevés ha van agya, kevés, ha jó az ágyban, kevés ha van jó egzisztenciája, kevés ha akar engem. Kevés mert nem szól a dallam a egyikük közelében sem. Nyilván nem maradok egyedül. Hihetetlen felvevőpiaca van az ilyen pasiknak. Pedig nem kell sok. Néhány értelmes mondat, kis figyelem, némi humor, kedvesség. Érdekes, hogy mennyire értékelik az őszinteséget. Okozott lelkiismereti problémát, hogy folytattam az ismerkedést annak ellenére, hogy már az első pillanatban megérzem, hogy van-e a másikban az a valami, amire a belsőm rezonál. Nem, azt nem várom, hogy ugyanazt "halljam", mint nálad. De a csíráját éreznem kéne...

Nagyon feszít, hogy leírjam a képeimet Rólad! Lehet hazafelé veszek egy üveg whiskeyt és leírom. Csak az a fránya lesajnáló mosolyod ne lenne!

 

2020.12.02 Szerda

Egy csomó dolgom lenne, ráadásul ez a k..va telefon is szivat. Viszont jó volt tegnap leírni amit leírtam. Este konyak lett a whiskeyből, ami végül elringatott. Viszont megint álmodtam Veled. És reggel sokkal jobb kedvem lett mint mostanában volt.

Tartozom egy listával. Az említett képek, hangok, gesztusok.. Valójában mindegy miért törnek elő az emlékek. Nincs más élmény és kell valami.. vagy pakolás egy dobozba és írány az archívum.. Majd kiderül, de úgy látszik a sok közül ez az eszencia. Ez vagy Te bennem:

• egy kép amikor először láttalak
• félelem hogy rendben vagy-e és önvád, hogy nem kísértelek fel miután megálltunk rókát kergetni Budaörsön
• az a biztos érzés, amivel a konyhában vártalak, mert tudtam, hogy kijössz és megkínálhatlak valami gyümölccsel
• mikor SCH kapott puszit a konyhában köszöntéskor, de én nem
• mikor csakúgy, de azért szándékosan a kezemhez értél a kiskonyhában
• a séta miután bort vettünk Botondnak
• ahogy ülsz az ágyon lábad magad alá húzva és "órákon át" hallgatsz, azon a varázslatos éjjelen
• a csillogó szemed a gyertyafényben
• a csoda amit a barna ruha rejtett
• a hangod, a sóhajaid a gyönyör felé vezető úton
• "basszus"
• ha jól emlékszem feket színű Boss parfüm
• mikor egy fontos kérdésedre igennel válaszoltam és azt mondtad: "Akkor hozz törölközőt is"
• az az érzés mikor kávéért és reggeliért mentem Pestlőrincen
• mikor megköszönted a masszázst és a törődést
• az a szőke kisfiú
• az érzés, ahogy a motoron átöleltél
• az érzés, ahogy a teraszon átöleltél és dúdoltál a fülembe
• a kihalt MCD parkoló, ahogy a kövön ültél és a hajaddal játszott a szél
• a gesztus és az az érdekes "jaj" szócska, amit olyankor mondasz mikor rájössz hogy valaki élcelődik Veled
• a tekintet, mikor éppen érdekesnek találtál

Sehogy sem akar menni a telefonom. Kisétáltam a Tescoban lévő Voda ügyfélszolgálathoz és ott némi hümmögés után a Samsung servízbe küldtek.. Ettől függetlenül jó volt sétálni. Kifejezetten jó kedvem lett miután leírtam a fenti listát. És milyen érdekes... A parkolón keresztülvágva egy versrészlet ugrott be József Attilától. Most, hogy visszajöttem már tudom, hogy a Dunánál című versből való.

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

Egyelőre a "békévé oldja az emlékezés" résszel tudok mit kezdeni és értelmezni, a "kettőnk" kontexusában. De ott legbelül érzem, hogy a többit is fontos...

 Elmentem futni az Óhegy parkba. Sokat gondoltam Rád közben. És most is az ál9m kapujában.

Aludj jól Zsuzsi! Jóéjt!

 

2020.12.03 Csütörtök

Remélem csak velem nem akartál beszélgetni és azért nem szóltál egy szót sem reggel. Ahogy elnézem Bettinek is feltűnt a szótlanságod. Kivételes helyzet volt, igérem többet nem telepszem be ha ott vagy. Azért jó volt a közeledben lenni még így is. Nyilván te úgy érezted, hogy szívom le az energiádat, de én csak azt a finom dallamot hallom ilyenkor. De mindegy! Bízom benne, hogy semmi gondod nincs!

Jóéjt szeretnék kívánni! Aludj jól!

 

2020.12.04 Péntek

Van új telefonom. Nem élvezem az ilyen váltásokat, mert macera a költözés. Viszont jó alkalom, hogy kicsit rosszalkodjak. Ha már átmásoltam a féltve örzött képeimet Rólad, megnéztem és rácsodálkoztam ismét. Kortalan vagy! És talán még szebb, mint akkor! 

Feszültnek látlak folyamatosan. Nincs közöm hozzá tudom, de sajnálom. Viszont beugrott tegnap valami, egyszer olyasmit mondtál, hogy ne pörögjek ezen mert nem vagyok olyan fontos, hogy az Neked rossz hangulatot tudjon okozni. Nem szó szerint, de ez volt a lényege. A fene sem tudja, hogy ehhez, hogy viszonyuljak, ha téged kérdeznélek azt mondanád "Sehogy".

Nem kéne ezt leírnom, mert utálod, hogy ha csak egy pillanatra is megint "kapcsolódtam". Önkéntelen volt és sajnálom. Furcsa volt, ahogy a raktárajtóban láttalak. Iszonyú kettősség fogott el. Ismét méretes rideg páncélt és keménység volt kívül, de belül annyira kicsinek és törékenynek láttalak. Régen nem érzett melegség töltött el. Szerettem volna odalépni és kivenni az aktákat a kezedből, és segíteni valamit. Nem tudom mi volt ez és miért....   

 

2020.12.05 Szombat

Ma ismét elmentem csobbani. 4 fokos levegő 5 fomos víz. Nem szokványos dolog tudom. Páran már kérdezték, hogy miért nincs normális hobbim. Motorozás, síelés, most ez a merülés. Nem tudom a választ. Ennél talán a spirituális vonal fogott meg. Van egy érzés miután kijövök a vízből, valami legyőzhetetlenség, valami odatartozás a természethez. És ha nem is mindenki szemében látni hasonlót, de vanaki valószínűleg ezt is érzi.

Egy dolog közös mostanában, ha jó dolog ér. Egyből Te jutsz eszembe! Veled szeretném megosztani örülnék, ha ott lennél és átélnéd vagy legalább látnád. Sok oka lehet ennek. Nem múló érzelem vagy a biztos tudat, hogy tetszene Nekedi, de minimum nem hülyéznél le miatta.. Talán ezért fontos ez a blog. Talán egy halvány pillanatra azt érezhetem, hogy velem vagy az örömeimben.

Elfáradtam! Szép álmokat és jó éjszakát kívánok Zsuzsi!!

 

2020.12.07 Hétfő

Nem tudom, hogy jelent-e még bármit, de HIÁNYZOL! Hiányzik bármi, ami Te vagy! Egy mosoly egy szimpla "Hogyvagy!". Azt látom, hogy minél jobban jövök ki a kátyúból, annál jobban viselem a távolságtartásodat. Fáj, de már nem az a régi húsba maró, csontig hatoló érzés. Megtanultam vele együtt élni vagy csak ellenállóbb lettem, ki tudja. 

Nem akarlak már megfejteni, pedig a ma reggeli "egy légtérben tartózkodásunk" jó alap lenne. Hogy én mit vettem le nem írom le. Próbálom nem értelmezni információt, ami azon a titkos csatornán beszivárgott. Nem tartozik rám és elég nyomatékosan kérted, hogy ne olvassam el!! Nem kezdem el végiggondolni és leírni ezért a gondolat nem tud újabbat szülni.

Furcsább volt a többiek reakciója. Ezeket talán leírhatom. "Ennek meg mi a baja?" kérdezte valaki, bár szerintem nem történt semmi olyan, ami ez indokolta volna. Állítólag nagyon megváltoztál mostanában. Nem tudom, én állok a legtávolabb Tőled és szerintem az egész cégből Veled találkozom a legritkábban. Nem akarok találgatni, csak remélem jól vagy! 

 

 2020.12.08 Kedd

Húúú. Ez nagyon ütős! Nem bírtam a szeme levenni Rólad! Gyönyörű vagy, de ez a ruha!! Jóég nagyon csinos!

Nem térek magamhoz. Csak ülök a helyemen és hallgatom a szívemet ahogy a torkomban dobog.. Ennyi kell? Ennyi elég? Megjelentél és azóta semmi másra nem tudok gondolni. Lehet ez egy újab kép ami az elmémbe égett!!!!

Kéne írni valamit, de nem tudom megfogalmazni. Elhagytak a szavak!! Csak a gombóc érzem a torkomban... 

 Sok volt az ebéd így összességében! A reggeli a megdöbbenés, a közelséged, és a téma amit körülöttem beszéltek. Belecsöppentem és ez a csepp elsodort.

Előbb utóbb kimondom, mert már jó ideje megfogalmazódott bennem. Illetve csak itt hányom a süket falra a szavakat. Nem tudom miért ilyen nehéz. Valamiféle szemérem vagy csak nem akarok manipulatívnak tűnni nem tudom.

Lehet rohadtul megbánom.... De már jó ideje feszít és talán jobb kimondani. Talán már kimondtam, talán csak gondoltam, talán csak céloztam rá már nem emlékszem. Régen kezdődött, de mostanra érett meg úgy látszik. Bennem van. Bennem volt már nagyon pár hete az Auchanban ahol tündéri karácsonyi babaruhákat lehet venni. Kicsi manójelmez, minimikulás. Ismerősök, ahol jön a baba és küldik a képeket. Ha valaki rendezte a mai napot ügyes volt! Reggel felkavartál, mert olyan érzések fogtak el, amelyeket régen nem éreztem. És most ebédnél belepottyantam egy milliőbe. Mikor kimentem telefonálni, még egyedül voltam a konyhában. Mire visszajöttem már nem volt választásom! Te érintéstávolságra bőven a bűvös körön belül és körülöttem emberek, aki ezelőtt a csoda előtt állnak! Elfogott valami varázslat és talán ez az ami kiondatja velem, hogy még vágyom én is erre. Szeretnék még egy gyereket, AZT a kis szőke kisfiút, amit az álmaimban láttam. Viszont az is nyilvánvaló, hogy ez az egész hozzád kötődik. Csak úgy tudom elképzelni, hogy Te vagy az anyja!!

Merész szavak, de kijöttek! Nem tudom okos dolog-e kitárulkozni ismét ennyire! Nem számít! Igazából ha valaki már mindent elvesztett, nem maradt vesztenivalója. És én ezzel kapcsolatban már mindent elvesztettem.....

 Jóéjt Zsuzsim!

 

2020.12.09 Szerda

Most látom mit is írtam tegnap este! Egy pillanatra közel érezlek magamhoz, ha nevedet leírhatom. A birtokos jelző egy letűnt kor hagyatéka. Talán Freud írta a kezemmel talán a T9 még remél.. Nem javítom ki, ha valakinek nem tetszik majd elmagyarázom.

Jó hogy kerestél! Meglepsz időnként. Nem értem a dolgot, de bőven elég, hogy eszedbe jutottam. Nem tudok mit mondani az elhangzottakról. Én még a tegnapi hullámon ülök. Oda kellett figyelnem, hogy önkéntelenül is ne tereljem ebbe az irányba a csevegést.

Amúgy eszembe jutott, hogy én is felkeresek egy "szakembert". Igazából csak miattad tenném. Az én fejemben rend van. Talán még Veled kapcsolatban is azt hiszem. Az érzésimben max megerősíthet, el nem tud venni belőle. Valamikor azt mondtad, hogy legalább megértem mi-miért van. Én elkönyveltem, hogy a Vilárendezőnek van terve még velem és ezt így közli. Az ő útjai kifürkészhetetlenek. Bennem ez hozott egyfajta békét. És a tegnapi nap feldúlt kissé az is része lesz idővel.

Valószínűleg vezeklek. Nem éreztem korábban ezt az érzést. Bánom, hogy nem mondhattam anno, amit most ki tudtam mondani Neked: "Gyereket akarok Tőled". Talán hazudnom kellett volna tizensok éve, lehet az is jobb lett volna, mint a némaság. Bánt a dolog, de ilyen érzések nem voltak bennem akkor. Ne értsd félre, nem bántam meg, sőt boldog vagyok, hogy vannak a lányaim nekem.

Büntetést kaptam, kegyetlent. Mert nem tehetek sem érte sem ellene semmit.

 

2020.12.10 Csütörtök

Tegnap elmentem futni munka után. Lehet, hogy említettem korábban, hogy mostanában futással töltöm ki az időt, amíg Dóri végez a lovardában. Tegnap kicsit eláztam ugyan, de kiváló agyszellőztető tevékenység. Érintőlegesen próbáltam rájönni, hogy valójában miért kerestél tegnap. Okosabb nem lettem, mert összességében semmiről sem beszéltünk. Ettől függetlenül mindig öröm tölt el, ha felugrik a neved a jobb sarokban.

Ismét elővett az érzés, hogy túl sokat írtam tegnap és nem a terjedelemre gondolok. Igazából ennek a gyökerét próbáltam megfejteni. Ha nagyon kiadom itt magam látlak magam előtt. Látlak, ahogy olvasod a sorokat. Nézlek és meg akarom fejteni, mit vált ki belőled. Gúnyos mosolyt, gőgös lenézést, unott továbbgörgetést és dühöt látok legtöbbször, amit tetéz az a szánakozó fejcsóválás. Pedig nem valószínű, hogy ez történne, ha olvasnád illetve nem csak ez. Kellene, hogy legyen valódi megértés, kellene, hogy legyen valami pozitív, mert nem múlhatott el ennyire nyomtalanul... Nyomtalanul mi?? Mindjuk az idő. 

De akkor miért nem látok magam előtt, legalább minimális őszinte érdeklődést? Könnycseppet nem várok, de ha magamról írok, hatalmas érzelmi töltettel kerülnek az éterbe. Az én elmémben ez miért nem érint meg Téged? Szóval ez volt tegnap a kérdés. Talán a legegyszerűbb válasz, hogy a felém pozitív érzelmeidből alig kaptam. Nem ismerem, nincs minta, ha volt is már elfelejtettem. Az elmém főz, abból ami van.

Tudom, hogy egy apró nyavajgásnak tűnik ez a dolog, de nem az. Egyelőre szükségem van erre a blogra. Vannak gondolataim és érzéseim, amelyeknek csak itt van helyük. Nagyon is értettem, mikor azt mondtad, hogy csak én értem meg a mondandód. Én sem tudok sok mindent máshol elhelyezni. Egyelőre csak akkor teljes az örömöm, ha legalább itt a tudtodra adom. Képek és álmok máskol nem kaphatnak publicitást. A sors fintora, hogy akkor kerültél a legtávolabb, mikor végre jól vagyok és már nemcsak a sírás jöhetne köztünk szóba.

Volt egy kósza gondolatom, hogy mégis elkérem a jósnő elérhetőségét. Viszont pont a fentiek megakasztottak. Élőben nem közölhetném a történteket és nekem ezer százalék, hogy kevés lenne, ha annyit írnék Neked, hogy ott voltam és sokat megtudtam.. Ide írnék és utána megint úgy érezném, hogy egy doboz popcornnal hátradölsz és az én életem filmjével ütöd el az unalmas perceidet.

 

2020.12.12 Szombat

Fel vagyok dobva. Nem tudom mi indította el a jó szériát. Azt tudom, hogy hatalmas megkönnyebbülés volt kimondani Neked (és magamnak is), amit kimondtam. Pénteken nem voltál és ez érződött. Hiányoztál! Fura ezt mondani úgy, hogy kis túlzással észre sem veszel, ha véletlenül összefutunk.

Azzal kezdődött, hogy volt néhány érdekes beszélgetésem tegnap. A sok vicceskedés mellett egy csomó értékes dolog is kiderült számomra a kollégákról. Volt pár munkasiker, majd ismét futni mentem az Óhegy parkaba. Nagyon örülök, hogy bírja a térdem. A szusszal nincs baj, de egyelőre még csak szoktatom magam. Szeretnék részt venni jövőre valami futóversenyen. És hosszú távú cél (álom) egy félmaraton... Ismét elfáradtam, de feltöltődtem és... és vágytam rá, hogy ott legyél!

Dórit felvettem és a legnagyobb csodálkozásomra a kislány megnyílt magától. Sok mindent elmondott, hogy az anyja a hátam mögött miként nyilatkozik rólam. Csak nagyon kicsit leptek meg a hallottak... Mindegy is, de ez a beszélgetés óriási lépés volt, amit már régóta vártam. És mikor hazaértem a postaládában ott volt a papír amit annyira vártunk!! Elmozdulás végre! Már este írni akartam, de nem tudtam megfogalmazni és ismét visszásnak éreztem, hogy az én pixeltársamnak újságolom el az örömömet.

Reggel ismét mentem csobbanni a Hidegvíz Törzzsel. Ha esetleg érdekel az összefoglaló feltettem a youtube-ra is a motoros video mellé. Nehéz erről az élményről mesélni. Aki nem próbálta úgy sem érti... Talán Te igen, he elmondhatanám. A kocsiban hazafelé már felrobbant a belsőm. Nem tudom mi a boldogság fogalma. Valószínűleg relatív és ezer arca van. Ez ma biztosan az egyik volt. Olyan napokat élek, ahol van jó és értékes minden napban ezért nem kell rohanni. Jó a jövőre gondolni mert jó dolgokat látok benne. Érzem, tudom, hiszem, hogy egy sosem látott jó időszak elé nézek.

Rólad semmit nem látok és valahogy ez most normálisnak hat. Egyet tudok biztosan. A részem vagy! Valahol Te vagy az origó. Az öröm és bánat is végül Hozzád vezet! Persze lehet teljes életet élni úgy is, ha hiányzik egy végtagunk. Lehet új kordinátarendszert kreálni és abban létezni. Nyilván ezt fogom tenni, mert más lehetőségem nincs... Pótszerek vannak pl. ez a blog. A PixelTárs. Lehet ez lesz a következő alcím. Ott már jó lenne nem agyertyával kezdeni...

Csak az a fránya hiányérzet! Az a vágy, hogy halljam az édes dallamot! Persze én lennék a legboldogabb, ha a jövőm lapjain rajta lenne a neved. Semmilyen eszköz nincs már a kezemben, hogy tegyek valamit a dolgért. Egyik kedvenc regényem utolsó mondata jut erről eszembe, A Monte Cristó grófja az ominózus regény, ami így végződik:

 Barátom - mondta Valentine -, nem az imént üzent-e nekünk a gróf, hogy minden emberi bölcsességbelefér e szavakba: „Várni és remélni!

 

2020.12.13 Vasárnap

Sokszor eszembe jutsz! Mint most. Fekszem csak és Rád gondolok. Aludj jól drága Zsuzsi! Jóéjt!

 

2020.12.16 Szerda

Ismét jeges szél söpör a nyomodban. Mint a Jégvarázs Elzája.

Nem szeretek kórházban lenni. Még akkor sem, ha tervezett és rövid időre kell befeküdni. Rohantam, hogy ideérjek, de sikerült, hála az üres városnak. Nincs időm "feldolgozni" a mai napot. De köszönöm Neked, a sorsnak vagy a Cisconak, hogy így alakult.

 

2020.12.17 Csütörtök

Megnyugodtam. Úgy látszik még tart a jó széria. Ezzel a vizsgálattal letudtam egy nagy hátralékomat. Fura volt az az ebédlős jelenet. Köszönöm az invitálást, de a büszkeségem tiltja, hogy olyan buliba menjek, ahová nem vagyok meghívva. Ez a ti baráti körötök én ott otsider vaqgyok. Én ott is igaz, hohy nem kellek és nem hiányzom!  Nem folytatom, tartom amit korábban leírtam. Sok lemondással jár ez a mentalitás és sokaknak hülyeségnek vagy a dolgok túlreagálásának is tűnhet. Mások vagyunk, nekem nem az. Én is szerettem volna ma ismét kicsit a közeledben lenni. Viszont a büszkeség ad egy tartást, és ettől kezdve nem érdekel ki és mit gondol, és a tükörbe is bele tudok nézni.

Szeretek Veled együtt dolgozni, alkotni, megoldani. Szerintem tudunk hatékonyak lenni. Jó volt a tegnap este, szerettem minden pillanatát. Köszönöm, hogy engem kértél segítségnek!

Ma is őrjítően gyönyörű vagy!!

 

2020.12.18 Péntek

Ha utólag visszanézek egy dologra fogok emlékezni a mai napon. A világ legszebb, legigézőbb szempárjára!! Jó volt benne elolvadni egy pillanatra!

Tudtodon kívül ajándékot adtál. Inkább úgy fogalmazok, hogy ajándékot kaptam. Hogy kitől nem tudom, de a mai nap az volt. Engedted nekem azt pár másodpercet, hagytad, hogy minden értelem nélkül nézzelek kicsit. Tudod mit érzek? Mint sok éve mikor segítettem ruhát pakolni egy hosszú hallgatás után. Most sajnos nem lesz az a meglepő folytatás, mint akkor. De a feeling ugyanaz.

Csak egy szösszenet arról, hogy mennyire ismerlek. Inkább az lep meg, hogy mások mennyire nem. Az itt dolgozó nőkről volt szó (5-6 bent ülős kolléga részvételével) és Te is szóba kerültél. Nagyon durva, hogy mennyire mást látnak mint én, illetve milyen felületesen ismernek. Egyáltalán nem számít mások véleménye, de azt hiszem ez nekem egy tökéletes visszacsatolás. Súlyos maszkot viselsz és ezen senki sem lát át. Kiváltságosnak érzem magam, hogy én már beláthattam mögé. Tudom nem dolgom és talán rosszallod is mert nem kértél, de kénytelen voltam valamennyire "megvédeni" Téged. Nekem fáj, ha a jelenlétemben negatívan nyilatkoznak Rólad és akkor is így éreznék, ha nem tudnám tökéletesen, ki vagy!

 

2020.12.23 Szerda

Ismét itt állunk a legszentebb ünnep kapujában. Ismét egy Karácsony, mikor nagyon távol vagy. Nem írtam majdnem egy hete ide. Nem azért mert nem lett volna mit, inkább nem akartam. Érzékenyebb vagyok ilyenkor és ezért sokkal erősebben hatnak az érzelmek. Tartottam magam, hogy ne fecsegjek. Pedig sok minden történt velem és örülök, hogy így alakulnak a dolgaim. Tulajdonképpen fel vagyok dobva. Jó lenne elmondani, de a korábban leírt aggályok rendre elővesznek. Pedig a múlt péntek ünnep volt a maga nemében. Számomra felért egy karácsonyi ajándékkal... Próbáltam nagyon korrekt lenni, de óhatatlanul is néha összeért az ujjunk. Kevés jobb dolog történhetett volna velem...

Sokat gondolok Rád! Itt vagy velem, de próbálom a lehető legkisebbre venni a "szennyezést", amelyet a feléd szálló gondolataim esetlegesen okoznak. Volnam nagymamámnál is, de kerültem és nem mentem el az ablakod előtt, hogy a legkisebb legyen az esély bármiféle ezotérikus zavarkeltésnek.

 Hiányzol!!

 

2020.12.24 Csütörtök

 

Drága Zsuzsim!

Lassan mindenhol kigyúlnak a fények. Békés Boldog Karácsonyt kívánok Neked! Adjon meg az Úr mindent, amire vágysz! Legyél vidám és mosolygós! Magamnak csak egy kósza gondolatodat kívánom. Ráér este, mikor már elcsendesedett a ház. Én egy picit lélekben ott leszek Veled. A csillagszórók fényét csodálom a szemeidben és reménykedek, hogy pozitív lesz az a gondolat...

 Jó éjszakát Neked! Aludj jól!

 

2020.12.26 Szombat

Valamit írni kéne. Sokat gondolok Rád! Nem telnek unalmasan a napok, de végre ma délután egyedül vagyok és ez kikényszerítette, hogy koptassam kicsit a billentyűket. Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodok folyamatosan. De legfőképpen ismét álmodtam Veled. Az élmények egy-egy villanása mehet a FB-ra és ömlenek a lájkok, de egyik sem ér valójában semmit. Egy Neked ide leírt szó többet ér mint bárki másnak küldött novella, még akkor is, ha ténylegesen nem ér célba. 

Ma tanácsokat adtam lelki ügyben. Nagyon hasonló sztori, mint amilyen a "miénk" volt. Még nagyon az elején vannak, rengeteg buktatót lehet kikerülni. Jó ha valaki mer tanácsot kérni és azt hiszem kincs, ha olyan mesél a tapasztalatairól, aki már végig élte. Kedvelem a srácot és minden fájdalmát értem, de nem tudtam nem megmosolyogni a fájdalmát, hogy a leendő exével és családjával karácsonyozó kedvese már HÁROM napja nem úgy kommunikál mint korábban. Kicsit mintha távolodna.... A hölgyet amúgy Zsuzsinak hívják...  :)

Jó lenne egy jót beszélgetni Veled. Erős nosztalgiám van a régi szép időkröl, mikor ez nem volt probléma. Hiányzik nagyon. Persze Te jobban hiányzol, szóval a kettő erősen üti egymást és lehetetlenné teszi a nyilt kommunikációt. Sokszor elgondolkodom, hogy vajon eljutott a vágyam az éteren át és eszedbe jutottam az ünnepek alatt? Talán.. Lehet azért voltál velem álmomban.

Két közeli hölgyismerősöm is jeggyűrüt kapott karácsonyra. Három a magyar igazság, vajon Te vagy az? Remek alkalom és eddig is csodálkoztam, hogy már korábban nem történt meg. Ez csak azért jutott eszembe, mert múlt pénteken nem láttam az ujjadon. Elnézést kérek ezekért a gondolatokért! Nem szándékozom beleavatkozni az életedbe még így sem. De bennem van a dolog és nekem jobb, hogy kiírom magamból.

Nagyon sokára lesz még január első hete. Ez egyrészt jó, mert remek dolgok történnek még addig. Viszont így semmi esélyem, hogy véletlenül összefussunk a folyosón. Hiányzik a dallam nagyon a szívemből... És tudom rettentő unalmas, de nincs rá jobb szavam: Te is Hiányzol!!

 

 2020.12.28 Hétfő

Megkaptam az igazi ajándékot egy nagy meglepődésbe csomagolva!! Köszönöm!!

Huhhhh. Mellbe vágtak a képek! Egy fotó és levegőért kapkodok. A lelkembe néz a világ legszebb szempárja!!

Ez ugrott be. Remélem csak azért mert szeretem a dalt:

"Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."

Még mindig "szédelgek". Nem akarok ide ömlengeni, de... Jó volt, hogy kerestél! Ha ma Veled álmodom nyilvánvaló lesz miért. Pihenj jól! Holnap remélem látlak!!

 

2020.12.31 Csütörtök

Lassan vége ennek a nagyon különleges évnek. Ugyan nem bánom, de nem is átkozom. Rengeteg jó dolog történt velem, amelyek feledtetik a rosszakat. Sokkal többet adott, mint amennyit elvett.
Annyi mindent kívánhatnék magamnak az új esztendőre. De olyasmit fogok amire nincs ráhatásom. Kézenfekvő és egyszerű lenne csak annyit : TÉGED! Persze idén is ez van az első helyen, de ezt már túl sokszor kívántam és a sors valamiért vonakodik megadni. Sem megadni sem elvenni nem akarja azt, ami a lelkemben él Veled kapcsolatban. Minden egyszerűbb lett idén. Csak Te maradtál egyszerre konstans és többedfokú változó az életem egyik legfontosabb egyenletében.
Szóval azt is kívánom, hogy ez az egyenlet legyen egyszerűbb!

Neked pedig mindent ami szép és jó. Legyen könnyű és szép az életed az új évben!

 

2021.01.01 Péntek

Nyugis, de jó volt az évvége. Egy valami illetve Valaki hiányzott!

De  a képlet egyszerübb lett. Nem kerestél és nem is reagáltál az üzenetemre. Ez többet mond mindennél... Jól nem esik, de igazából nem is várhattam mást. Meglepetés nem ért.

 

2021.01.04 Hétfő

Jó volt kicsit "beszélgetni". Szívem szerint kérdeztem volna, illetve mondtam volna, de úgy éreztem, most csak mondani akarsz és nem vársz sem kérdést sem választ. Mindegy is. Örülök, hogy foglalkozol magaddal, talán megleled végre az utad! Bárcsak segíthetnék!!

Csetelés közben minden leírt szavamra, gondolatomra és kérdésemre száz olyan jut, amit nem írok le. De mégis egy agyoncencúrázott maxiPC szó többet ér bárminél. Ilyenkor érzem, hogy itt mennyire a levegőbe hányom a szót... 

 

2021.01.06 Szerda

Mindig van egy pont és ugyanúgy zajlik a dolog minden esetben. Van egy pont amikor megindulnak a gondolatok és egyik húzza a másikat. Elsőre -mint most is- még nem csap át azon a belső gáton, amit megpróbálok fenntartani. Sokszor leírtam az okokat ez sem változik. De az élet nem áll meg és termeli a megosztásra vágyó élményeket.

Van mit mesélni és jó is lenne. Sorra ismerek meg új embereket, de hiába érzek részükről nyitottságot "lelkizésre", van egy pont amelyen nem tudok (nem akarok, nincs kedvem) túllépni. Csak sejtem, hogy pont azt a rezgést nem ézem, amit Nálad igen. Elég nagy szívás nem? Ahol van rám nyitottság és érdeklődés ott én nem érzem azt, amiről az emberek többsége azt sem tudja, hogy létezik. Pedig megpróbáltam...

Azt hiszem ez nem a szerelemről szól az csak erősíti. Valami zizz, mint a sós szellő a tengerparton.

Jól esett, hogy áthívtatok ünnepelni. Nem hiszem, hogy tervben volt, de jól esett akárkinek is jutott eszébe. Igazából Zolival tettétek a nagyobb jót, mert igy nem kellett szabadkoznia utólag.

Felfokozott hangulatban vagyok! Izgatott és várakozó, néha már türelmetlen. Szinte minden változik és érzésem szerint a jó írányba körülöttem. El kell mennem ma is futni, mert felrobbanok ha nem hajtom ki magam. Tegnap is voltam, de ma ismét kell. Móni szerint túl fogom tolni, de le kell vezessem valahogy!!! És végre nem a depresszió okozza!

Csak Te vagy konstans Jégkirálynőm! Keresel és alig tudom elrejteni az érzéseimet a sivár szavak mögé! Nem áll össze mit is akarsz tőlem ezekkel a "megkeresésekkel". Ugyanezt érzhetted, mint mikor én kerestelek régebben kamudumával csakhogy el tudjam kezdeni a beszélgetést. De élvezem nagyon, hogy feltűnsz néha! Az a kis zizz a hab a mindennapi tortámon!

 

2021.01.07 Csütörtök

Hogyan írjam le ide mennyire szépnek látlak? Az a baj, hogy erre nincs elég eszközöm, ráadásul ami van azt is vissza kell fognom. Az a zizz... Mennyivel egyszerűbb lenne lemondani róla (ha egyáltalán lehetséges), ha nem lennél ennyire az , ami nekem kell. Néztelek a konyhában és Zoli csendben de nevetve valami olyasmit kérdezett hogy jó? De szerintem a választ kiolvasta a tekintetemből...

Whiskyt iszom, írnom kell. Kétségbeesve próbálok ellenállni a szómenésnek.  Csináltál mát olyat amiről már azelőtt tudtad, hogy fájni fog és kicsinál mielőtt elkezdted? Mikor pontosan tudod az eredményt és mégis vonz a dolog és megteszed? Ha igen tudod miről beszélek, ha nem.. akkor sose tudd meg.

Más... Te nem tehetsz róla. Nem tehetsz a varázsodról, mert adottság. Én nem tehetek róla, hogy maga alá tud gyűrni. Mikor áthoztad a géped, volt egy pillantásod, ami két gondolatnyival tovább tartott.. És azok a szemek elvarázsolnak mintha nem történt volna semmi. Mintha nem állna egy világ és egy örökkévalóság köztem és közted. 

Te nem akarod és észre sem veszed! Nem látsz belém. Nem látsz semmit ami ilyenkor bennem lezajlik. Nem hallod a fanfárokat, amelyek üvöltve hirdetik, hogy ismét itt van Ő. Nem hallod a nagyzenekart, amely teljes hangerőn játsza az életem legszebb dallamát. Nem látod a zizzt, ami villámcsapás képében jelentkezik! Semmit sem látsz, ha akarnád sem látnád. Mert megtanultam titkolni! És Te nem csatlakozol rám. Ha így lenne messze kerülnél és más választaná ki az outlook képed és más segítene laptop ügyben. 

Örülök, hogy ismét keresel és segíthetek. Értelmét nem keresem, mert nem találom. Azt hiszem erőt kell merítenem belőle. Már elég erős vagyok, hogy ne zúzz agyon! Haladni fogok előre, mert ez az év különleges lesz számomra. 

 Annyi mindent jó lenne megosztani. De veszélyes ha iszom. Ritka mostanában nagyon, erodálja a gátat. Nem vagyok a barátod, nem lehetek az. Milyen jogon öntsem ki a lelkem akár csak itt?! Jégből vagy ha felém fordulsz. Értéktelen kacattá válik minden, ami nekem fontos, ha kéretlenül teszem eléd! De abban is igazad van, hogy ki másnak mondhatnám el? Ugyan viccnek szántad, de nagyon igaz!  Ki az aki egyben is érti és nem csak egyes részeit merem rábízni? Hiányzik az elveszett barátom! Megölték az érzelmeim. Hat az ital, zagyvaság amiket mondok. Csupa feloldhatatlan ellentmondás. 

"Már nem kellesz! Már nem hiányzol!"  Igen tudom!! Semmim sincs ami Neked kellhet. Miért kellene annyi más nőnek? Miért fogadnak el úgy ahogy vagyok? És nekem nem kell egyik sem. Nincs zizz egyikkel sem. Bárcsak valakinél hallanam a dallamot fele olyan hangosan mint Nálad! Nem nyomasztanálak itt tovább. Azt hiszem rávenném magam a kompromisszumra. 

Jön a harmadik pohár. Hetek óta nem ittam.Itt állnak az ajándékba kapott italok. Jó ideje nem iszom és nem dohányzom. Ennek ellenére nem hat. Akartál már szándékosan berúgni? Én még sohasem, de úgy látszik nem is megy. Még tart a gát. Beszélek zöldségeket és még ezt is bánni fogom holnap. 

Visszaöntöttem.. Nem győzhet az alkohol. Erősebb vagyok, megoldom. Megtanulom azt is, hogyan éljem az életem Nélküled! Mármint az elképzelt Tenélkül, itt a blogon. A valóságban már bűbáj vagyok. Azt hiszem nem lehet rám panasz.

 

2021.01.08 Péntek

Ha valaha is olvasod a tegnapit felejtsd el! Ne vonj le következtetést. Kellenek az ilyen hullámvölgyek, hogy utána még jobban tudjam értékelni amit kapok. Hinnem kell, hogy mindennek van oka.

A tegnapi nap után nem meglepő, hogy álmodtam Veled. Szép volt és nem szívesen hagytam ott. De a lényeg, támadt egy érzésem. Magamat kell néznem az álmokban, ha hinni akarom, hogy ezek valamiféle irányt tartalmaznak. Talán olyannak kellene lennem, mint amilyen ott vagyok. És igen ehhez még tennem kell, még nem tartok ott.

Már majdnem beszélgettünk :) Fura dolgokat mondtál. Én ismerlek legjobban? Nehéz elhinni. Nem folytatom a gondolatsort... 
Bár a kishitűségem most azt súgja, hogy lehet nem is pozitívum számodtra, hogy így ismerlek... De azért nagyon remélem, hogy ez nem így van! Peddig mennyi dolgot nem tudok még Rólad! Bárcsak egyszer úgy tudnál nekem mesélni és olyan felszabadultnak éreznéd magad mellettem, mint én melletted! 

Köszönöm a mai napot! Nem tudom mit köszönök, talán, hogy Vagy! Talán, az ebédet, talán a bizalmat, talán az elköszönést, talán az elfogadott narancsot. 

Vajon engem ki ismer a legjobban? Te? Nem tudom. Sosem jutottunk el odáig, hogy megmutathassam magam. Azt hiszem sosem érdekelt eléggé, hogy ki vagyok... Mire ez kialakult volna már tovatűntél.
Talán Móni? Neki csak a tapasztalat van. Megnyílni sosem tudtam mellette. De lehet ez a blog tud rólam a legtöbbet, bár jó ideje nem vagyok képes vagy nem akarok mindent leírni. Azért a sorok közt olvasva sok minden megérthető.

 

2021.01.09 Szombat

Izgalmas és érdekes napom volt. Leírom, bár nem ez ihlette meg, hogy belekezdjek. Minden héten merülök a hidegvizesekkel. Már nem posztolom mert unalmas lehet annak aki nem érti mi ebben a jó. A mai annyiban volt különleges, hogy sokunk számára ez volt a leghidegebb alkalom kint -1fok a víz 1.8 fok. Erre már azok is azt mondják, hogy valami, akik évek óta üzik a sportot. Mert sport. Csak a be és utána visszamelegítéssel megvan a 50-60 guggolás és kb ugyanennyi fekvőtámasz. Az okosok szerint (az izomfejlődést leszámítva) az élettani hatások olyanok, mint egy komplett edzésnél. Fene tudja, nekem kihívás és jó buli. Ma nem döntöttem csúcsot. Csak 6 percet voltam bent, de mindenki sokkal óvatosabbra vette. Amúgy aaz egyéni csúcsot dec. 31.-én 10 perccel állítottam be.
Sokan voltunk ma, és meglepően sok hölgy. Az közös mindannyiunkban, hogy kicsit a jó értelemben véve zakkantak vagyunk. Mindenki keres valamit vagy változik, változtat. Itt mindenki fogékony valamilyen szinten a spiritualitásra. Ezt nem lehet hit és pozitív szemlélet nélkül csinálni. Minden alkalommal eszembe jut, hogy mennyire élveznéd. Tudom hihetetlenül hangzik, azelőtt én sem hittem el.

Tegnap a spotifyon összeraktam az egyik lejátszási listám, amit a YouTubeon korábban rommá hallgattam, de hónapok óta nem vettem elő. Érdekes gondolataim támadtak azzal kapcsolatban, hogy a zenék és a szövegek mennyire másképp hatnak (vagy nem hatnak) különböző élethelyzetekben.

Találtam egy dalt, ami azelőtt semmi extra sem volt, de most minden szavát értettem. Tökéletesen én vagyok. Retro szám, nem erőlködöm a linkkel sem a dalszöveggel mert sok a "ha". Ha olvasod ezt, ha érdekel, ha megkeresed, ha ugyanazt érted belőle mint én. Azért egy esélyt adok, Ossian, Ahol a szürkeség véget ér.

 Megnéztem a Netflixen két filmet is. Az egyik nagyon jó volt, a másik szörnyű. Lassan éjfél és gondoltam végre leírom miért is kezdtem ma pötyögni..  

Rövid időn belül nagyon sok érzékemet tornáztattad meg. A hangod, az illatod, a látványod, a szemed, a belső fanfárok a közeledben, ahogy véletlenül hozzám értél, és még enni is adtál.. :) De, hogy teljes legyen a hullám arról Dóri gondoskodott tegnap este. A lovardából hazafelé zenéket hallgattunk. Egyet az én válogatásomból, egyet az ő zenéiből. Megdícsértem, mert mutatott pár számot, ami nekem is tetszett. Már a ház előtt voltunk és kitalálta, hogy nekem mi fog tetszeni.... Egy dal amit régen hallottam. 

 Villámcsapás volt! Nem tudom, hogy emlékezett rá, de  betette a "mi dalunk". Nem tudom ez létező fogalom,  de számomra létezik. Tudod, amelyiknek a klippjében pattog az autó a lámpák fényében. Ha emlékszel tudod mire gondolok, ha nem mindegy is nem írom le a címét. Nem tudom melyik érzékre hatott leginkább mikor felismertem... Azonnal leállítottam és nem tudtam hiteles magyarázatot adni a miértre. 

Már holnap van, lehet reggel befejezem. Most nagyon álmos lettem. Aludj jól Drága Zsuzsim! Jóéjt!

 

2021.01.10 Vasárnap

Sokszor szoktam Rád gondolni. Ha minden gondolatért csak 1 forint járna, nem kellene e hitel.. :) Viszont vannak napok, amikor jóval közelebb érezlek magamhoz, mint általában. Nem tudom az okát nem is hiszem, hogy valaha fény derül rá. Ezt csak azért mondom, mert a mai egy ilyen nap.

Megnéztem a képedet a viberen. Bűnöztem tudom, de látnom kellett azokat a szemeket! A szempárt, ami a lelkembe lát és szebb mint a világ összes gyémántja!

 

2021.01.11 Hétfő

Nincs igazán mondanivalóm. Van egy érzésem, hogy nincs jókedved. Remélem átmeneti az állapot! Pedig kedvem lett volna csevegni, de most azt hiszem nincs rá(m) szükséged. Na most ez olyan volt, mintha amúgy lenne :) Igen, ennek a blognak az a mellékhatása, hogy kicsit olyan mintha tényleg kommunikálnánk. Ha fel vagyok pörögve és írok, olyan mintha "meghallanád". Nehéz is néha emlékezni, hogy mit beszéltünk chaten és mit "élőben". Mellesleg csoda, hogy még nem szúrtad ki a dolgot. Vagy kiszúrtad csak nem mondod.

Olyan várakozás van bennem mint már nagyon rég. Mozgalmas lesz a következő pár hónap. Sok nagyon fontos dolgokban "mikorra" változott a kérdés a korábbi "mit" vagy "hogyan" helyett. Óriási erőt ad és igen talán némi türelmetlenséget is. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen már minden napnak van szépsége.

Visszaolvasva úgy tűnik rébuszokban beszélek. Teljesen igazad van! De ez egy kompromisszum részemről. Legszívesebben nyíltan és részletesen leírnék mindent. Nevekkel az érzéseim utolsó morzsájával. Már említettem, hogy ezek a gondolatok és főképp az érzések az én kincseim. Kincsek, amelyeket legszivesebben az öledbe szórnék. De eltávolodtunk egymástól nagyon! Egyszerűen nem vagyok biztos benne, Te mit látnál belőle. Gyémántot vagy kavicsokat?

Bevallom szükségem van Rád! Még innen a távolból is. Nem tudhatom, hogy olvasod ezeket a sorokat vagy sem. És nem tudom, hogy kinevetsz vagy elgondolkodsz a az elhagzottakon. Ez a "titkosítás" végül is a fentiek kikerülése. Mondom is meg nem is..

Lehetsz másnak egy rejtvény,
Nekem pont vagy a mondatom végén.

Ez a két sor péntek óta a fülemben cseng. Furcsa, hogy pont aznap írtad, hogy én ismerlek a legjobban. Biztosan véletlen!! :)

Számolgatom a költségvetésem. Kelleni fog valami mellékes, mert nem akarok alább adni abból amit megszoktam. Egyelőre nyilván egyedül kell fenntartanom a házat plusz a hitelt fizetni. Beleférek talán most is, de sosem szerettem kicentizni.. És most már lesznek bőven szabad estéim és hétvégéim. Van pár ötletem, de még nem tudom merre induljak.

Edzettem ma is. Sokat segít és ha rendszeressé teszem hiányzik. Ebben is betábláztam a napjaimat. Otthoni edzésterv vasárnap. Saját "könnyített" ma. Ezt én raktam össze és azokat a területeket érinti, ahol a legnagyobb rá a szükség. Kedden mindig futás. Szerda csütörtök péntek, 1 futás és egy teljes edzés. A beosztás attól függ Dóri mikor lovagol. És végül szombaton merülés. 

Jó ez a rendszeresség. Vannak céljaim vele, nem is kevés :) 

Gondolok Rád! Kitart a tegnapi érzés, talán van most másik oldal? Nem akarlak zavarni! Nem ezért teszem, csak úgy jön... Végül is Veled teszek jót, ha ide írok mert így kevesebbet zavarom az étert...

Aludj jól Zsuzsi! Legyen jobb kedved holnap! 

És nincs több kérdőjel,

Nekem a csend is megfelel.

 

2021.02.14 Vasárnap

Különleges nap. Régen volt mikor ezen a napon egyszer hambizni mentünk. Ki gondolta volna, hogy az a marcipánból írt két szó ilyen sokáig nem válik köddé. De itt van jelentsen ez bármit is. Nem kezdek saját gondolatokba, ha egy kijön több is követi. Beszéljen helyettem ez az ósdi dal, ami mindent elmond és hűen tolmácsolja az érzéseimet. Ez a két sora lehet is a mottó mára:

Üzenem a távolból
Valaki ma Rád gondol!

 

 

 2021.02.17 Szerda

"Utálom" mikor csak jön és nem tudom eddig, hol volt! Mondanám, de csak egy nagy alaktalan tömeget látok, ami ki akar jönni. Nincs eleje, nincs hol elkezdeni. Küzdeni lehet ellene, belekapaszkodni a tennivalókba. Küzdeni mert csak annak van értelme...

Ne haragudj a maiért! Nem szoktam és utálom rátukmálni magam másokra. Főleg Rád. Sok volt a mai nap és nem a office miatt. Szerencsére hamar észhez tértem, de Neked okozott pár kellemetlen percet, hogyan térj ki előlem. Te jobban ismersz és megérezted, hogy mikor nem szabad érteni és kérdezni. De jobb így és köszönöm! Legalább kaptam egy kis időt, hogy észhez térjek!! Most már okés, bezárult a rés a pajzson.

 

2021.02.19 Péntek

Szívem Zsuzsija! Az ég áldjon meg minden jóval a neved napján!

 

Csak pár szót még. Ünnepnap van ma talán szabad. Köszönöm, hogy elfogadtad a virágot!! Minden alkalommal félek, hogy beolvasol miatta. Köszönöm, hogy úgy teszel mintha örülnél neki. Köszönöm, hogy láthattalak és hihetem, hogy csak a szervezési hiányosságok miatt nem ebédeltünk "együtt." Köszönöm azt a légzéselakadást, amit átéltem mikor megláttalak. :)

Tudom mit kívánok Neked! Mosolyt! Mosolyt az arcodra. Nagyon régóta nem láttalak mosolyogni! Remélem ez csak a jelenlétemben van így és nem a mindennapokban. Annyira sajnálom, hogy sosem tudtalak megnevettetni :(( 

 

2021.02.21 Vasárnap

Ez a bejegyzés tegnap 10:15 óta érik. Azóta keresem azt a szabad fél órát, ami alkalmas arra, hogy csökkentsem a nyomást odabent. Azt hiszem elég "ügyes" voltam az elmúlt időben, legalább is az önérzetem szerint. Megálltam, és nem tettem ki a kirakatba a kincsimet. De a lufi dagadt folyamatosan. és azt hiszem a múlt héten kezdett repedezni.. Én balga! Azt hittem át tudom verni azt aki ezt rendezi, de  minél nagyobb falat húzok, annál nagyobb hullámot küld.

Véletlen. Elkönyveltem, hogy van, de csak apró véletlenek. De a tegnapi (meg)jelenésed... Nem hiszem, hogy okozhatott volna bármi más nagyobb meglepetést! Nem feltétlenül azér, mert időbn és térben egy helyen voltunk. A lényeg sohasem látható! Igazából nagyon készületlen voltam és hibáztam is, amiért utólag is elnézésedet kérem! Kezdjük ott, hogy egy-két nap alatt több szót váltottunk, mint az elmúlt negyed évben bármikor. Oké az egymáshoz közeli két jeles nap adott indokot, de egyáltalán nem volt kézenfekvő. De a falam magas és ez könnyedén befér mögé. Befért mögé az a szédület, amit a látványod okoz... Zoli már csak vigyorog az arckifejezésemen, amikor belibbensz.. Beférnek mögé a leírt szavaid.

Viszont a rendező nem nézi jó szemmel a váramat... Ezért a véletlenek támadásba lendültek és egészen érzékeny területre koncentrálva.. A korábbiakhoz képest intenzíven kezdett csapkodni körülöttem a gyerek téma. Eddig jól sikerült magamban elnyomnom, az ezirányú érzéseimet. Elég egyértelmű direktívát tudtam ezzel kapcsolatban felállítani. Akarom, de nem általánosságban. Csak azt az egyet! Persze az esélytelenek nyugalmával veszem az akadályokat, amelyeket a sors mostanában gazdagon szór elém.

Viszont a tegnapi más volt. Itt a nagyágyúkat vetette be. Először puhított pénteken. Nem engedte, hogy már korábban megértsem a képet, amit az unokahugom küldött. Így felhívtam útközben és akkor tettem le mikor kiszáltam a cukrászdánál. Ezer gondolat és érzés kavargott bennem. Öröm az ő boldogságának és a saját eltemetett érzéseim és képeim. Gyenge pillanat volt, de nem leselkedett rám veszély. Egyedül voltam a sütiillatban és bőven volt időm rendezni a sorokat.. Talán megérted, hogy mennyire megdöbbentem, mikor a szívemben játszódó film főszereplője rámköszönt! Erre nem volt B tervem, de még A sem. Mattot kaptam. Az akkori gondolataim, és az hogy megjelentél és ott voltál, már annyi érzést és gondolatot gerjesztett, hogy nem tudtam akkor a fal mögött és most magamban tartani. 

Tudom, hogy butaságokat beszéltem, de a pajzs ott és akkor nem létezett. Nem tudtam gondolkodni csak voltam és az a durva, hogy ott ez nem érdekelt. Élveztem a véletlenül megnyert társaságodat! Azt hiszem már rájöttem, hogy nem szabad ezeket a pillanatokat túlkombinálni és úgy kell megélnem, hogy az az utolsó ilyen pillanat!

De a varázs elmúlik és tovalibben és én ott maradok. Ott maradok kérdésekkel és az addigra ismét teljes harci díszben megjelenő önérzettel, aki korholó tekintettel méri fel a "károkat". Az agyam követeli a magyarázatot, holott az nincs. Először mindig előjön az ezerszer feltett kérdés, hogy van világrendező vagy csak a fatális véletlenek játéka vagyok? Hajlok rá és legbelül hiszem, hogy ez utóbbit kizárhatom. De a másik válasz igazából félelmetes... Megváltoztak a kérdéseim.  A miértet ebben a kontextusban keresni badarság. Az Ő útjai kiszámíthatatlanok. De talán azt, hogy mire akar tanítani nem annyira. Persze a válaszom a "nem tudom". Felkelti a lángot, megéget vele majd nagyon messzire teszi, hogy ne érhessem el. Türelem? Vezeklés? Vagy csak büntetés? 

Néztem utánad és azon gondolkodtam, hogy észreveszel ebből valamit? Vajon az érzelmi felindultság látszik rajtam? Láttad pár arcomtat, talán még tudod azonosítani. Hány másodpercig tart, míg már egész másra gondolsz? Vajon a soron következő képfeltöltésig, még eszedbe jutok? Talán ez a legnagyobb bünti, de nyilván van oka és elfogadom. Megyek tovább mert menni kell és az élet szép! Van perspektíva van távlat van terv és végre erő és elszántság is. Jól sikerült a szülinap a torta nagyon finom volt. Utána a barátokkal reggel ötig buliztunk és még táncoltam is :) Ott voltál velem és minden pillanatban vártam, hogy belépsz az ajtón... Most hulla vagyok, alig aludtam két órát. De örülök, hogy le tudtam írni mindezt. Talán lesz így hely ismét a lufiban és a palánkot is vissza tudtam állítani a fal tetején...

 

 2021.02.28 Vasárnap

Sokat gondolok Rád. Éjjel álmodtam Veled és úgy keltem, hogy írnom kell ide. És most itt ülök. Azon gondolkodom mit is írhatnék. Az egy héttel ezelőtti bejegyzéssel gyakorlatilag mattot adtam magamnak. Átmenetileg csökkent a lufi mérete, de ez olyasmi, amit idő lesz újra elásni...

Vajon még mit írhatnék? Ismételjem magam? Írjam le ugyanazokat az elcsépelt frázisokat? Mert lenne mit ismételni és vannak új fejlemények. Nem tudom mit gondolhattál mikor nem is annyira régen ezzel kapcsolatban azt írtad, hogy kinek mondhatnám, ha nem Neked! Legbelül érzem, hogy igazad van! De, ha ide írom az csak pótszer. Egy mankó, amíg segít amíg ismét tudok járni. "Élőben" pedig... Igen régen nem okozott gondot mondani. Ha nem figyelek most is elkezdem. De talán a büszkeségem már tiltja, hogy bepréselj két meeting és három munkalap közé.. Jó lenne, hinni, ha kérdezel akkor az tényleg érdekel. Ha én a Te Mónid vagyok akkor ezt nehéz hinni.

 Tök gáz, hogy nem arról írtam, most sem amiről álmodtam ami miatt eszembe jutsz gyakran. De egy időre talán ez is elég. De minden változik.... 

 

2021.03.04 Csütörtök

Sokat gondolok Rád! Úgy látszik ez nem változik. Azt már tudom, hogy ha öröm ér azonnal Te jelensz meg! Neked kellene megmutatnom, Veled lenne teljes!

Igaz ez a másik végletre is. Makacs ez a nyavaja! Visszaestem és ez elkeserít. Nem vagyok rutinos beteg és megőrjít a bezártság. Nem tudok ennyi ideig semmittenni. Mindegy panaszkodni nem fogok.

Hiányzol!

 

2021.03.05 Péntek

Ki kívánkozik, mit éreztem, mielőtt "elköszöntem". Legfőképpen bizonytalanságot. Bizonytalanságot, hogy mit érzek. Valami áradt a szavaid mögül. Lehetett közöny. Az a "legyünk túl rajta végre", "letudtam a kötelezőt". De ez nem Te vagy. Biztos van akinél jópofiznál udvariasságból, de én nem az vagyok. Görcsösséget éreztem és ha én akkor szerintem Te is. És ismerlek utálod a görcsös dolgokat. Nem tudom miből fakadt az érzés. Valószínűleg miattam. Biztos a saját dallamomat hallottam vissza. 

Tudod ez a görcsösség korántsem törvényszerű. Ott a Daubner parkolóban alig volt álarc. Váratlan volt és Neked sem volt időd páncélt húzni. Már nem emlékszem miről beszéltünk. Nekem úgy tűnt mintha 5 percbe kellene elmondani mindent. Egyszerűen élveztem.

 

2021.03.06 Szombat

Órák óta billeg bennem, hogy írjak..

Ma jobban voltam, hát nekiálltam rendet rakni. Illetve visszatologatni a bútorokat és újrakábelezni és bekötni a kütyüket. Talán ismét korai volt a dolog, mert elfáradtam nagyon. Lerogytam a tévé elé és fura dolog történt. Egy film ment. Mindegy melyik, megható sztori. Ültem és könnyeztem. Más nem jött csak a könny gazdagon. A sztorihoz nincs közöm, szerencsére egyik aspektusa sem az én életem.

 Mikor vége volt tudtam, hogy beszélnem kell erről valakivel. Aztán rájöttem, hogy csak ez a nagy és halott bithalmaz, ahova van bizalmam és bátorságot "elmondani". Elsőre nagyon szánalmasnak éreztem magam emiatt. Ennyire a 21.századi digitális magányba sűlyedtem? De aztán az jutott eszembe, hogy valószínűleg a legtöbb embernek még ennyi lehetősége sincs. Félek a kisebbség vagyok, mert nekem legalább van ez a blog. Egy megszentelt "hely", ahol meghallgatnak. RIP.. ütős és jó név.

Mostanra lenyeltem az érzések nagyját és ez így jó. Érzem az élét ezzel is el tudtam venni.  Persze vállalok kockázatot még így is, de mélyen bízom benne és hiszem, hogy ha valaha ezt nem egyedül olvasod, átgörgetsz. Te talán nem nevetsz ki, de másnak ez csemege lehet...

 Nézem a sorozatot. Mindig vágytam arra, hogy ilyesmit nézzek és közben/utána beszélgessek a sztoriról. Nem volt részem még ebben az élményban. A fickó azért pártfogolja a csajt, mert a lánya? Van köze a sorsához. Ha nem a lánya talán a szülei révén. Van valami mélyebb oka, hogy feladta magát és segít? Van valami a nő stílusában, nézésében, ami az elejétől Rád emlékeztet..

 

2021.03.08 Hétfő

Drága Zsuzsi! Nőnap alkalmából küldöm ezt Neked!

 

2021.03.10 Szerda

Végre kimozdultam. Csak bevásárlás meg tankolás volt, de jól esett két hét után. Este ittam egy felest és jól esett. Sokat jársz a gondolataimban. Rossz, hogy anyagi kár és bosszúságok érnek és rossz, hogy nem tudok segíteni. Nem tudom valaha megszokom-e az érzést, hogy nincs rám szükséged.

Ahogy kezedek felépülni indul a tervezés tavaszra-nyárra-őszre. Motorostúrák, összejövetelek és egy igazán egzotikus kaland is körvonalazódik. Még nem lehet tudni mi lesz belőlük, remélem legalább egy része összejön.

Kb. tizedszer kezdem el ezt a mondatot és tízszer vissza is töröltem. Szóval, hagyjuk. A lényeg, hogy hiányzol! És aludj jól Zsuzsi!

Jó éjszalkát!

 

2021.03.13 Szombat

Rengetegszer volt már ilyen az elmúlt időben. Ülök a gép előtt és mondanám, nagyon mondanám. Nem tudom miért nem megy olyan könnyen mint régebben.Az a pár perc a cukrászdában... Varázslat volt azt hiszem.

Utolsó este, hogy egyedül vagyok. Holnap hazaköltöznek a többiek. Ma itt volt Móni és Maja takarítani és fertőtleníteni a lakást. Félnek.. Fura volt nagyon a dolog még akkor is ha megértem a dolgot. Mindenesetre feszült volt az egész helyzet. Ha tényleg én vagyok a te Mónid, ha tényleg ugyanez a helyzet... Talán jobb lenne, ha nem állnék Veled szóba. De ezt hogyan tehetném??

Minden adott lenne, hogy magam alatt legyek. De nem vagyok. Mint a kisgyerek karácsony előtt. Érzi, hogy valami jó jön, valami izgalmas. Ha végiggondolom sok pozitívat nem látok a közeljövőben. És mégis inkább fel vagyok dobva, amit nem tudok megmagyarázni.

Gondolkodtam, hogy mikor menjek be a céghez, ha már van negatív tesztem. Minek menjek? Nem látnak szívesen, mert ugyanúgy fél tőlem mindenki mint itt. Beszéltem Ágival és a főnökömmel.... Nem volt benne köszönet. Inkább elment a kedve tőle. Igazából egyetlen dolog vonz be. Nagyon régen láttalak. Nyilván minden nap egy lutri ilyen szempontból, de legalább az esély megvan rá.

Nagyon sokat gondolok Rád! Sokszor álmodom Veled! Vannak ilyen időszakok, de sosem tudom mikor és miért éppen akkor történk. Talán pont az a magyarázat, hogy nem tudom kibeszélni magamat még itt sem. Annyiszor jut eszembe, hogy Rád írok. Szigorúan munkaidőben persze. De feszültnek érezlek és nyilván én is az vagyok. Szeretek Melletted csak úgy lenni és hallgatni még az éterben is, csak tudni, hogy ott vagy.

Visszaveszek. Valamiért egy régi kort idéznek ezek a szavak. Van belőlük bőven, de minek? Ha leírom születik új. Haszontalanok. Szavak a szélnek, falra hányt borsó. Milyen hasonlatot használtál anno? Vissza kellene olvasnom. Sokszor elhatároztam, de sosem tettem meg. Perverz kíváncsiság hajt. Csak egy érzés, hogy semmi olyan nincs amit most másképp gondolnék. Régen azt gondoltam, hogy egyszer együtt olvassuk végig. Tulajdonképpen minden egyes bejegyzés írásakor felmerül bennem, hogy mit vált/válthatna ki belőled. Bár lehet, hogy már én sem emlékszem mit miért írtam, így valószínűleg évek múltán már hiába olvasnánk. Mindegy is teoretikus a dolog.

Jó ez a taktika csak nem tudom meddig használható. Hosszan írni valami teljesen lényegtelenről és ezzel csitítani a bennem lobogó lángot. A nyomás így is csökken, de abban bízni, hogy a láng elalszik és a nyomás megszűnik... Eddig nem jött be...

Abbahagyom. Aludj jól Zsuzsi! Almodj szépet!

 

2021.03.17 Szerda

Negatív a PCR tesztem. Most jött meg az eredmény.

Végül nem edzettem, inkább bepótoltam a kimaradt munkaidőt.

Kavarog bennem valami köszönet, hogy meghallgattal ma is tegnap is. Huhh egy csomó dolog jut eszembe, de erős leszek és nem írom le. Van némi furcsa ebben. Ismét egy olyan helyzet, amikor örülök, de... Azt hiszem mikor az utam végére érek bánni fogom, hogy egy huszárvágással nem 4 évvel ezelőtt álltam eléd ezzel a hírrel. Akkor még azt hiszem realitása lett volna a reménynek. A remény sosem hal meg az él és nem lankad, de sajnos a realitást már nem látom. Nem csak én változtam sokat Te is. Igaz most csak a változást érzékelem Benned, annak irányát csak tippelni tudom, de az nem táplája a remény tüzét. 

Sokat gondolok Rád! És most szép álmokat kívánok Zsuzsi! Aludj jól!

 

2021.03.20 Szombat

Mindig sokat gondolok Rád, de vannak napok mikor ezen is túl teszek. A mai nap ilyen. Éjjel valamikor megébredtem és egy darabig nem is aludtam vissza. Te jártál az eszemben. Ugyanez van most reggel is. Próbálom találgatni, hogy mi van ma, de semmit nem tudok hozzákötni. Vagy talán azért vagy itt mert tegnap olyan kurtán-furcsán fejeződött be a "beszélgetésünk". Talán túl léptem egy határt. Belekérdeztem a magánszférádba? Nem tudom, de mindegy is. Remélem jól vagy! Nekem az a fontos!  Indulok Bicskére a szervizbe. Hideg lesz nagyon és kicsit tartok tőle..

Jó éjszakát Zsuzsi!

 

2021.03.26 Péntek

Eltűntél! Nagyon régen nem hallottam Rólad. Remélem jól vagy!!

 

2021.03.29 Hétfő

Írnom kell, bár soha ennyi ellenérzést nem éreztem. Feszült vagyok nagyon. Végletesebb érzéseket élek meg mint bármikor azelőtt. Nem bánom, mert a langyos víznél minden jobb. És mozgásban vagyok végre! 

Valamit ezzel a bloggal is tenni kell. Már nem tud ugyanaz lenni mint korábban. Talán a szakadékot érzem sokkal nagyobbnak a valóság és a saját kis világom közt.

 

2021.03.30 Kedd

Ezer dolgom van, de folytatnom kell a tegnapi gondolatmenetet. Talán estére be tudom fejezni. 

Számtalan dologra használtam ezt a blogot az elmúlt években. Talán leginkább egy szelepnek tekínthető, ami kiengedi a felesleges nyomást. Azt a nyomást, ami érzelmekből, gondolatokból, örömből és bánatból áll. Valami aminek "tárolására" az elmém és a szívem kapacitása kevés.

Az én életemben előtted sosem volt senki, akiben ilyen mélyen megbíztam és meg tudtam nyílni. Hogy ez jó dolog vagy nem már magam sem tudom. Mindenesetre addiktív a dolog. Talán ez a blog a nikotin tapasz, ami elviselhetővé teszi a leszokást. Egy nagy dohányos mondta miután egy életre letette a cigit, hogy "Erről leszokni nem lehet csak letenni és nem nyúlni hozzá"...

Mindenképpen kellett a blog. Sokáig azt gondoltam, hogy amit ide leírok az már "elszállt" és nem "terheli a rendszert". Az idő múlásával világossá vált, hogy ez is csak egy nagy szekrény. Bedobom, a csomagot és egyből nincs útban. De a csomagok gyűltek és a szekrény megtelet. Ha kinyitom először kiesik két dolog és meló az újat behajtogatni majd bezárni az ajtót. 

Ha ide írok, Neked írok. Lassan években mérhető, hogy kopik a képed az elmémben. Olyan ez mint egy gyönyörű millió pixeles fénykép, aminek minden egyes nap visszaveszek a felbontásából. Sokáig észre sem venni a változást, de mostanra már nagyon kipixelesedett. Egyre inkább csak absztrakt formákat látok Belőled. Értem, hogy ez a normális és tulajdonképpen egy Általad megfogalmazott cél elérése, én azonban sajnálom nagyon. 

Eltűntél teljesen a szemem elől. Nulla információm van Rólad. Néha tétován és meggondolatlanul kérdezek, de mindig kijózanít a távolságtartásod. Mások hírhozását pedig sosem hallgatom meg. Persze bennem mélyen egy máig lelkes hivatalnok próbál  összerakni valami képet, de elavult régi adatok és megkopott rutinok alapján. Vélhetően ez a kép semmire sem jó. Csakhogy én ez alapján a kép alapján vagyok kénytelen viszonyulni hozzád a mindennapokban. Oké túl sokat nem kell "viszonyulni", hetekben vagy hónapokban mérhető ma már a kommunikáció gyakorisága köztünk.

Nyilván belőlem fakad, hogy ha találkozunk felkerül a páncél. Sokáig azt hittem ez csak Veled van így, de ez általános nálam. Ezerszer elmondtam és ez már végleg így marad mert még a pszichológus sem tudta belőlem kiolvasztani, hogy irtózom a feleslegesség gondolatától. Azt, hogy a műszerem, ami ezt jelzi mennyire pontos nem tudom, de kénytelen vagyok erre hagyatkozni. Ha negatív érzéseket vagy közönyt jelez, rám kerül a maszk. Idegeneknél ez különösebben nem érdekel, de Veled kapcsolatban fáj. Talán a közöny a leggonoszabb érzés a világon. Minden alkalommal mikor találkozunk és a "műszer" bejelez üvölt egy hang bennem: Ő A KIVÉTEL!!. Viszont mire ez eljutna és a páncél lazulna Te már sehol sem vagy..

Nem is tudom ez a bejegyzés miről szól. Sokszor futok neki úgy, hogy utoljára írok ide, mert néha megalázónak érzem, hogy egy bithalmaz a legjobb barátom, de erről korábban írtam. Sok nekem, ami most körülöttem történik. Szétfeszítenek a jó élmények és néha lelomboznak a történések. Megpróbáltam elmondani "barátoknak". Két fajta van ezekből. Aki bólogat és csak a vállamat veregeti, sajnos ők akik túl akarnak esni csak a lelkizésen. Megtanulták, hogy a barátot meg kell hallgatni, de a műszerem nem jelzi a lelkesedést. Jobb az akinél érzem az érdeklődést, de nem érzem a megértést. Eddig ez a blog és az elképzelt Te voltatok a "megoldás"...  

 

2021.04.01 Csütörtök

Remélem a sors nem csak áprilisi tréfának szánja, hogy jól érzem magam! Szuper az új gumi egy fontos dolog megoldódott és a mai csevegésünk is valahogy sokkal kellemesebb és nem is tudom valahogy békésebb volt. Ennyi szmájlit már rég raktál a mondatok végére :)

Úgy látszik örömöt kevesebbet tudok tárolni magamban. Hamarább írok ide ilyenkor. Jó volt látni Téged! Annyiszor leírtam már milyennek látlak nem ismétlem magam. Kérdezted a múlt heti gurulásom. Annyira a nyelvemen volt, hogy csak egy dolog hiányzott a tökéletességhez.... De már ezt is ezerszer leírtam! 

 

2021.04.04 Vasárnap

Már tegnap óta bennem van, hogy írok. A bennem lévő feszültség nagy és nem szűnik. Azt már tudom, hogy több dolog feszít egyszerre. Tartom maga ahoz, hogy a gondjaimat megtartom. De az örömeimből adok.

Szombaton elmentem motorozni. Mindig átjár az a féktelen szabadságérzés mikor a nyeregbe ülök. Nem a szabályok mellőzéséről beszélek. Inkább a szélről az illatokról a sokkal élénkebb létről. Az út nem egy leküzdendő "feleslegesen" elfecsérelt idő. Megkerültük a Börzsönyt. Az Ipoly völgye gyönyörű most. Tömegével virágoznak a fák a hegyek oldalán. Némelyiknek van illata és megtölti a langyos levegőt. Hihetetlenül intenzív élménytömeg, mikor pár percig száguldasz, majd pihenésképpen kiegyenesedsz és elmerülsz az előbb leírt csodában. Volt egy szakasz, pár kilóméter ahol közvetlenül az út mellett voltak a virágzó zöldellő fák. Néhol felül összenőttek és virágalagútban mentünk. Fájdalmasan szép volt.

Fájdalmasan, mert engem szétvet a megélt szépség! Azt hiszem jelenleg a legnagyobb bajom, hogy nincs akivel megosszam a szépséget. Azt hiszem, legalább akkora (ha nem nagyobb) bizalom és nyitottság kell, hogy az ember az örömét megossza, mert  az öröm sokakban irígységet szül.. Sokszor leírtam, minden ilyen alkalommal elszorul a szívem, hogy nem tudom Neked megmutatni. Ott vagy velem a szívemben és mégsem tudom megmutatni. Mindig Te jutsz eszembe mikor Forest Gump a megélt széségeit meséli Jennynek. Nincs módom, nincs lehetőségem és lehet, hogy ha lenne Téged akkor sem érdekelne. Nem emlékszem, hogy valaha érdeklődtél volna. Ez ismét nem szemrehányás, mert én is csak kivételes esetekben hallgatom szívesen bárkinek a kalandjait. Nem is tudom, vagy a kalandnak vagy a kalandornak kell nagyon különlegesnek lennie.

Eszembe jutott, hogy "Szememre hánytad" az apáskodást, bár a víz ver ki attól, hogy a lányomként gondoljak Rád. Viszont csütörtökön óvatosságra intettél, mint előtted nagyon sokan. Ez most anyáskodás? � A furcsa, hogy eszembe jutott amit mondtál. Volt egy rázósabb helyzetem. Nem volt túl komoly, de utána visszavettem és azóta is sokszor eszembe jut ahogy "mondtad".

Fel lett b9ntva egy üveg bor és nagyon hamar elfogyott. Ritkán iszom, de most jól esett. A baj csak az, hogy nem csak a feszültséget oldja bennem, hanem a gátakat is erodálja. Fura érzés, tudom hogy holnap megbánom amit ilyen állapotban leírok. 

Szerencsére észnél vagyok. Visszatöröltem mindent amit írtam. Nem adhatom meg a lehetőséget, hogy szánakozva kinevess!  Hiányzol nagyon! Maradjunk ennyiben....

Nem nagyon értem a Húsvét ünnepét. Ezért ez az amivel sosem tudtam igazán azonosulni. Ne haragudj, hogy nem kívántam Nyulat meg egyéb sablonos dolgokat! Kedden locsolkodni sem fogok. Számomra az egy nagyon belsőséges dolog, inkább valamiféle rituálé, ami nem egy munkahelyre való. Bár Te vagy az egyetlen akivel ezt a rituálét szívesen csinálnám!  Locsogok, jobb ha befogom! Ilyenkor veszélyes vagyok. Aludj jól Drága Zsuzsi! 

 

2021.04.12 Hétfő

Úgy látszik tényleg "nehezebben" viselem, ha jó történik velem, gondolom ezért nem tudom magamban tartani. Most is itt vagyok és kéne valamit írni, de korábban már mindent leírtam. Viszont azt is észrevettem, hogy a rossz dolgokat hamar kukázom. Viszont ezt érdemesnek tartom megőrizni.  A tegnapi napom nagyon húzós volt. Volt amikor olyan gyengének éreztem magam, hogy hosszú percegik gyűjtöttem az erőt, hogy egy korty vízért nyúljak. Megijedtem bevallom őszintén. Gondolatban már búcsúzkodtam. Nyilván egy ember lehet ennél sokkal rosszabbul is, de nekem ez új volt és nyilván túl is reagáltam. Kevés ember járt az eszemben, de Te köztük voltál. Akkor ráébredtem, hogy rengeteg dologot el kell még Neked mondanom. Így utólag többnyire olyasmi, amit már elmondtam, leírtam. Egy gondolat maradt meg. Ha nagy a baj Tőled nem fogok tudni elköszönni.

Utólag visszagondolva persze csak egy kis hasmars volt és mint várható volt kutya bajom. Persze az lenne a legjobb, ha nem lenne "titkom". Valójában nincs is csak összefoglalni tudnám itt a blogon a sokszor elhangzottakat. "Élőben" pedig bizalmatlan és néha rideg vagyok. Láttam nem rég egy videót. Valami tengerészgyalogos hazatért hosszú idő után. A kutyája ugatta-ugatta a felé nyújtott kezet, holott legszívesebben hagyta volna magát símogatni.

 

2021.04.13 Kedd

Hosszúra sikerült a mai nap. Dórinak vettünk új ágyat. IKEA termék holnap rakom össze, de a régit szét kellett kapni, elpakolni.. 

Végre ágyban. Eszembe jutott egy mai félmondatod, amin egy pillanatra elgondolkodtam. Már írtam, hogy van Rólad egy "képem", de amit mondtál ennek ellentmond. Persze valószínűbb, hogy nekem egészen mást jelent a dolog.

Feszültnek és fáradtnak "láttalak" ma mint mostanában oly sokszor. Akármi a gondod, remélem hamar megoldódik!

Aludj jól Zsuzsi, jóéjt!

 

2021.04.21 Szerda

Váratlan volt. Legfőképpen tőlem a meghívás. De Te pedig kijöttél és ez sem szokványos. Nehezen tartom magamban a szép élményeket, de ez mostanában így megy.

"Fájadlmas SZÉPSÉG"! A "fájdalmas" nem igazán jó a szó és nem fedi teljesen az érzést, amit éreztem mikor néztelek. De a szépség teljes mértékben igaz.

 

2021.04.22 Csütörtök

Évforduló. Ha az a rengeteg "HA" nem lenne, valószínűleg ezt a napot tekinthettük volna valamiféle kezdetnek. Bevallom utána kellett néznem... Minden perce az elmémbe égett annak az éjszakának, de a dátumokkal bajban vagyok. 5 év!
Sokszor leirtam, hogyan éltem meg. De az évek múlásával egyre kevésbé fontosak azok a kérdések, hogy ki, mit, hogyan, mikor. Viszont mára csak a "Miért" ugrik be.

Tulajdonképpen "csak" este illetve éjjel lesz pontosan 5 éve, de előre látom az estémet. Kicsit "megirigyeltem" a borozgatásodat és ma engedélyezek magamnak egy kis "elhajlást". És ahogy mondtad, jobb ha ennél már nem vagyok őszintébb. Jobb ha nem kezdem el leírni sokadszor...

Leültem egy pohár konyak mellé. Egész nap éreztem, hogy kevés ez a nap többet érdemel. Fáradt vagyok. lassan tíz óra és most jutottam el oda, hogy végre egy kicsit magammal foglalkozzak. Nem hiszem, hogy értelmes mondatokat tudok összehozni, de azok a foszlányok, amelyek itt keringenek a "papírra" kívánkoznak.

Nem jó egyedül inni. Itt látlak a teraszon egy pohár borral. Valami finom füst jön a pipából és csillog a szemed, ha rám nézel. Tegnap is csillogott, mikor beszélgettünk. Jó vidámnak látni Téged. Örülök, hogy jól vagy, hogy végre megvan a helyed! Igen, kicsit fáj, hogy nincs közöm hozzá, de szeretlek annyira, hogy örüljek legbelül. Így legalább néha nekem is jut egy kis beszélgetés. Szeretem, hogy egy pár napja ismét egy kicsit a mindennapjaim része vagy.

Metaxát iszom. Imádom Görögországot és ez azt juttatja eszembe. El kellet volna, hogy "raboljalak". Egyszer kellett volna ott pár nap. Egyszer kellett volna egy kis idő feszültség nélkül. Tudom csak az alkohol álmodik bennem.... 

Azt mondják a lelki fájdalmak olyanok, mint egy nagy gömb. Eleinte akkora, hogy minden mozdulattal, hozzáér az ember. Idővel vagy a gömb megy össze vagy a tér nő meg körülötte mindegy. Én megtanultam kikerülni a golyót a mindennapokban. De néha neki kell menni, mint most.

 

2021.04.24 Szombat

Bent vagyok az irodában. Tegnap is nagyon későn értem haza és belezuhantam 10 óra körül az ágyba. Viszont Veled aludtam el. A tegnapi nap váratlan volt. Számomra meglepő, hogy ekkorát tévedjek. Eszembe jut egy másik kolléga, aki szintén mondott Veled kapcsolatban valamit, amit én nem látok? Mindegy is. Vak lettem úgy látszik...

Meglepett, amit tegnap mondtál. Én azt hittem boldog vagy és végre megtaláltad a helyed! Persze simán lehet, hogy most én a párkapcsolatodra gondolok, de valójában az rendben van és más miatt vagy padlón. Remélem az egészséged oké, az a legfontosabb. Annyi más dolog van az életben. Nem tudok mit kezdeni ezzel és azt hiszem Te sem örülnél, ha ezzel foglalkoznék.

13:00 lelépek. Ma még nem ettem egy falatot sem. Akármeddig csinálom mindig lesz valami apróság. Sokat jutsz eszembe, de ez most valahogy más. Régebben egy ilyen beszélgetés után már az oldalamon láttalak. Most vagy a szívem fagyott meg vagy csak túl vastag a ketrec amiben tartom. Foglalkoztat a dolog, bár nagyon tele a fejem minden mással. De ha eszembe jut(sz) és egy lépéssel tovább gondolnám a dolgot, valaki előugrig egy nagy táblával és fejbecsap, amitől a gondolataim azonnal viszakoznak. A táblán a jól ismert szlogen: "Már nem kellesz, már nem hiányzol!" 

Ettől függetlenül azt hiszem valami változott. Ok és kedv nélkül Te nem szoktál ennyire közvetlen lenni. Valószínűleg itt is kell Valaki akiben megbízhatsz és nyugodtan beszélhetsz. Régen ez működött köztünk, talán-talán fel szeretnéd éleszteni a tisztán baráti kapcsolatot. Meglátjuk készen vagyok-e már erre....

 

2021.04.30 Péntek

17:00 lekapcsoltam a gépem és akkor jutott eszembe, hogy ma is Dórit kell összeszednem a lovardában. Szóval sit down and turn on the pc. Abban megegyeztem magammal, hogy ma már nem melózom. Lassan harmadik hete, hogy minden munkanap negyed nyolc körül megyek el innen és kb fél kilenc, hogy landolok otthon. Az elmúlt 4 hétvégi napból hármat itt bent töltöttem. Elfáradtam. De azt hiszem leginkább az a bajom, hogy nincs rend a fejemben. Szóval most törlesztem több napos adósságomat. Hátha papíron látva kicsit tisztább lesz a kép. Az "egyebeket" nem írom le. nagyjából tudsz mindent. Jól esik, hogy meghallgatsz és már-már úgy tűnik, hogy érdekel mi van velem.

Talán a tegnapi szétcsúszásom is annak az eredménye, hogy nem tudom megmagyarázni mi történik velem. Jó lenne a köztünket írni, de hogyan lehetne köztünk bármi? Már elég jól elvagyok azzal, hogy nem értelek. De úgy látszik ez csak középtávon műxik. Hosszútávon kell valami válasz.

Elfogadtam, hogy nem ismerlek, nem látom a jövőt és tévedtem sok mindenben. Próbálom elhitetni magammal, hogy minden amiben hittem délibáb volt. Elárulom nem megy. Nem ment akkor sem amikor szóba sem álltál velem és nem megy most sem. Azért akármennyire eltávolodtál tőlem egy valamit érzékelek. Ismét energiát fektetsz abba, hogy kommunikáljunk. Talán másnál apróságnak tűnik, de Nálad ez nagy szónak tartom. Na nem mindent elsöprően teszed, de teszed. És tudom értelmetlen, de nekem a rendrakáshoz meg kell szülnöm erre a miértet. Nem gond ha tévedek. Emberi dolog és nagyon hézagos infóim vannak.

Ha valami nem kötelező és emellett nem érdekes, nincs a dologból haszon illetve kicsit is kellemetlen senki sem ápol kapcsolatot. Én is ilyen vagyok, és azt hiszem ez Rád is igaz. Sajnos ezek egyikével sem tudom magyarázni a dolgot. Kötelező nem vagyok és a többit is már nem egyszer támasztottad alá verbálisan példákkal megspékelve. Ebben az egyenletben kell még legyen változó, hogy kijöjjön az eredmény. Persze bármit megadnák, ha érdekesnek találnál (főleg, ha az az én fogalmaim szerint érdekes..), de a naivitást kinőttem.

Ma reggel ismét Veled keltem. És azt hiszem találtam számomra hihetőnek tűnő magyarázatot. Többször ajánlottad Krisztinát. Aztán tegnap feljött az elengedés gondolata az ikreiddel kapcsolatban. Lehet mégis van vagy volt velem dolgod. Vajon nem azért van ez az egész, hogy ezt lezárd, hogy továbbléphess? Visszahúzlak? Talán nekem is azért kellene mennem terápiára, hogy mindezt felismerjem és ne álljak ellen akár tudatalatt is? Azt nem hiszem, hogy önkéntes munkát végzel és feláldozod az idődet és az energiádat, hogy engem "kigyógyíts". Ez nem rólam szól. Persze józan paraszti ésszel végiggondolva szerintem az elengedéshez pont nem jó a napi rendszeres kontaktus. De ki tudja milyen módszerek vannak. Lehet ennek ez a módja.   

Az is eszembe jutott, hogy felteszem a régi lemezt... Valami nagyobb hatalom most ideküldött, hogy támasz legyél mikor nagy a szükség... Blabla.. Ez esetben köszönöm, bár a tankhajó már megy és nem tud visszafordulni. Egyirányú és szűk a csatorna, itt nem lehet már lavírozni vagy lassítani. Azt hiszem ezért kár Téged tornáztatni. Azt hiszem a Veled kapcsolatos meggyőződésem megmásítathatatlan motívációt ad. Ez áldás és átok egyszerre. Áldás, mert átvisz most már árkon és bokron. Átok mert tudom, hogy mikor odaérek legalább egyszer még nagyon meg fog kínozni.

Fura dolog, amúgy. Azt mondják a remény hal meg utoljára. Szerintem az ember hite (ha van). Mikor már nem világít semmi, mert az utolsó gyertya is leégett nincs semmi, amiben reménykedni lehet. A józan ész kénytelen feladni, csak a hit marad. Jelenleg én itt tartok Veled kapcsolatban. Boldog vagyok, ha írsz. Átélem a harmónia illúzióját, mikor látlak, de nem eröltetem a találkozást. Azt hiszem, hogy ahhoz Neked a chat is elég, hogy a dolgod letudd velem kapcsolatban. És amikor a végére érsz az illúzió elillan, mint már annyiszor. Bármit megadnék, hogy ne így legyen, de sajnos ebbe nincs beleszólásom.

Fáradt vagyok és nem figyelek. Ezt mind a "titkos" nem publikos bejegyzésbe akartam írni. De köt a fogadalmam, hogy nem törlök és nem módosítok utólag. Mindegy. Nem baj, ha olvasod, bár kilencven X százalék, hogy nem. Nem is érdekel valójában.

Nem csinálok rendszert a dologból, mint tavaly. Ezek a tulipánjaim és kicsit a Tieid is. Mindig eszembe jutsz, ha ránézek. Biztosan van nektek is, valószínűleg több is szebb is tarkább is. Mindegy örülök, hogy "láthatod".

 

 

2021.05.05 Szerda

Öt éve ez a nap csütörtökre esett. Csontkovácsnál voltam és utána mentem Hozzád! Izgultam kicsit, de valahogy természetes volt az egész. Minden pillanata véglegesen belém égett! Ha a szemeimet lecsukom, a Tieidet látom, ahogyan szikráznak a gyertya lángjánál. Még ma sem értem valójában, hogyan esett meg velem az a csoda, amit akkor átéltem. Ha 04.22 a kezdet ünnepe, a mai a csodáé!
Persze sok idő telt el és sok minden változott csak egy valami nem. Ennek a napnak a fényei, ízei, illatai, érintései és az emléke a szívemben. Én azt hiszem ezt a fényt látom, ha visszagondolok minden egyes napra, mikor abban a hitben ringattam magam, hogy hozzám tartozol. Sokszor leírtam és elmondtam, mit éltem akkor át. Nem ismétlem. Tökéletesség, harmónia, egy pár percig. Ha él ebből bármi az emlékeidben akkor azért felesleges, ha nem akkor meg minek. Sokat okosodtam azóta és tudom, hogy nagyon másképpen éltük meg. Talán most tartok ott, hogy természetesnek veszem a gondolatot, hogy elfelejtetted.

Sokszor eltöprengek, hogy jó-e ha egy születésétől vak ember -valami csoda révén- egy pillanatra láthatja a szivárványt? Mit tesz utána a sötétben? Először magába roskad.Utána küzd minden erejével, hogy meggyógyuljon. Ha ez sikerül és már lát valamit? Akarjon tisztán látni? És ha már tiszta a kép, kell vajon kergetnie a szivárványt? Én folyamatosan látom álmaimban a szivárványt. Sajnos nincs reményem, hogy elérem, de belül hajt valami. A hit amit nem tudok megmagyarázni.

Legközelebb talán a születésnapod lesz pirosbetűs bejegyzés. Azon túl, hogy különlegesek ezek a napok, én is kicsit több teret engedek itt magamnak. Annyira jó lenne úgy igazán beszélgetni egy jót mint régen, mikor még megbíztál bennem. De legalább ezt a gátlást levetni, ami megálljt parancsol annak, hogy ide leírjam azt, amit annyira elzártam magamban. Sokkal közlékenyebb vagyok mint anno. Könnyebben ismerkedem és tudok beszélni magamról. De már csak egy határig. Pár éve még a testvérem, PZs tudott mindent ami bennem zajlik. Most ismét van egy titkos rész, ami hozzáférhetetlen. Beszélünk mostanában "sokat", de oda egyelőre nem engedhetlek be, pedig annyira szeretném.

Nem tudom így befejezni! A mai napon nem! Legalább azt le kell írnom, hogy mennyire hiányzol! Egy évben néhányszor talán kibírod! És van egy kívánságom! Szeretnék itt a teraszon ülni Veled és bort iszogatni gyertyafényben. Szeretném újra szikrázva látni azt a világszép szempárt!!!

 

2021.05.06 Csütörtök

 Már majdnem éjfél, lassan írhatnék pénteket is. Tegnap óta bennem kering pár gondolat. Tegnap tulajdonképpen rászedtelek, kihasználtalak. Nem kérek elnézést érte, mert talán bocsánatos bűn. Ha nem jön kapóra a hazaút akkor valószínűleg valami mást találok ki. Becsaptalak, mert nem mondhattam meg a valódi okot, hogy ezen a napon látni akarlak!! Legalább látni! Legalább egy pillanatra belenézni a szemeidbe, ami a búcsúzáskor sikerült is. Nem kell tudnod, hogy én ünneplek belül. Kihasználtalak, de azért nem kellett könyörögnöm és trükköznöm és ez jó érzéssel tölt el.

Igazad volt! Tényleg sokkolt a látványod. És azt hiszem ezt észre is vetted. Sőt tudom, hogy észrevetted, hogy erővel kell a tekintetemet a combjaidról elfordítanom. Gondolom mulattatott az igyekezetem, hogy természetesnek tűnjek. Pedig nehéz volt a látvány az illat és a közelség édes felhőjét ignorálni. Mindegy, sokszor elmondtam, hogy mit érzek a közeledben és ez nem változik. És, hát a tegnapi nap az érzékiség és a beteljesült vágy évfordulója is.. Én nem is kicsit éreztem ez magamon...

Jó volt csetelni. Mintha más lenne a hangnem mint bármikor korábban. Nem tudom megmagyarázni ezt csak így érzem. Az biztos, hogy régebben ennyi figyelmet és "kedvességet" már bíztatásnak vettem volna. Most is elindul gondolatvonat, de jön a bakter a táblával és közli a jelmondatot, ami behúzza a vészféket. Már nem kellesz, már nem hiányzol... Úgy látszik túl sokat ismételgettem, de aztán lehet, hogy ez jelenti azt, hogy a földön maradjak és ne rontsam el valami értelmetlen és Neked kényelmetlen nyomulással. Még így is túl tudok lőni a célon. A teamsben nem kellett volna már írnom. A "hangodból" ítélve az már sok volt.

Elteszem magam, álmos lettem. Holnap kertészkedem. Érdekes, hogy amióta azt álmodtam, hogy itt vagy velem a teraszon, késztetést érzek rendet rakni, szépíteni mindent. Fura nem?

 

2021.05.13 Csütörtök

Nagyon ritkán olvasok vissza. Emlékszem a fontos érzésekre és ez elég. Viszont amikor igen, van pár momentum, amit legalább tényszerűen jó lett volna leírni. Azt hiszem ez egy ilyen bejegyzés.

Napok-hetek óta tele van a fejem munkával, ügyintézéssel, tervekkel. A szívem most kevés teret kap de tudom, hogy tele van vágyakkal, reménnyel és kis részben félelmekkel is. Talán ez az oka, hogy lassabban reagál a változásokra.

Nem tudom megmagyarázni és nem is értem az itt leírtakat. Már múlt héten "felkaptam a fejem" mikor kéretlenül és váratlanul Rád írtam a felújítási parámmal. Rengeteg mesélnivalóval és élménnyel jöttem hétfőn és nagyon sajnáltam, hogy nem vagy itt. Ismét elővett, hogy vajon honnan tudnám meg, ha baj történne Veled? Semmi közöm hozzá tudom és csak én képzelek magamnak jogot, ahhoz hogy ilyesmivel egyáltalán foglalkozzak. Aztán kedden valami nagyon fura érzés lett rajtam úrrá rajtam... Nem tudom miért, de elment a kedvem attól, hogy keresselek és sztorizzak. "Szerencsére" ki vagyok tömve melóval, mint a déli busz, így nem volt ezen. Tegnap aztán már üvöltött a piros lámpa. Oké tévedek! Ha azt mondod semmi gond és az élet szép én elhiszem!!

Azt hiszem, már az is kiverné a biztosítékot Nálad, ha ezt itt olvasnád és nyilván nem foglak a faszságaimmal zargatni. Az én berágódásom és az én hülyeségem és milyen jogon foglalkozom Veled még gondolatban is... Eddig nem egyszer történt meg, hogy ilyenkor jött az üzenet, "Beszélnem kell veled!" Szerencsére most nincs ilyen kényszer :)

Gyönyörű virágaim nyílnak a kertben. Reggelente úgy kelek, hogy hozok Neked! Jó lenne egyszer ázt érezni, hogy megtehetem...

Szómenésem lett, miközben villog a lámpa és csapkodják a fejemet a "Már nem kellesz, már nem hiányzol feliratú táblával".. De megpróbálom megállni, hogy leírjam. Jó kis személyiségfejlődés. Már nem az összezuhanás a fenyegetés, most azt kell elkerülnöm, hogy hülyét csináljak itt ismét magamból. Amúgy az jutott eszembe, hogy ha igazam van a fentiekben, akkor velem kacsolatban elérted a célod, amiért ismét egy kis energiát fektettél a köztünk lévő "valamibe"?

És mindeközben egyetlen vágyam, hogy tévedjek.... 

Köszönöm!!!

Lassan éjfél. Megfogott, hogy nem csak nekem van szükségem a lehetséges magyarázatra, ha érthetetlen dologgal állok szemben. Nem az a fontos, hogy igaz legyen hanem, hogy elfogadható. Én is írtam erről korábban és most folytatom. Annyira kézenfekvő, hogy a mai "randink" annak a következménye, hogy olvastad itt a hisztimet...

Sajnos ez az eshetőség több kérdést szül, mint amennyit megmagyaráz. Nem szeretem az ilyen fejtegetéseket, de most kell... Ráadásul ez az, aminek a legkevésbé örülnék. Számomra nagyon váratlan volt, hogy egy hét után hirtelen feltűnt a képenyőmön az "Amúgy mi újség?" Elborzaszt, hogy sajnálatból vagy szánalomból keresel! Tőled sosem tudnék elfogadni könyöradományt! Vannak új barátaid, akikkel megoszthatod a bánatod és örömöd, már nincs szükséged rám. Ezen kívül nagyon érezned kell, hogy (még) nem vagyok ismét alkalmas arra a fajta kapcsolatra, ami még "azelőtt" volt közöttünk. Azt a lehetőséget nem képtelen vagyok elfogadni, hogy csakúgy szívatsz... Azt hiszem akkor összedőlne a világom. Más magyarázat? Magamnak hazudok, ha azt mondom nincs. De sajnos akármennyire is szeretném, ezt nem tudom lehetőségnek tekinteni. Amúgy is írtam olyat, ami bántó lehet és Te ezt nem tűröd. Ha elolvasod akkor nem csak egy hogyvaggyal indítasz... 

Marad a terelgetés, amelyről korábban írtam, bár értelmetlen, mert holnap illetve ma megyek a "doktornőhöz". Vagy nem olvastad és véletlen. Véletlen... Vagy az a távoli kéz ismét kicsit odapöccintett. A szándékát nem tudom áldás vagy büntetés...

 

2021.05.20

Csakúgy válogatás nélül a zilált gondolataim. Ne kövesd el te is azt a hibát, hogy munkahelyről "ismerkedsz". Megint nem kaptam esélyt és más kapta meg a lepattanót. Mindenem adnám egy érintésért. Lassan már a könyörület szex is jól esne. Miért irtózol tőlem? Ez a tesós dolog... Miért reménytelen? Az ezotéria szerint? A számok semmit sem érnek, ha a szerelemmel kell vívniuk. A házas nem indok! Nőről van szó? Megtértél? Ígéri, hogy elhagyja és elvesz? Nem kellesz neki csak szexre? Szarul fogsz kijönni a dologból...És ez az amiért nem hagylak el. A szívem szétszakad, de odatartom majd a vállam. Mit akarsz tőlem? Nem értem a mai napot. Küldesz és visszatartasz. Romboljak? Ne romboljak? Úgy sem fogok nem lehet, nem engedik... Mi vagyok Én neked? Az igazat mond! Százszor, hogy megértsem. Nem kellesz már nem hiányzol!! Őszinte volt. Csak akkor keresel, ha bánatod van az örömeidhez nem kellek. Sok minőségi idő a szeretetnyelved.. Esélyem sincs. Ha kikönyörgöm szánalomból kapom az egy órát. Miközben megértelek. Én ennyit sem tennék. Bár ha ismernél Te sem. Nem féltékeny vagyok. Illtve kicsit az. Érinthet és szerethet. Adhat, míg én nem. Nem kell amit adnék, nem kellek. Nem a Te döntésed elhiszem, tudom. De fáj és okolni sem lehet senkit. Kinek adjam a világomat? Ha másnak nyujtom az már csak homok és kő. Csak egy irányból palota és gyémánt. Mond ki Bterv vagyok és boldog leszek. Mond legalább hogy ha nem jön össze és nagyon félsz majd a magánytól keresel. Mikor már többet számít a belső érték mint a külcsín. Én boldogan várlak, eddig is azt tettem. Képtelen vagyok elhinni, hogy nem foghatom többet meg a kezed és nem érzem az illatod. Már nem kell a gyerek, frankó. Ez a teher is lassan rám szállt. Vágyok rá helyetted is.. Van ebben a sztoriban pozitív szólam is, de most nem látom és nem tudom mi az. Iszonyú fáradt vagyok. Néha eszembe jut, hogy jó lenne végleg kiszállni. Pedig igazad van kellene kezdeni a tudásommal valamit. Még sosem kaptam senkitől ekkora bíztatást. Vajon használná K. a tudását, hogy a blokkok lebontása helyett építsen? Van akkora tudása? Őrült vagyok? Mi a pozitív szál? Azt kéne látni! Elolvasod ezt? kinevetsz? szánakozol? elgondolkodsz? Ki vagy TE? Ha kölcsönügylet minden életünk, akkor Neked mivel tartozom, ez is vezeklés? Mi a szerelem? Minek van?  Állítólag szép! Cseppet sem az. Állítólag illékony és tovaszáll! Akkor ez nem szerelem. Minek írom le mindezt? Tudtam és tudtam. Ismét beigazolódik, hogy magunknak a legnehezebb igazat mondani. Minek az üres kastély a mérhetetlen gazdagság, ha nem tudod megosztani. A legegyszerűbb lenne ha becsajoznék. Annyira tudom, hogy szeretnéd, ha ez történne. Egyszerűbb lenne minden. Minél inkább nyílik az ajtó és nagyobb a szabadságom, annél távolabbi a dolog. Ma már nem lesz véradás sem anyukázás. Soha ne írd le azt, hogy értesz és tudod mit érzek!!! Valszeg ez ennyire taszító bennem. Boldogok a lelki szegények!!!

És most hazamegyek és leiszom magam.

Megtettem. Alapsan, ahogy azr kell  mert úgy sincs holnap! A miértet kérdezok, de nem mondhatom el. A motoros srác... jó vicc, pedig ha tudná, hogy nem tőlem kell félnie.  Alugdj jól Zsuzsim! Kár hogy acig8m bent maradt, kéne pàr szál. Üres a terasz. És úgy is marad. 

 

2021.05.21 Péntek

 

Még friss az élmény, de pár gondolat... Ennek a blognak a jövőben nem marad hely.

Jó volt igazából beszélgetni.  Ez a minőségi idő. És a napi 5 percünk is az volt. Nem véletlenül hiányzik.

Miért párkapcsolat? Mert csak annak a keretei közt tudom odaadni ami Neked van szánva. Másképpen nem megy. Elmegy ez így egy darabig, de nem örökké. 

Nem merem leírni a gondolataimat arról a mély kátyúról amiben látlak. Nagyon féltelek! Szeretnélek boldognak látni,  de egyre messzebb kerülsz ettől. A szemeid nem a boldogságtól könnyesek.... 

És nagyon szépen köszönöm a rám szánt idődet!!!

Még valami. Majd lesz egy pont amikor azt érzed, hogy annál a kevésnél amit kapsz a semmi is jobb. Az legalább biztos!! Én szinte minden nap eljutok ide... 

Jóéjt Zsuzsi!

 

2021.05.24 Hétfő

Holnap beszélünk. Nem tudom át akarom-e/tudom-e adni a jelentőségét a gondolataimnak. Persze lehet csak a számomra van igazán jelentősége. Itt ülök és a blogomon gondolkodok. Sokszor éreztem, hogy nem lehet örökéletü, bár szerettem volna egyszer összebújva olvasni Veled. De most változtatnom kell és fogok. Ez a blog az átmeneti bizonytalanság gyermeke. A reménykedésé a lemondásé. Az elküldött bejegyzések után érzett szégyené. Öröm kevés van benne, de szükséges volt. De már nem az. Azt hiszem ezt nem beszélem meg Veled. Ha búcsúzni kell azt csak némán és méltósággal. 

Zakatol a fejemben, hogy ez vagy a kezdete vége vagy a vég kezdete. 

 

2021.05.25 Kedd

Felemelő és szép volt a mai nap. Köszönöm, hogy velem tartasz az útkereszteződésig. Jól döntöttem azt hiszem. Látom magam előtt a helyzetet és hazudnék, ha azt mondanám, hogy édesmindegy számomra a válaszod. Ismétlem sem a testedet sem a szerelmedet nem fogom kérni. Nem tudom mit fogsz választani, de én fel leszek készülve mindkettőre.

A számomra kedves lehetőség feltételei meglesznek. Azt már nem kell nagyon tolni csak igazgatni. De a másik úttal van tennivaló. És inkább kicsinyenként fájjon.. Az egyik első lépés ez a blog. Nem akarok többet a virtuális szerelmemmel társalogni. Vagy élőben vagy sehogy. Bár a mai nap, hogy ezek az elhatározások azért nem fogadalmak... és még képlékenyek. De az irányt tudom és ez a lényeg. 

Viszont tele vagyok gondolattal, amit nem mondhatok még így sem el. Pl. Elég egyértelműen kell definiálnom az útkereszteződést. Minél pontosabb a terv annál nagyobb ereje lesz a józan észnek és a szabad akaratnak. Nagy vágyam, hogy együtt olvassuk ezt az egészet. De ahhoz le kell írnom, de nem fogok pici note-okra firkálni. Pedig nagyon "izgalmas" időszak jön. Vagy néha szívesen leírnám mennyire őrülten kívánlak! Lehet eddig is jobb lett volna így tenni vagy legalább is párhuzamosan futtatni a kettőt. Mindegy a lényeg, hogy megszületett a megoldás. A címe: "Csak úgy... Top Secret" Írom mint eddig, de nem lesz publikus. És majd vagy együtt olvassuk vagy sehogy! Utóbbi esetben úgy sem lesz értelme. Amit lehet inkább elmondok személyesen. Hihetetlen milyen energiák áramlanak a közeledben. Te ezt most nem érzed, mert benne vagy a kis világodban. Hidd el minden gesztusodat értem és az lenne a furcsa, ha nem így lenne!  

Nem köszönök el! Nincs vérrel írva, hogy ide nem skrebálok többet. De törekszem rá, ahogy már az elmúlt időben is. Igaz eddig csak "érzésből", mert éreztem az irányt csak a miértet nem tudtam. De most, hogy van keret ennek is lett értelme.

Nem engedhetem meg, hogy ne legyen B terv. Fel kell építenem valamit oda is. Azt tudom, hogy a vágyaimban lévőhöz hasonlót nem lehet. Sem időm sem motívációm nincs már hozzá. És építhetek bármit, annak a bizonyos legszebb gyémántnak, -az egész birodalom koronájának-, sem ott sem máshol nincs helye. Jelen pillanatban csak annyi a cél, hogy legyen egy biztos menedék, ahol le lehet élni még egy korrekt életet. De legalább egy kapu, amit szép csenedesen bezárhatok majd magam mögött. És, ha erre az útra kényszerülök, akkor szeretném a lehető legkevesebb fájdalommal megélni.

 

2021.05.26 Szerda

Elkezdtem. Csak a bevezető egy egész oldal.. Gondolat gondolatot szül, és a billentyűk sírnak. Mennyi dolgot nem mondhatok el és milyen jó lenne elmondani. Vajon csinálnám, ha nem reménykednék? Mikor lesz ebből a dologból vajon megnyugvás? Azt hiszem mikor valamelyikünk szemében végre boldogság lesz. Nem átmeneti, tartós. Vajon hol leszek akkor?

2021.05.27 Csütörtök

Kezdek elveszni ismét az örvényedben. Hiányzik, ha nem beszélünk... Illetve én a másik fülön folyamatosan beszélek... Írok és írok. M. szintén szabin és nem hiszi el, hogy dolgozom...

Aludtam egyet nem is kicsit. Most azon gondolkodok, hogy mit kérdezzek Krisztától este. Nekem furcsa ez a dolog. A mit kérdezzek olyan tanár diák feeling. Én inkább valami partnernek érzem az elejétől fogva. Tudom ez nagyképűnek hagzik. Mit akarok megtudni? Rólad kérdezzek. A jövőt nem látja, lebeszélni nem tud. Megerősítés jól jönne...  

Még nem tudom. 

Itt ülök a parkolóban. Mindjárt hét. A vezetés nagyon jó gondolkodásra. Azt hiszem tudom miről akarok beszélgetni ma. Azt ami jelenleg foglalkoztat... Beszélgetni és nem kérdezni. Valamiért ez fontos. 

Hiányzik, hogy ma nem beszéltünk.

Most értem haza. Elfáradtam!

 

2021.05.29 Szombat

Még ki kell találnom, hogy mit és miért írok ide vagy a Secretbe. Van ami ide kívánkozik van ami oda. Gondolom idővel meglesz a szabály.

Tegnap mondtál valamit. Szeretnéd újra látni a tengert. Nem mondom, hogy ez nem indított meg bennem valamit. Egy kis álmodozás és haszontalan tervezgetés lett belőle. Viszont azon eltöprengtem, hogy mennyit változik az ember. Anno lehetőségem volt barátként utazni Veled és nem tettem. Ma nem rajtam múlik. Szó nélkül és boldogan ülnék autóba vagy repülőre még úgy is, hogy nem érhetek Hozzád! Barátként. Vicces. Utólag talán akkor az esélyeim is nagyobbak voltak mint most. És mégis... Változtam... Mikor derül ki, hogy melyik volt a hibás hozzáállás. De ismét az ugrik be, hogy csak azt bánom, amit nem tettem meg..

Aludj jól Zsuzsi! Jóéjt!

 

2021.05.30 Vasárnap

Valahol Kaposvár környékén várunk az ebédre. 15 motor majdnem 20 fő, ha beesik a étterembe idő míg kihozzák a kaját. Várok és Rád gondolok. Jó lenne ha itt lennél..

 

2021.05.31 Hétfő

Újabb képpel gazdagodtam. Nézek be a sötétbe a vékony réseken át. Akkor sem látszik semmi, ha fény van. Csillog az üveg teljesen valószínűtlen, hogy bármit észrevegyek. Oda sem szoktam nézni, ha ülnek bent. Most igen. Most lever a víz összeugrik a belsőm. Kitartóan próbálok rájönni, hogy látok-e egyáltalán Valamit? Persze tudom, hogy egy dolog okozhat ilyen reakciót. Mert abban a két szemben ott a fény és benne van minden.... 

Utána megkérdeztem, pedig tudtam, hogy mi a válasz.

Ideges vagyok, feszült nagyon. Fáradt. Jó lett volna együtt kajálni. 

 

2021.06.01 Kedd

Írtam. Hosszan és sokat. Szerintem hét óra is elmúlt mikor hazaindultam. Jól esett, a miérteket tudod. Pedig becsapom magam, mert elhiszem, hogy titkolózhatok Előtted. Mindegy egyelőre jó így.

 

2021.06.03 Csütörtök

Feszült vagyok nagyon és nem értem az okát. Reméltem, hogy a tegnapi edzés segít a dolgon, de nem merem még hullává fárasztani magam. Talán az lenne a megoldás, bár kétlem. Mindegy majd elmúlik.

Beértem. Azon gondolkodtam, hogy nem kellett volna a titkosba írni. Más lesz minden, ha leírom. Ha ide írom nem gond, bár nem is végleges megoldás. De az egy időkapszula. Tart a végtelenbe és esélyes, hogy senki sem olvassa. Ráadásul a gondolatok is súlyosak. Talán amíg a fejemben vannak jönnek és mennek. Egyenként kerülnek a mérlegre és ritkán vannak mindíg egy helyen. Eloszlanak. Egy kis részt betöltök és rágom. De leírva tömény és ijesztő.

Egyre kevésbé bírok hazudni. Magam miatt nem megy. És végül is Neked is hazudok ezzel a titkolózással. Befagyva érzem magam a helyzetembe. Bármit teszek nem tehetem nyíltan.

Nem tudtam, hogy szabin vagy remélem nincs gond. Negyedszerre sem vitt rá a lélek, hogy írjak teamsen. Fura ez az egész.

 

2021.06.08 Kedd

Iszonyú feszült vagyok és sajnos nem csökken. Annyira, hogy kénytelen vagyok foglalkozni a dologgal, pedig próbálom olyan messzire tolni amennyire lehet. Biztos vagyok benne, hogy több dolog futott ma egybe. Van amit leírok ide és van amit talán a másokba vagy sehova. 

Ismét bonyolódott a hitelfelvétel. Ismét estek ki csontvázak a szekrényből. Ismét van olyan dolog, amit ha valaki aki tudja mit kell nézni azonnal kiszúr. Hát most az ügyvéd kiszúrta és ismét a bürokratákra várhatunk... Kezdem az egészet kurvára unni.

Tegnap beszélgettünk és az a mosoly , amit említettem kísértett. Kísértett mert olyan dologhoz kötöttem, ami foglalkoztat. Olyan szar érzés, hogy azt hiheted (és basszus valószínűleg így is van..), hogy a gyerek gondolata csak egy eszköz. Eszköz, amivel kétségbeesetten próbálkozom. Pedig a töredékét sem merem elmondani, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Most úgy sem értenéd mert annyira máshol jársz! Szégyenlhetem magam a két lányom előtt, mert Náluk csak miután megszülettek éreztem hasonlót. És akárhogy próbálom képtelen vagyok "átfordítan", nem tudom csereszabatossá tenni. Nem tudom azt mondani, hogy egy másik is megteszi... Ez egybites: igen vagy nem.. Tegnap ezzel a gondolattal aludtam el...

Nem tudok mit kezdeni a dimenziókkal és néha azt kívánom, hogy olyan egybites lehessek, mint az emberek jelentős része. "Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa." (Máté 5:3). Én sem itt sem ott nem lehetk otthon.

Nem írok Rólad, ide nem. A titkosba igen, ott meg kell, hogy próbáljam kiereszteni a feszültséget. Ebben a világban szorítom a fogam és kapaszkodok a fogadalmaimba. És állom őket! Érzem, hogy másképpen nem megy, másképpen nem mehet.

Dórira várok a lovarda előtt. Jobban vagyok. A munkában legalább van sikerélményem. Nem tudom mi okozta azt, amit ma megéltem. Talán jobb is így. A semmiből jött és remélem el is tűnik. 

Nem szeretek hisztizni. Így is egy érzelgős idióta lehetek a szemedben. De tènyleg! Kinek mondjam el? Neked, akinek pont nem ezt az arcomat kéne mutatni. És mivel ma már rosszabb nem lesz, itt a virág ami ma reggel nyílt ki. Le kellett fotóznom, kár hogy az illata nem megosztható. 

 

2021.06.09 Szerda

Ez tegnap lemaradt....

 

 2021.06.10 Csütörtök

Kell mesélnem a tegnapról. Mert a korábban leírtam jönnek utánam.... Ez a foldhivatali mizéria sem hiányzott és nyomaszt nem is kicsit. De legalább elmondható. Legalább megrágható vagy kiköphető probléma. Meg fog oldódni.

Szóval összejövetel a temetés után. Túlérzékeny vagyok jelenleg a gyerek kérdésre. Tudtam, hogy ütni fopg a dolog és elkerülhetetlen lesz örülni és meghallgatni. Én örültem és meghallgattam. Mosolyogtam mint a bohóc, akinek hiába vérzik a szíve szórakoztat rendületlenül. Annak örülök, hogy senki sem hallotta a gondolataimat. Elnéztem őket. Hatalmas a korkülönbség Attila nálam is idősebb majd 10 évvel és mégis harmónia van köztük. A legnehezebb, hogy visszahallottam a gondolataimat. Talán anyukám kérdezte, hogy nem félt bevállalni még egyet. Én akkor fagytam le mikor elhangzott, hogy "Ezt a babát akrja, de csak ezt.."

Más helyzetben vannak mint én. Számomra ez egyre elérhetetlenebb. És írígy vagyok igen. Rosszkor vagyok rossz helyen. A világ leggyönyörűbb dolgai találnak meg, de nem örömöt hoznak. A sorrend nem jó, az időzítés vagy nem is tudom. Te lemondtál a gyerekről, engem elvarázsolt a gondolat. Basszus úgy írok mintha ez lenne az akadály.. De valójában a súlyos betonfalak, amelyek jelenleg elválasztanak talán nem leküzdhetetlenek, ott még van esély még ha minimális is. A falak mindíg leomolhatna. De a feladás az más.

Attila szerette a nagymamámat. Végül is hosszú ideje életben tartotta. A szaktudása és a befolyása nélkül mama nem lett volna eddig velünk. Beszélgettünk és azt mondta, hogy tanult a dologból. Eddig nagy mellénnyel mondta a családtagoknak, hogy nem olyan bonyolult belediktálni valakibe napi 1-2 pohár vizet. Most látta és átélte. Látta ahogyan nagmamám elengedi az életet. És onnan már nem volt visszaút...

Lehet nem is ide kellet vona írnom erről. Mostanában az a tapasztalat, hogy ami idekerül azt megbeszéljük előbb utóbb. Ezt nem hiszem, hogy előkerül valaha. 

 

2021.06.11 Péntek

Semmi kedvem dolgozni. Gödöllőről a földhivatalból idefelé rámtörtek a gondolatok. Mindenről, ami mostanában foglalkoztat. Illetve ezek már nem csak gondolatok, hanem kész mondatok. Ebéd óta írok. Nem ide. Túl személyes túlzottan kiszolgáltatna. Van értelme különválasztani. Ami itt van talán elhangzik cseten vagy szóban. Ami ott van... Azt hiszem az élet legszebb ajándéka lenne, ha olvasnád.

Amiről tegnap írtam... Az egyik legszebb dolog lenne az életemben. De megpróbálom eltemetni. Még ide sem akarok többet írni erről/Róla. Itt Hozzád beszélek és sehogy másképpen nem lehet ezt értékelni mint nyomásgyakorlás és visszaélés érzésekkel vagy gyengeségekkel. Helyre tettem magam és sajnálom...

 

2021.06.11 Hétfő

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír mert önző vagyok. Sír, mert ez a napi egy szál program volt. Jó esélyem volt, hogy láthatlak legalább a meleg és ragyogó napokon. De valójában örülök! Vigyázz magadra! Vigyáznod kell magadra! Nincs szükséged semmi függőségre! Szeretem a hozzáállásodat és a mértékletességed.

Hallgatom, amit mondasz. Értem és megértem. Csak néztelek és próbáltam a szemedet keresni a szemüveg mögött. Azon gondolkodtam, hogy mennyire könnyű lenne együtt üzemelnünk. Tudom és nagyon sajnálom, hogy ez távoli és ha Téged kérdezlek lehetetlen...

Néztem a rózsáimat hétvégén. Nyílnak egyszerre és jönek az új bimbók is. Illatoznak és kelletik magukat és sosem jutnak el oda, ahová szánnám szívem szerint.

Csapdában vagyok, ahogyan Te is...

Lassan sikerül kiírnom magamból ami feszít és ez nem csak Rólad szól. A baj, hogy minnél több kerül "oda" annál jobban szeretném elmondani. Kizártnak tartom, hogy néhanapján nem jársz "erre". Túl kíváncsi vagy!

 

2021.06.16 Szerda

Jó reggelt Zsuzsi! Nem fura, hogy szinte sosem szólítjuk néven egymást? Pedig szeretem kimondani nagyon a neved.

Azt hiszem egyre inkább már csak  szomorúság, ami beborít napok óta. Máskor, ha "hosszabb" útra megyek van bennem jótékony izgalom. Valószínűleg ez is egy hasznos és kellemes nap lesz, de árnyék ül a szívemen. Próbálhatnám kitalálni az okát, azt hiszem egyben minden.  Talánok... Leírom azokat, amelyek Veled kapcsolatosak.

Talán hozzászoktam, hogy egy ideje napi kapcsolatban vagyunk. Hiányzik, ha nem. Meg kell tanulnom, hogy Veled kapcsolatban nincs hozzászokás. Ami ma van az holnap nem lesz és viszont. Talán, egy röpke pillanatra azt éreztem, hogy ismét sok vagyok még "barátként" is. Gyűlölöm ezt a szót Veled kapcsolatban, mert a semminél is kevesebb. De most egy darabig ismét a "barátod" leszek. Talán a körülöttem lévők boldogsága.. Tudom ez csúnya dolog, de nem vagyok tökéletes. Talán jobb lett volna, ha nem tudok Dettiről bár előbb utóbb kiderült volna számomra is... Talán, félek Terike olyat mond, hogy a nevemet is törlöd a telefonodból... 

Pedig gyűlnek a jó dolgok is. A gödörből van kiút és tudok kapaszkodni felfelé ismét. Készülődnöm kell. Örömökről szóban is lehet. 

Talán mert az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy ma eljössz.

 

2021.06.17 Csütörtök

Itt ülök a plazmásoknál. Bal karomban tű, a jobban telefon azzal bénázok. Rád gondolok. Sugárzóan szép voltál ma! Utálom, hogy nem mondhatom, utálom, hogy el kell rejtenem. Jó volt a mai nap. Nem tudom mit értettél valójában abból a szép gondolatból.

Sokadjára szembesülök azzal, hogy nem értelek. Valamit nem tudok vagy iszonyúan mások vagyunk. A "Te vagy az én Mónim" elbukott. Nem tudom behelyettesíteni ami köztünk van. Néha leírsz olyasmit amit tudnod kell, hogy másképp fogok érteni. Egy magyarázatom van. Néha Te is leírsz csakúgy dolgokat, hiába mondtad, hogy Nálad ez nem történik meg...

Aludj jól Zsuzsi! Jóéjt!

 

2021.06.20 Vasárnap

Kicsit másképp alakult a hétvégém mint gondoltam. Motorozni nem jutottam el. Eddig... Most viszont egyedül gurulok egyet. Megejtem az éves emléktúrámat. Ennek nincs dátuma. Egy ragyogó nyári napnak kell lennie csak ennyi kitétel. Bolond vagyok, de nekem kellenek a hagyományok. Tavaly valami nevet is adtam, már nem tudom mit. Idén csak arra az igazi egy közös programunkra emlékezem, mikor magam mellett érezhettelek. 

18:45 ideértem pihenek. Nagyon ellenfényben van a vár ezért nem küzdök a minőségibb kép elkészítésével. 

Ha akarod ha nem lélekben idecitállak. Ideképzellek a padra magam mellé. Talán a legmostohább gyermeke a "kapcsolatunknak" a közösen eltöltött idő. És ez igaz a barátságunkra is. Én azt hiszem sok mindent próbáltam, de nem sikerült. Valahogy ebből a szempontból nincs szükséged rám. Nem tudom mi hiányzik vagy mit rontok el. Mondjuk így legalább nagyon kellemesen lepődök meg, ha szánsz rám időt. És ha még azt is érzem, hogy jól érezted magad az önmagában a jutalom. 

Jó itt ez a nyugalom. Szép emlékek kötnek néhány utcával arrébra. Nekem az volt a pihenés. Ott pár órára a lelkem is nyaralt. 

 19:10 Elindulok. Holnap talán beszéltünk, talán látlak is. Reménykedek....

És hogy meglegyen a keret. Elindulás, célállomás, hazaérkezés... Talán egy másik világban várnád, hogy bejelentkezzek. Szóval megjöttem, jól vagyok. A sörömet iszom és jóleső fáradtság van rajtam. 

 Jóéjt Zsuzsi! Aludj jól!

 

2021.06.23 Szerda

Írok ide is egy kicsit. Valami ismét megváltozott. Érzem egy ideje. Mondani akarsz valamit? A korábbi minta alapján itt az ideje a "Beszélnünk kell.." üzenetnek. A gondolataimat beleírtam ez ügyben a "levélbe", és amíg lehet írtam róla. Nem tudom, hogyan és minek fogod fel, amit ma kértem. Igazából nagyon kíváncsi vagyok, a reakciódra.

Jó szórakozást Neked! Mosolyogj! Nagyon szép leszel tőle!

 

2021.06.26 Szombat

Túl vagyok egy felejthetetlen kétnapos bandázáson. Akármennyire tiltakozol, tetszene Neked is. Rengeteget tudnék írni, de fáradt vagyok, mert 2,5 órát sikerült aludnom... Jó volt a buli na :)

Kezemben volt egy ingyen jegy a Kowalsky koncertre ma estére. Talán el tudod képzelni mekkora dilemma volt, hogy elfogadjam vagy ne. Mostanában igent mondok a váratlan lehetőségekre és eddig nem csalódtam. De ehhez gyáva voltam. Biztos vagyok benne, csak az én elmémben él a lehetőség, hogy Neked akár kellemetlen akár kellemes meglepetést okozna, ha összefutnánk. Nem mertem kockáztatni a semmit... :( Inkább ráfogtam magamban a fáradtságra bár imádom a bandát. Neked jó szórakozást és szép estét kívánok!

 

2021.07.10 Szombat

Tegnap írtam Neked. Hosszan és sokat. Úgy kezdődik hogy "Most hisztizni fogok..." Utálok hisztizni, utálom az érzést mikor már nem találok más eszközt. Nem nem találtam más eszközt megszabadulni a frusztrációmtól és attól a nyomástól amely bennem van jó ideje. Aztán a sors úgy akarta, hogy ne legyen módom bemásolni ide. Gondoltam, "majd holnap"... Aztán tegnap vonakodva elmentem egy születésnapi partyra... Valami megváltozott. Életemben előszőr felszabadultan végigmulattam, végigtáncoltam egy éjszakát. Most 16:36 van, tegnap fél hat óta fent vagyok és fáradtan, de már nagyjából útra készen vagyok. Tulajdonképpen fel vagyok dobva. Egesz nap kerülgettem a laptomomat, de tudtam, hogy írnom kell még ma Neked.

Az biztos, hogy a tegnap leírtakat nem fogod itt látni. Utólag visszaolvasva pesze nem klasszikus hiszti, én az értelmét inkább egy Neked szóló kétségbeesett segélykiáltásnak tekintem! De a segélykiáltásnak is csak akkor van értelme, ha van remény, hogy meghallják. Ráadásul jót tett a tegnap éjjel és most nem zsonganak azok a gondolatok szóval értelmetlen közzétenni. Megy a többi "holt sor" közé. Ezzel a benne lévő probléma nem oldódik meg csak időben utazik pár hetet... Bár ki tudja az idő sokszor megold dolgokat.

Holnap reggel indulok és nem vagyok nyugodt. Talán ezért is éreztem, hogy valami nyomot még kell itt hagynom Neked. Szükségem van rá, hogy ha csak itt is, de kommunikáljak Veled. Furcsa volt a csütörtöki "beszélgetésünk", nem kommentálom. De nekem kevés. Nekem ha csak itt is, de el kell mondanom, hogy, hogy, hogy.... Minegy hiányzik az ami kb. két hónapja még megvolt.

És most egy általad gyűlölt teátrális rész jön... Tudnod kell, hogy mindig fontos voltál és leszel a számomra. Akármilyen elviselhetetlennek is tartasz legbelül mindig csak boldognak szerettelek volna látni. Bármi jön is én melletted leszek (ha csak lélekben is) annyira amennyire igényled, engeded. És ha szóban esetleg nem menne most azt kívánoim, hogy Élj boldogan és teljesüljenek az álmaid!

 

2021.07.13 Kedd

A szépet nehezebb "megemészteni". Sokszor volt már, hogy csak annyi hiányzott egy tökéletes pillanatból, hogy nem oszthattam meg Veled. Sem akkor sem később.  Most is ez van. Kénytelen vagyok legalább egy képeslapot küldeni itt, hogy úgy érezzem Te is látod. Tudom semmiit sem jelent, de hiányzol!

 

2021.07.26 Hétfő

Megpróbáltam, de ismét alul maradtam.... Nem tudom kinek is köszönjem meg azt a sugárzó mosolyt, amit az arcodon és a szemeidben láttam. Talán a mama maci és a bocsai érdemlik meg a hálámat. Azt hiszem a világ hét csodája sem képes felvenni a versenyt ezzel a ragyogással.... És egy újabb tanulság: A csodákért nem kell messze földekre elutazni csak észrevenni a szemünk előtt.

 

2021.07.30 Péntek

1:08. Ülök a buszon Pécel felé. 'Kicsit' becsiccsentettem. Holn illetve ma talán bánni fogom amiket most írok. Neked írok. Annyira vágyom rá hogy beszéljünk, hogy közöm legyen hozzád . Miközben tudom hogy nincs, hogy te wgészen máshol jársz. Nem kéne bolondot csinálnom magamból. 

Ismét megkaptam a pofonjaimat. Nekem ilyenkor állítanak tükröt. A kis nyuszi kolléga ha iszik őszinte, de nagyon. Nem mond újat. Annyit senki nem meditál az életwn senki mint én. De határozott véleménE van mindenről és ki is mondja. Lehet hogy velem kapcsolatban igaza van. De Téged nem ismer. Csak azt az álarcot látja amit m8ndenki más. Vagy ez az álarc van gránitból vagy én tévedek. De én tudom, hogy nem tévedek! Én tudom ki vagy!!

 Itt vagy és hall9m a kérdésedet..  Nem, nem árultam el a tirkodat. A bankkártyám pinjét előbb mondanám el egy vallatásnál. Hülye vagyok? Igen az. Mindenki szerint...

Hiányzol. Nem mutatom, mert nem szabad. Kinevetsz, és kényelmetlen vagyok. Sajnálom. Sokáig nem hallik majd felőled. De majd összeszorítom a fogam, mint m8ndíg. Nem a Te gondod. Neked van más. Vajon könnyebblenne mindkettőnknek, ha nem lennék? Mármint nem ismernél. 

Jó volt ez a hét. Legalább láttalak, tudtam rólad. Sokáig ismét nem lesz ilyen. Ha ő itt van minden más. Ilyenkor talán Neked is kisebb teher velem beszélni.

 Az alkohol beszél belőlem feljtsd el amit eddig írtam.   Amúgy sem értheted és félek nem is érdekel.. :(

Hazaértem igyekszem aludni. Reggel szervizbe megy az autóm. Kellemetlen meglepi, hogy nincs itthon az elektromos roller. Még azt sem tudom hogy jutok be. Mindegy teszek rá...

Álmodj szépeket Zsuzsi! 

 

2021.08.11 Szerda

Napok óta érzem, hogy írnom kell. A gond csak az volt, hogy ennél többet nem tudtam megfogalmazni. Aztán ma reggel zuhanyzás közben - mint a forró víz a hátamon - elkezdtek ömleni a mondatok. Leírom amit le tudok, mert pénteken sok minden még jobban megváltozhat. Rutin beavatkozás, de gondolom megvan az esély arra, hogy véletlenül rossz helyen kanyarodjanak be a szerszámmal és akkor annyi. Vagy kiderül olyasmi, ami minden további szót értelmetlenné tesz...

Számomra nagyon mozgalmasak voltak az elmúlt hetek. Rengeteget tanultam és és azt hiszem sok dolgot értettem meg. Olyan helyekről jöttek értékes gondolatok, amelykre eddig kicsit lesajnálóan néztem. Például a motorosoktól nem nagyon lehet elvárni az elmélyülést Zalaszántón, élettapasztalatból rengeteg van. Sokan megjárták a poklot. Színes a kép. Harminc éve boldog házaspártól kezdve a magát nem találó ifjú titánig.. Vagy a merülős, spiritiszta társaság vagy "csak" Zolika.. És valahogy mindenhol most, egy szűk időkereten belül dőlt rám a rengeteg általános vagy éppen tűpontos és rámszabott gondolat, tapasztalat és meglátás, amelyek hihetetlenül rezonálnak bennem.

Talán az is kellett mindehhez, hogy sosem látott távolság alakuljon ki köztünk. És ez most másképpen nagy távolság, mint az elmúlt években bármikor. Találtam egy szerintem brilliáns hasonlatot. Minden pofonból lehet tanulni! Abból is ami betalál és abból is ami nem. Ami bemegy az megismertet saját magaddal! A sorozatos pofonok megtanítanak tűrni a fájdalmat, megmutatják mennyit bírsz, mit kezdesz a sajgó arcoddal, mit kezdesz a szégyeneddel és rávilágít a kitartásodra. De csak ennyi. Miközben kapkodod a fejed csak nagyon lassan lehet fejlődni. Nyilván a kitartás egy kis IQ-val a ringben is megszüli a túlélési taktikát...
Egy idő után, ha közben nem jön egy KO, az ember hátrább lép. Látja a felé zúgó pofonokat, de mivel már nem érik el van lehetőség megismerni a másikat. A betalált ütés dühöt vát ki, revansért kiált és elvakít. Cseng a fül nem lát-nem hall az ember. Ami nem ér el.. abból a másikról lehet sokat megtudni.

Nem tudom, hogy most én léptem hátrébb vagy Te, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ez egy tánc és most Te irányítod. Ha hátralépsz lépek én is. Fordítva sajnos nem működik. Jó ideje érzem, hogy nem sülnek Nálad nekem a sütik. Tavasszal sütöttél, de egy jó ideje ismét nem. Remélem tudod miről beszélek. Hogy tiszta legyen csak az én fogalmaim szerinti barátságról beszélek... Viszont így jobban látlak, mert nem érnek el az ütéseid. Sokat tanulok tőled és még jobban megismerlek.

Évek óta van egy dolog, ami foglalkoztat. Sokszor gondoltam, hogy egyformák vagyunk és sokszor azt, hogy nagyon különbözőek. Végre találtam egy lehetséges magyarázatot. Az ember olyan mit a lego. Sok kis apró kocka. Az a tény, hogy időnként, ha szükséged van rám visszatalálsz hozzám és egy ideig fontos lehetek, nekem azt mondja, hogy a nagyobb rész, a fontosabb elemek azonosak vagy nagyon hasonlóak. A bajban az ember keresi a stabil pontokat... De akkor miért a kétely bennem? Valaki azt mondta, hogy ne várjak Rád, sosem fogsz utolérni és soha sem fogsz ott tartani, ahol én. És ez megfogott, mert túlzottan szembemegy mindennel amiben hiszek. 

Nem biztos, hogy szerencsés, ha látlak "írás közben", mert elviszi a gondolataimat. Nem szerencsés csak nagyon kellemes. Furcsa, néha az a bajom, hogy "látszanak" az érzéseim, néha -mint pl. most- talán túlzottan mélyen vannak.

Ott tartottam, hogy volt egy külső véleményem Rólad, ami megfogott és adott egy ötletet. Ahogy szórod a pofonokat magamat látom benned. Én is ilyen voltam évekkel ezelőtt. Felismerem a saját hisztijeimet, kíméletlenségemet és önzésemet. És úgy ahogy én, Te sem tudsz róla, milyen vagy. Minden pofonodat be tudom helyettesíteni az általam adottakba. Igen én is kaptam anno rengeteget, de ez nem verseny. Az nem jó stratégia, hogy ha ütsz én is ütök. Ha most valójában beszélgetnénk visszakérdeznél és példákat kérnél. De nem segítek konkrétumokkal. Igazságtalannak tartanál mindent én is annak tartottam. Azt hiszem óriási segítség, hogy ezt ide írtam és nem a titkosba. Előbb utóbb idetévedsz. Elolvasod, dühös leszel, felbaszod magad, de valahol ott hátul beragad és valamikor értelmet nyer a dolog. Talán Neked nem lesz szükséged évtizedekre... És ez az egyetlen pozitívum számomra. Sokkal gyorsabban vagy képes haladni, ha akarsz vagy rákényszerülsz. És talán egyszer utolérsz...  Emlékszel? "Te vagy az Én Mónim..." Akkor bántónak találtam, de igazad volt. Csakhogy más értelemben. Az a külnbség, hogy azt hiszem én sokkal jobban ismerlek Téged, mint Ő engem. Nem tudom, hogy van-e értelme vagy haszna ennek a tudásnak. Ez a tudás engem segít, hogy jobban értselek. Jelenleg nincs rám szükséged ezért nem vársz elfogadást és megértést szóval Neked nem pozitívum.

Azért megleptél délután. Azt hittem, hogy dühös leszel mert visszaszóltam. Bevallom felment bennem a pumpa. A papírforma az lett volna. Ennek a "beszélgetésnek" kellett volna minimum egy "megint felbasztad az agyam" sort tartalmazni. Nem tudom, hogy valami megváltozott vagy nem mersz felidegesíteni nehogy itt essek össze... Kiderül majd...

Elfáradtam. Tudom, hogy volt még valami, ami a zuhany alatt a fejembe folyt, de most nem jut eszembe. Mindegy, ha fontos megtalál újra. Köszönöm a mai napot! Jól esett az érdeklődés és a kedvesség!

 

2021.08.13 Péntek

Lenne mondanivalóm, de fáj nyomkodni a telefont. De azért... Egyszer megköszönted a törődést. Ma én köszönöm meg ugyanezt. Váratlan volt és nagyon jól esett!

 

2021.08.24 Kedd

Alkohol és vonatút hazafelé. Ilyenkor jönnek a szavak. De most nem akarom. Jól éreztem magam és nem engedhetek utat semminek ami, elronthatja. Meg kell becsülni az ilyen pillanatot, ki tudja lesz-e még hasonló...

 

2021.08.25 Szerda

Mondanám nagyon szívesen, de azért sem engedek magamnak. Hiányzik, hogy legalább itt elmondjam, ha fáj, de magamat csapom be vele. Egyelőre bírom és ez egyre jobban kell hogy menjen. Ha nem megy személyesen ennek itt nincs értelme. Pedig ez csapda helyzet. Mondhatsz bármit Te is befeszülsz, ha más a véleményem. És ha feszült vagy én szűrni kezdek.. és lehet a a felét sem el sem mondom el. És amit nem mondok el az ide kívánkozik... Tudom erre azt mondanád, hogy érjem el végre, hogy ne számítson, hogy mit érzel és gondolsz. Végtére is hogy már ne számíts.. Hát az még messze van. És van amit nem tudok siettetni, még ha pusholsz ezerrel akkor sem. Szóval reménykedem és szeretném hinni addig is, hogy ez a mostani kis villongás vagy egyet nem értés vagy communication failure -mindegy is a neve- nem egy kényelmes indoka, hogy kukába tegyük a most megszorult köztünk lévő izét... Én jobban szeretném megjavítani...

Izé.. tudom Te simán mondanál kapcsolatot, de másak ez esetben a fogalmaink. Nekem a barátság is egészen mást jelent és a kapcsolat is. Nyelvi szempontból és a Te szemszögedből nézve igazad van, de nekem itt titokban csak "izé" mert a fogalmaim közül semmi nem írja le megfelelően. 

 

2021.08.27 Péntek

Egy dolog beakadt. Ha nem azért nem jössz velem egyszer gurulni, mert otthon nem lehet megmagyarázni, akkor miért? Próbálok választ találni de nem megy. Persze lehet csak odadobtál valamit a vigyorfejek elé és én meg felakadtam rá... De erre nincs saját válaszom.

 Hazafelé gondolkodtam a válaszon. Azért néha nekem van igazam, mikor a negatív szólamot hallom ki a szavaidból...

 

2021.08.28 Szombat

Remélem mostanra már rendhagyónak számít ha azért írok mert magam alatt vagyok. Nem vész holnapra elmúlik. Azért nem fogok itt keseregni Neked csak leírom. Ne kérdezd miért ide és miért Neked. Próbállak kivenni az egyenletből, mert, mert csak. De most egyedül érzem magam nagyon. Tulajdonképpen megfordult a fejemben, hogy valakit felhívok, hogy beszélgessen velem, de... De ismét Te jutottál eszembe elsőre (nahát). Aztán még sokan, de senki sincs akire képes lennék ráírni, hogy bajom van.

Viszont van haszna ennek a dolognak. Sikerült helyére tennem a barátságunkat: "Hivatali barátság, nyitva munkanapokon 8:00-17:00 ig. :)" Tudom ez most gunyorosnak, negatívnak vagy túl keserűnek tűnik, de én nem így érzem és gondolom. Tulajdonképpen ez a cimke mankó. Bevallom őszíntén bennem volt nemrég, hogy írok cseten. De utólag áldom az eszem, hogy inkább ide tévedtem. Már most jobban vagyok és ezzel nem tolakodom bele az életedbe. Lehet, hogy pár pillanatra gyógyír lenne néhány szavad, de utána.... Nem utána nem akarok létezni. Olyan ez mint a másnaposság. Pillannyi mámos és utána egész napos megbánás... 

Na megyek kirángatom magam a mocsárból. Gondolom amikor fizikailag is egyedül leszek lesz még ilyen bőven. Jó ez gyakorlásnak. Mellesleg már most is sokkal jobb. Basszus, hogyan fogom így ezt a bolgot végleg elengedni....

 

2021.09.11 Szombat

 Azt hiszem jól megy. Jól megy, hogy ne írjak ide. Jól megy, de baromi nehéz mert kezdek megtelni. Viszont most azt gondolom ez a helyes út. Most mégis itt vagyok. Egyrészt azért, mert inni fogok és jobb először néhány értelmes mondat :). Másrészt ma reggel elkezdődött a merülös szezon és valami olyanban volt részem, mint korábban sosem. Egyelőre nem tudom magamnak sem elmagyarázni. Valami olyasmi mint mikor a vastag sarat lemossa az ember a gumicsizmáról és. Csak ezt a aktuális gondolataimmal képzeld el...

Amúgy egy lagzin vagyok és lassan kezdődik. 

Fél három. Csapzottan egész éjjel táncolva magamra nem ismerve ülök egy kőlépcsőn. Tökéletes pillanat lenne, de egy dolog hiányzik... Félek, hogy nekem már nem leaz tökéletes pillanatom.... De a remény, a remény hal meg utoljára...

 

2021.09.23 Csütörtök

Ismét mélyen vagyok. Nem vészes, mert volt már ilyen és lesz is ilyen. A miértet sem osztom meg, mert pár nap múlva már emlék lesz. Inkább csak jelzem, mert mostanában ez is segíteni tud. Ha most élőben beszélnénk akkor az érdekelne, hogy van-e közöd hozzá. És ez egy érdekes dolog, mert egy kis körítés nélkül nem lehet válaszolni. Az biztos, hogy Benned megint változott valami és a pár nappal ezelőtti közvetlenség eltűnt. Ezt érzem minden zsigeremben. Hogy mitől fogalmam sincs. Megbántottalak a múltkor? Már bocsánatot kértem és azt hiszem Te ennél nagyobb "bűnöket" is elnéztél már.. Igaz az nem én voltam... Kiingázdtad magadnak, hogy semmi hasznot nem hajt vagy mi a helyes szóhasználat "nem szolgál" Téged, ha napi szinten a közeledben vagyok. De lehet valami más van a dolog mögött nem tudom csak érzem, hogy hátraláptél jó párat. Ezzel nincs is baj próbálom megszokni a tempót ahogy Te fékezel. Az én hajómat sokkal nehezebb megállítani pedig jelenleg alig halad Feléd...

Nemrégiben megtanultam, hogy semmit se tegyek kijelentő módba, amiről úgy érzem, hogy gondolsz vagy érzel. És igazad van nem lehetek biztos ezekben és nem determinálhatom. Szóval mostantól megpróbálok odafigyelni, de ha valahol kimarad a "talán", "valószínűleg", "vélhetően" vagy az "érzésem szerint" szavacskák, akkor azt tessék odaérteni. Itt a saját érzéseimen kívül természetesen minden feltételes.

De a lényeg! Mostanában sokszor sőt talán mindig ez történik, Én vagyok egy aránylag stabil helyzetbenn amikor Te rám mosolyogsz én visszamosolygok, Te elmondod a bánatod elmondod a bajod én meghallgatom és bár azt nem engeded, hogy segítsek talán valamit hozzáteszek a javuláshoz. Én boldog vagyok, hogy még létezem a számodra, de a javulást már nem látom mert a roló lemegy Nálad. Viszont nekem ilyenkor jönnek az életem egyéb problémái. Feszült vagyok egy kicsit miattad, mert bár tudom a kottát, de megszokni nehéz. De főképpen feszülök a világ miatt... Gondolom Te csak az elsőt látod és megint csak egy szerelmes idiótának látsz aki befeszül és jobb messzire elkerülnöd. De most leírom mi történik ilyenkor. Valahogy ilyenkor jönnek be az élet összes más területének gondjai. Most sem életbevágó, de nagyon nyomaszt és megvisel. Nekem ilyenkor kellene a támaszod, de csak a hátadat látom. Jó lenne csak elmondani Neked, miközben azt érezném, hogy érdekel is. Tudom most azt mondanád, hogy ez az egész baromság csak szólnom kéne, de nem így van. Most kifejezetten feleslegesnek érzem magam és minden idegszálam érzi a negatív hullámokat az eltolást. Persze ezerrel próbálom ráfogni a sok melóra és a Te gondjaidra és sulykolom magamba, hogy valószínűleg ez a valóság... Most udvariasságból talán felajánlanád hogy meghallgatsz, de nekem nem az udvariasságod kell, mert én sem azért vagyok melletted, ha kell. Büszke vagyok és ha nem érzem a bizalmat az érdeklődést és valamiféle pozitív légkört bezárok. Tényeket persze elmondok bárkinek, de amire szükségem van az nem egy bemagolt vers visszamondása.

Utálok panaszkodni!! Gyülölök hisztizni! De most nagyon feszült vagyok és nagyon egyedül érzem magam. Meg fogom oldani nyilván, de ilyenkor szeretném ha lenne valaki, akinek csak fele annyira vagyok fontos mint Te nekem. Vicc az egész, mert Te ezt minden valószínűség szerint tehernek éled meg. Mindegy sosem vártam és nem is várhatom, hogy az legyél nekem ami Te vagy nekem éppen ezért nem tudok neheztelni sem.

Mindegy is! ha szerencsém van csak érzéki csalódás ez a hirtelen jött durva mellőzés és egyszerű prózai okai vannak. Igazából csak a bizonytalanság zavar és az, hogy sanszos nem derül ki a miért.  Ha szerncsém van ezt a levelet nem úgy fogod fel, hogy jobb ha többet nem szólsz ehhez a balfékhez. Ha nincs szerencsém és a kisördögnek bennem igaza van az inga számomra rossz felé lengett... És azt hiszem azzal nem engednéd, hogy vitatkozzak!

 

2021.09.30 Csütörtök

Írnom kellene, beszélnem kellene. Hiányzik, hiányzol. Vicces szavak ezek. Annyi értelme van mint dudorászásnak a szélviharban. Nem is akarom eröltetni. Amúgy is szánalmas, hogy akár ennyit is leírtam. Pedig azt gondolom egész jó elpakoltam magamban a helyzetet. De ez a hirtelen beállt ordas tél és az, hogy ennek ellenére újra Veled álmodtam legalább ezt a pár sort kikényszerítették belőlem.

 

2021.10.05 Kedd

• 

 

2021.10.12 Kedd

Az a tegnapi pillantásod a lépcsőházban eldöntötte, hogy bepréselem a mai napomba, hogy írjak. Nem volt kellemes az a nézés, de ahogy a filmben is elhangzik: "Az élet nem habostorta Pelikán elvtárs"...

Igazából nincs vész csak minek cipeljem, ha nem muszály. Jó volt, hogy "beszéltünk" pénteken. Na nem azért mert annyira élveztem, inkább azért mert tanultam belőle ismét. Nemrég ott voltam a Macskák 1500. előadásán. Ha majd még valaha lesz alkalom és érzek érdeklődést mesélek róla. A lényeg, hogy van benne egy gondolat: "Nézz reánk és lássd magad!". Mostanában sokszor előfordul, hogy mondasz valamit és én fordítok magamban. Magamat hallom, hogy mit is gondoltam mit és miért mondtam vagy nem mondtam ugyanilyen helyzetben. "Te vagy az én Mónim!" Gyakorlatilag most tudom értékelni az akkori önmagam..

Talán ezek után nem ér meglepetés, ha a leírt szavak között megbúvó tartalmat fogadom el valami igazságfélének. Hallgattalak Téged és ott hátul lassan, de biztosan villogott a piros lámpa... Talán kicsit érdekel, hogy mi történt. Volt-e valami vagy valaki ami ismét ellenem fordított. Kíváncsi vagyok, hogy jól tippelek-e. De hiszek benne, hogy minden úgy van ahogy lennie kell. Nem kárhoztatlak, mert arra is emlékszem, hogy milyen megugorhatatlannak tűnő akadályok tornyosultak akkor előttem...

Azon gondolkodom, hogy a részleteket nem írom le ide. Valószínűleg emiatt nem is vésnék a teljesen privátba, de sajnos most van olyan dolog is, ami számomra komoly fejtörést okoz és fajsúlyosnak kell tekintenem. Most nem olyan könnyed játszadozásra gondolok, hogy aktuálisa szóba állsz velem vagy nem vagy érzek ellenszenvet és eltaszítást vagy nem. Tenni ellene semmit sem tudok és igazából azért fogom lejegyezni, hogy meglegyen a dátum és a tény, hogy nagyjából mikor és milyen körülmények között utött szöget a fejembe a gondolat. Nagyon remélem sosem kell ezzel foglalkoznom...

 

2021.10.14 Csütörtök

Huh, elkezdtem jegyzetelni, hogy leírjam azt a sok mindent ami ma reggel várt odabent ébredés után. Két lehetősébem van ilyenkor. Vagy megvárom míg elmúlik vagy leírom. Ha csak saját "hiszti" lenne hagynám elpárologni. De úgy érzem most van köztük értékes gondolat is....

Mindig visszatérő kérdés bennem ez a blog. Kell? Nem kell? Annyi szerepe volt már: virtuális halgatóság, napló, üzenőfal, emléktár, stb. Csak nagyon ritkán foglalkoztat, hogy vajon idetévedsz-e néha. Olyankor eljátszom a gondolattal, hogy jelenthetne-e valamit. Például az elmúlt pár hétben, mióta azt a komoly változást érzem nehezen hiszem, hogy ha élőben nincs igényed rám, akkor eszedbe jutok virtuálisan. A dolognak semmi értelme nem lenne. Ilyenkor kicsit üzenőfal, mert időnként van közölnivalóm mégha elég jól tudom kontrollálni manapság. De a blog publikus, tehát a lehetőség fenn áll... Sajnos hiába tiltakozol nem tudok szabadulni a "kis színes" érzéstől ezért, ha tehetem nem írok magamról és a dolgaimról sem itt sem cseten. Igazából már nem érzem azt a fajta érdeklődést,  ami elég ahhoz, hogy ne érezzem bohócnak magam az üres színpadon, mert azt hiszem annál nincs szánalmasabb.

Élőben más. Ott látlak és veszem a hangulatot. Tudom ebben sem értünk egyet, de nekem tiszta, hogy minden megértésnek az alapja a szándék. Egy külföldivel is remekül lehet nyelvismeret nélkül kommunikálni, ha megvan a szándék mindkét oldalról. A szándék természetesen türelmet is jelent, és azt érzem, az utóbbi időben abból nincs sok felém. Igazából ezt is behelyettesítem és egyből látom magam és nem haragszom... Ott és abban a helyzetben nem volt lehetőségem sem türelmem a megértéshez. A szívem és a gondolataim nem engedtek be semmi idegen dolgot. Csak az kellett, ami kitöltött amúgy is mindent. Nem tudom másnál vagy Nálad ez hogyan van. Lehet így lehet nem így. Szerencsére nálam visszatért a türelem és a vágy a megértésre...

Nem tudom, hogy a múltkor pozitív vagy negatív értelemben jegyezted meg, hogy irigyled a Hozzád való türelmemet. Sokszor írtam le, hogy ez nem csak az én érdemem, mert józan ésszel valóban irreális. Valami misztikus erőnek tulajdonítottam és persze lehet az is. De talán van egy sokkal szelídebb verzió is. Szeretet. Nem szerelem, szeretet. Remélem tudod miről beszélek és érezted már! Nem, a múlt idő nem jó! Ez nem olyan dolog, amit elmúlik. Most már érzem a különbséget is szerelem és szeretet között. A legfontosabb felismerés, hogy a szeretet nem követelőzik. A szeretet néma, de meleget ad. Most azt mondod ezek frázisok, de nem! Én be tudom helyettesíten az érzést. Erőt ad és türelmet miközben a szerelem kilengéseit is kezeli... A szeretet nem vár hálát nem tartja problémásnak azt sem ha teljes a viszonzatlanság. Más szemmel nézek Rád egy ideje! Bennem ezek az érzések mostanában válhattak szét. Talán tudtodod kívül, de Tanítasz folyamatosan. Tudod mi fogott meg? Mikor arról beszéltem, hogy csak annak higgy amit tesznek érted és ne a szavaknak. És te pár perc múlva már elsírtad neki, hogy Neked ez a helyzet rossz. Valahol ott kezdtek bennem motoszkálni a fentiek. Ez a szerelem! És ez szép és ennek így kell lennie! Huh, ismét ingoványra tévedtem :) Nem példálózhatok az érzéseiddel, mert honnan tudnám, milyen jogon és hogy jövök én ehhez. Még akkor sem ha szerintem semmi sértő nincs benne és eszembe sincs bántani Téged! Még akkor sem ha ez az én blogom és nagy a valószínűsége, hogy nem futsz bele nagyon sokáig vagy sosem. Ha pedig még ezek után is dühös vagy, nekem egyáltalán nem okoz gondot bocsánatot kérni érte!....

Szóval nem félek kimondani szeretlek! De már nem (csak) arra a mindent elemésztő érzésre gondolok, hanem erre a szelídre. Talán ez okozza, hogy "védett" vagyok a készúrásaid ellen. De ez nem páncél csak egy képesség hogy gyorsabban gyógyuljak. A flmekben amelyek halhatatlanokról szólnak, szinte mindig felmerül, hogy fáj-e ha meglövik leszúrják az örökéletűt? Minden esetben a válasz az, hogy igen! Pont ugyanúgy fáj csak a tudat, hogy hamar elmúlik teszi rutinná. Nekem is fáj minden, amit a viszonzatlanság, mellőzés, türelmetlenség és a közöny nyilai okoznak, de valahogy lepereg már minden. Megvonom a vállam és megyek tovább. Melegség jár át ha látlak és ha felbukkan az arcod a jobb alsó sarokban. Kicsit olyan mint anno, mielőtt elmondtam mit érzek irántad. Nem sürget semmi, amit érzek nem fog elmúlni! Inkább abban lehet keresni valami földöntúlit, hogy ez az érzés miképpen tudott ide eljutni. Sosem kapott támogatást, biztatást. Még csak magára sem lett hagyva, hogy száradjon el gondozás híján. Ellenben érte jég, villám és méreg... De itt van és létezik. Nem tudom, hogy mi a célja vagy van-e neki. Erről pl. sosem kérdeznélek, mert a válaszod marna mint a sósav. 

Ja és még valkami fontos. Ez a szeretet megengedő és önzetlen. Nem akar a szívemből kitúrni más érzést. Nem akar egyedüli lenni és ez sokat segít a mindennapokban.. Azon gondolkodom, hogy akarom, hogy legyen ennek bármi üzenete Feléd. Egy mögöttes gondolat vagy bármi. De nincs! Csak egy felismerés, amit jó volt így leírni. Gondolom tele a net hasonló ömlengésekkel, de azok másoké és mások még mindig nem érdekelnek. Szóval, ha olvasod semmit ne vegyél ebből magadra! Még csak azt sem várom, hogy értsd! Ez az én sztorim és az én érzéseim sem akarok mondani velül semmit!!

És ha már írtam a mai napot is megkommentelem. Nem vagyok tökéletes és néha tetézem a dolgot a hülyeségemmel, mint ma is. Túlgondolomk túlbonyolítok dolgokat, miközben tudom, hogy nincs Nálad mozgásterem. Csak jó válszat adhatok, csak jót kérdezhetek, ha beszélgetni akarok Veled, mert az a ruha amit Rám adtál fekete mit az éjszaka. Huh majdnem elfelejtettem ezt a ruhás hasonlatot, pedig szerintem nagyon találó...

Utoljára pedig meg kell köszönnöm, hogy azért Te is kitartó vagy! Néha keresel váratlanul és magad sem tudod, hogy segítesz ezzel. Nem tudom Téged mi ihlet meg vagy mi motivál. Számomra inkább ez a rejtély. És egy kis személyes a végére... Van egy trend az életemben egy ideje. Random időközönként minden fronton aránylag rövid idő alatt pozitív és nagyon jó dolgok kezdenek történni velem. Ez eltart pár napig és akkor hirtelen elkezdenek hullani a pofonok és megsemmisül a nagy része annak ami elkezdett épülni. Ilyenkor ledermedek a dologtól és magam alá kerülök hosszabb-rövidebb időre. A múltkor azt hiszem írtam már erről és arról, hogy jól jönne, ha ilyenkor "lennél". A kedd egy ilyen nap volt. Lehet, hogy véletlen, de hálás voltam az üzenetedért. És mint írtam nem számít miről beszéltünk. Az, hogy rákattintasz a nevemre a csevegőben sokat jelent és fényt visz az aktális sötétbe! 

Amióta befejeztem az motoszkál bennem, hogy szeretném, ha rövid időn belül olvasnád ezt. Nem szeretném! Egy ilyen vallomás csak rontana az amúgy is romos kapcsolatunkon. Látom az arcodat olvasás közben és jó esetben közönyt rosszabb esetben befeszült elutasítást látok rajta. Nekem fontos az a néhány pillanat, amikor eszedbe jutok. Azt hiszem azokat kockáztatom ezzel. De már mindegy! Nincs törlés csak a bizakodás...

 

2021.11.15 Hétfő

Napok óta ismét és rendszeresen álmodok Veled. És nem, nem azért mert pénteken rámcsodálkoztál! Előtte kezdődött...

 

2021.11.22 Hétfő

Pár mondat a cseten, ami millió gondolatot tölt a fejbe... Pont annyit, hogy az már ne férjen el az amúgy is zsúfolt agyban, szívben. Most írnom kéne... De nem teszem, bár a józan ész és minden megfontolás azt mondja, hogy hosszú ideje egyedül vagyok itt (is). Viszont, ahogy a reggeli üzenetedet kezdted, én sem akarom, hogy hülyének nézz és kinevess. Talán az az egyetlen ami még fájna. Talán ezért is jobb, hogy nem beszélünk, mert gyakorlatilag bármiről beszélünk sűrűn villog a lámpám. Folyamatosan azt érzem, hogy nem őszinték a szavaid. Nem tudom mi történt azon a csütörtöki napon, de azóta az érzésem hogy nem is Veled beszélek. Tudsz nagyokat fordulni, ami számomra érthetetlen. Számomra nem létezik akkora külső hatalom, ami ilyenre rá tudna venni. Persze vannak válaszaim, hogy Téged mi fordított meg ismét...

Még egy dolog.. Amit reggel írtam, ajánlottam lekeverted. Bennem ez csak egy gondolatot fogalmazott meg. Nem értesz...

 

2021.11.25 Csütörtök

Boldog Születésnapot kívánok! Nagyon nehéz újat írni, olyat ami az elmúlt pár évben nem lett lejegyezve. Pedig talán ez a nap az, ami kizárólag Rólad szól és ilyenkor még a szigorú gátak is lazábbak lehetnek... Szinte minden évben az ősz azt hozza, hogy csak így az éteren át "mondhatom" el azt, aminek az célba juttatásához kevés az a sablonos három szó.. Hajnalban megébredtem és eszembe jutottál. Félkómásan csak a sablonra futotta, de volt egy olyan érzésem hogy ennyit le kell írjak.

Percek óta azon töröm a fejem, hogyan folytassam.. Nem szeretem a sablonosságot és amiket a napokban írtam az is él és eleven bennem. Szóval rövid leszek és rendhagyó, mert én fogok kívánni magamnak. Azt kívánom, hogy egyszer úgy tudjam elmondani a gondolataimat, hogy értsd. De a legfontosabb, hogy úgy értsd, ahogy azt én is értem..

És azért, hogy a hagyományok se sérüljenek.. Kívánok nagyon sok mosolyt az arcodra!!!

 

2021.12.17 Péntek

Többféle okból szoktam írni, Öröm, bánat, túlcsordult gondolatok, palackposta, archiválás. Most talán az utóbbihoz állok a legközelebb és az jutott eszembe, hogy nagyon régen írtam le ide a gondolataimat. Jelenleg úgy érzem, nekem így a legjobb, de azért az elmúlt pár hét "eseményei" pár sort érdemelnek...

Azért nagy lelkizésre ne számíts. Ahhoz kellene valami megindultság, de az nincs. Öröm van bennem és valami pozitív várakozás. Biztos vagyok benne, hogy 2022 nekem jót hoz. Most csak morzsákat fogok szórni, de ezek talán emlékeztetnek a mostanában történtekre. Ez is érdekes.. Igényem van arra, hogy valamilyen szinten dokumentáljak ide, miközben jó ideje nem őrizgetek emlékeket. Nincsenek régi viber, skype, email üzeneteim. Gyakorlatilag mindent törlök. És nem csak azokat amelyeken a Te arcod van, bár tény hogy Te tereltél erre az útra. Ez pont egy olyan dolog, amit már nagyon-nagyon régen érzek, de eddig nem tudatosult. Aztán belefutottam egy filmcímbe és ezen keresztül egy dalba. Én rákerestem és belehallgattam, de Te ne tedd :). Ez még nekem is túl retro volt. Viszont tökéletesen illett az érzésre Veled kapcsolatban. Zsuzsival "Csak egy nap a világ". Ezt kellett elfogadnom hosszú idő alatt. Veled kapcsolatban nincs értelme sem a múlba révedni sem a jövőbe nézni...

Azt kérdezted, hogy Neked vagy Nekem könnyebb a helyzete... Egy hasonlat jutott eszembe. Mindketten egy nagy vaksötét téli erdőben vagyunk/voltunk. Mindkettőnknek ott egy gyertya. Fényt és meleget ad. Te rendszeresen a közelébe férsz élvezed a fényt és a meleget... Tapasztalatom szerint ez a meleg ahhoz bőven elég, hogy ne fagyj meg, de ahhoz kevés, hogy levedd a nagykabátot... Vonz és nem tudsz létezni nélküle, de amíg megkapod a napi adagodat nem érdekel ez a fajta függőség... Én csak a távolból nézhettem a fényt és nagynéha odafértem és megtapasztaltam egy-egy langyos fuvallatot. Én elkezdtem megtanulni hidegben és sötétben létezni. Mostanra már nem bámulom a gyertyát naphosszat, így nem vakít el. A gyertyafény már hasznomra van és oszlatja a körülöttem lévő homályt. És bízom benne, hogy lassan vége az éjnek. Nem akarok olyan gyertyát, aminek az a szerepe, hogy egy síron égjen vagy egyetlen fényforrásként ragyogjon távol és elérhetetlenül. Én a jövőben gyertyát lehetőleg szülinapi tortán, pezsgős vacsoránál, koncerten egy megindító dal közben vagy a kád szélét végig díszítve akarok látni... Szóval nem tudom eldönteni kinek jobb, mert jelenleg nem ugyanabban a cipőben járunk. Talán, ha ugyanazt az állapotot néznénk... én örültem volna ha megélhetem amit te most.

Volt valamikor egy gondolatod... Menekülsz mellőlem, ha be vagyok feszülve... Ez tök természetes dolog és nem is vitatkozom vele. De hidd el mindenhez kell a két ember. Én azt hiszem sokat számít, hogy adott pillanatban mit akarsz tőlem. Hogyan szólsz, hogyan reagálsz, lényegében milyen színű ruhában látsz. De erről már írtam korábban. Igazából nagyon örülök, hogy mostanában a szemedben az éjfekete kapucnis szerkóból egy lazább színesebb cuccba bújhattam...

Mostanában... Mostanában nem kérdezem mi történik. Felesleges mert biztos vagyok benne, hogy nem tudod Te sem. De nem is fontos, mert nem számít a tegnap és nincs holnap.... Jó Veled lenni mint mindig. A társaságod meleget ad és emel rajtam. Hosszú idő óta először láttam az emberi arcod és ez nagyon jó, talán még megnevettetni is tudtalak. Hétfőn sokkal "rosszabb" dolgokra számítottam. De ilyenkor örülök azoknak a sarokköveknek, amiket hónapokkal ezelőtt letettem. Ugyan behatárolnak, de a határon belül sokkal nagyobb a szabadság. Mint a kisgyerek a bekerített játszótéren sokkal szabadabban mozoghat mint tehetné ezt a kerítések nélkül. Talán egy gondolatodra torpantam meg, de ennyi. Jól éreztem magam nagyon és remélem Te sem bántad meg! Csak ismételni tudom, hogy fontos vagy nekem és az is maradsz! De erről is írtam már nem túl régen :)