2018. május 23. Szerda

Innentől egy új időszámítás kezdődik. Lebuktam és elküldtem a hivatkozást, végül is Neked szól. Igazából nem bánom, bár nem hittem, hogy valaha megtörténik. Kicsit félek attól, hogy ismét ennyire kiadom magam, de most ezt dobta az élet.
Tele vagyok gondolattal a tegnapi nappal kapcsolatban, illetve az elmúlt napok eseményeivel, de egyelőre nem volt időm szavakba önteni. Fura lesz úgy írni, hogy akár el is olvashatod.

2018. május 25. Péntek

Most értem haza edzésről. Teljesen kihajtottam magam, de nekifeküdtem az írásnak, hogy legyen olvasnivalód hétvégén :)
Ez lesz az első bejegyzés az "új időszámításban". Nem is tudom, hogyan kellene jellemeznem az elmúlt napokat. Talán a hihetetlen jár a legközelebb hozzá. De mielőtt beleállnák valami időrendi felsorolásba két dolog nagyon előre kívánkozik.
Az egyik egy kis "körítés". Hogyan tovább ezzel a bloggal. Amint elküldtem Neked a hivatkozást számomra megszűnt létezni. Nem ez az első eset sőt szinte mindig az történik, hogy ha leírom a gondolataimat akkor már csak a papíron él tovább, de ott még él. Akárhányszor olvasom mutatja magát, lehet vele foglalkozni, újra élem a történtet. De amint megkapod a "művet" legyen az levél, vers vagy egy hosszúra nyúlt online blog, számomra valahogy meghal. Történelemmé válik és már nincs dolgom vele. Az első gondolatom (amit azért erősen befolyásolt a szerdai nem épp jó hangulatom.. de erről később) az volt, hogy törlöm, de legalább elérhetetlenné teszem. De aztán végül maradt. És nem azért, mert mint kiderült már kétszer is ránéztél, hátha van új bejegyzés. Ez csak egy nagy és váratlan meglepetés, nagy adag hájjal kenegetése a hiúságomnak.. Maradt mert ide valahogy könnyeben írom le a gondolataimat illetve bővebben kifejthetőek. Más műfaj. Jó a csetelés, és bár azt hiszem belejöttem, még mindig szívom a fogam a helyesírási és stílushibákon. Itt legalább lehet utólag javítani.

A hátrányt és a veszélyt inkább a személyes oldalról közelítem meg. Egyrészt remélem most egy darabig ismét nem látok lecsapott rolót a Részedről, így nem feltétlenül kell a gondolataimat kiírni magamból. És igen jön a lényeg. Az eddigiek sokszor a legbelső rezdüléseimet is tartalmazták Veled kapcsolatban. És most, hogy legyen? Ha továbbra is ezt teszem egy nyitott könyv leszek a számodra. Titkok és izgalmak nélkül. Elég felcsapni a legújabb fejezetet és a reggeli vajaskifli mellé elovashatod mi van velem. Ez nem igazán gond, ha abból szertnék megélni, hogy önéletrajzot készítek és a rajongóimat etetem ezekkel a dolgokkal. De Nálad egészen mást szeretnék elérni... És nem hiszem, hogy ez most meglepetésként ért. Szóval a dilemmám az, hogy mennyi itt az a nyitottság amitől még nem leszek egy megunható teleregény. Végül arra jutottam, hogy egyelőre marad minden így, de biztos vagyok benne, hogy záros határidőn belül változnia kell. Hogy ez mennyi idő nem tudom, majd az élet eldönti. Eddig nagyjából "vágatlanul" kerültek a gondolataim lejegyzésre. Persze a tétnélküliség nagyobb szabadságot biztosít. Viszont, ha jól érzékelem, vetted az "akadályt", nem sértődtél meg és nem omlottál össze :) Éppen ezért ezen a stíluson nem óhajtok változtatni.

A másik, ami előrekívánkozik az egy "mai" történés. Azt hittem csetelés közben le tudtam magamban zárni, de végül egész este tovább élt a bennem. Újabb és újabb gondolatok kergették egymást ezzel kapcsolatban. Talán az eddigi történetünk utosó olyan mozaikdarabkája, ami részemről nem került még a helyére. Eddig ezt a darabkát a kezembe sem tudtam venni. Annyi érzelmet hozott elő belőlem, amellyel eddig nem tudtam megbírkózni. Azt hiszem kitaláltad már...
Igen, 2016 május 5. Csütörtök... Mint ma is kiderült másképp értékeljük a történteket. Ezzel nincs is semmi baj, nem vagyunk egyformák és közel sem azonos helyzetben éltük meg. Ha van egy képzeletbeli díszes vitrin az emberi memóriában, ahol a legértékesebb, legfontosabb emlékeket tároljuk akkor nálam ez ott van. Ide csak tiszta cipőben, ünneplőben lépek be...
Ezekeket az emlékeket Tőled kaptam, de Neked sem engedem, hogy elvedd vagy játssz velük. Lehet, hogy elmebetegnek tartasz, szíved joga. De részemről ez milliószor több volt egy potya dugásnál. Én valami éteri, tiszta és gyönyörű dolgon mentem keresztül Veled, ami a földi törvényekkel lehet, hogy ellenkezik, de az égben hidd el, hogy könnyezve bólogattak... Lehet túlmisztifikálom a dolgot, de ez esetben kérlek hagyd meg nekem ennek a misztériumnak az emelkedettségét és nagyszerűségét.
Igazából lehet, hogy ez a mai dolog kellett ahhoz, hogy ezt az utolsó csomagocskát is kinyissam és ezt az utolsó filmet is végig tudjam nézni, talán itt van az ideje. Látom magamat bizonytalanul ücsörögni az autóban a ház előtt, ahogy kitöltjük a bort, a lecsúszó cipzárt a barna ruhádon, ahogy megérintem a kebled, ahogy pihegsz mellettem beburkolózva abban a bolyhos köntösben....
Hogy van a dal refrénje? "Nincs is több ennél, mi elmondható!"


2018.június 02. Szombat.

Most értem haza a Gyuriéktól. Izgi volt eső után hazajönni motorral. Nem bántam, hogy hazaértem. Ide Pécelre. Azt, hogy hogyan kerültem ide ismét vagy megpróbálom majd elmesélni vagy le fogom ide írni. De most inkább a délutáni üzeneted és az ezzel járó gondolatok jönnek. Meglepsz folyamatosan és lassan azt kell hinnem, hogy a szavaid és a tetteid nem ugyanarról árulkodnak. Azt mondtad nem akarsz bíztatni... Megpróbálom elhinni, de mást érzek.. Nem mondom, hogy rossz érzés.. És örülök, nagyon annak, ha eszedbe jutok. Köszönöm Nekedm, hogy ezt el is mondod!! És a "Csak úgy" jelképes számomra, ez a miénk, csak a miénk. Tartsuk meg ok?
Most ennyi, de folytatom mert van mit mondanom..

2018. június 03. Vasárnap

Hajnal van nem tudok aludni... Csak egy gyors szösszenet: Akárhányszor a Toldyba megérkeztem, mindig az ott parkoló autókat figyeltem. Hátha csak úgy felbukkan az ezüstnyíl..

2018. június 9. Szombat

Mozgalmas volt ez a hét. Tudom várod, hogy írjak, de ez is olyan dolog, amit nem lehet akarni. Elég késő van, én is eldőltem már. Az előbb írtam Viberen. Egy egyszerű "jóéjt" ment és az, hogy eszembe jutottál. Ez igaz is csak annyi maradt le, hogy ma ez már a 2543. alkalom... :) Messze van még a hétfő nagyon... Tudom tartozom egy csomó magyarázattal az elmúlt időszakkal kapcsolatban. Most is belefogtam, de a gondolataim folyamatosan más vágányra álltak és elvonatoztak a Nyugati pályudvarra. A legfontosabb kérdés ami foglalkoztat: - Ugye nem bántad meg? Bár nagyon tisztességesen viselkedtünk, de nyilván a helyzet is adhat okot...
Én régen éreztem ilyen jól magam. És azt hiszem te sem ismersz eléggé, ha azt feltételezted, hogy a halott súlyok emelgetése nagyobb vonzerőt jelent. Számomra nem volt kétséges merre induljak. Annyira hihetetlen és váratlan volt, hogy hívtál!! Köszönöm!
A barátnőd szimpatikus jelenség :) Mondjuk mikor kiderült a para onnan kezdve tényleg csak a teste volt jelen, de látszik, hogy nem egy megjátszós plázacica. Így elsőre nálam jó osztályzatokat kapott. Végül hazavitt? És beszéltetek esetleg rólam? Remélem nem okoztam csalódást és nem kellett szégyenkezned miattam. Én hamar hazaértem. Imádok éjjel motorozni a városban. Gyönyörű ilyenkor és egész más mint autóból. Ma is mentem egy nagy kört. A Suzuki találkozóra végül nem jutottunk el. Radnai Pistiék végül megijedtek a várható esőtől, ami végül nem jött el idáig. De lehet, holnap bepótoljuk. És hétfőn is motorozni fogok..
Jó hogy láttalak. Elnézést azért, ahogy nézek... Majd igyekszem moderálni a tekintetem :)
Befejezem, mert kezdek elálmosodni. Ki kell használni, mert, ha túljutok a holtponton akkor kénytelen leszek sorozatot nézni :) Gondolom te már rég alszol. Majd mesélj milyen volt az ucsó óra :)
Még egyszer: Aludj jól, álmodj szépet!!

2018. június 10. Vasárnap.

Nemrég keltem és az első volt a telefon. Azt még nem mondtam, hogy egy ideje mindenkit "kiköltöztettem" a viberből, ezért a lilán villogó led csak egyet jelenthetett. Nem tudom, hogy létezik-e hatodik érzék vagy csak a korábbi rossz tapasztalatok teszik, de kb. egy fél óra is eltelt, amíg megnyitottam az üzenetedet...
És itt most megakadtam. Az, hogy babát vársz sok mindent megváltoztat. Többek közt ezt az irományt. Nem hiszem, hogy van jogom a jövőben ennyire "vágatlanul" elmondani Neked az érzéseimet. Mostantól más pályán mozgunk más szabályokkal és feltételekkel. De talán most utoljára még megpróbálok kicsit nyiltabban írni, bár már most tudom, hogy nem fog menni.
Nem mertem az üzenetet azonnal elolvasni. Mint korábban írtam nagyon jól éreztem magam Veled pénteken, talán túl jól. És eddig szinte mindig, amikor egy picit is tovább gondoltam a dolgokat, nagyon hamar megjött a hűsítő zuhany... Azt hiszem csak hálás lehetek a sorsnak, hogy nem valami rossz dolog történt. Féltem nagyon, hogy soknak találtál megint és újra vége valaminek.
Ambivalensek az érzéseim. Egyrészt nagyon örülök, hogy végre sikerült! Nagyon akartad nagyon vágytál rá! És azt, hiszem nekem az egyik legnagyobb örömöm az lesz, ha végre boldognak látlak!!
A másik oldalát inkább nem fejtem ki. Kavarognak az érzések érzelmek. Végletesek, bizakodóak, fatalisták. De összességében olyasmi mint amikor a repülőtéren az ember nem utazik, csak nézi a felszálló gépeket...

Most tudom folytatni a reggel elkezdetteket. Tényként kezeltem, amit írtál, de nem írok át mindent feltételesbe. Így is érted. Kicsit kimerít az elmúlt időszak. úgy érzem magam mint egy hajó a rohanó folyón. Sodor az ár miközben én hol az egyik irányba kormányzom, hol a másikba. Az én hajóm lassú nehezen fordul, de ez is változik. Egyre rövidebb idő kell ahhoz, hogy korrigáljak és forduljak. Az elmúlt kb egy hónapban átfordult párszor... Viszont, ha távolról nézem nem én irányítok. Visz az ár és ez nagyon erős. Azt vettem észre, hogy semmi sem történik meg abból amit kitalálok vagy akarok. Megint tolom a bullshitet, ne haragudj érte.

Nagyon szeretném, ha nem engednénk el a fonalat ami összeköt. Megpróbálhatnánk barátok lenni újra, bár nem tudom lehetséges-e ez egyáltalán. De innen kezdve ez nem rólam szól. A te dolgod sokkal fontosabb. Ha igényled veled leszek, és persze megértem, ha ismét meghozod azt a radikális döntésed...

Megakadtam megint. Majd folytatom, de most nem megy. Nem vagyok összetörve csak fáradtnak érzem magam. És már le sem merem írni, hogy mennyire hiányzol!!