HoNem bírtam már elviselni a címet. Óriásit változott a világ!! Valójában el sem hiszem. Mostanában "hanyagoltam" a blogomat, mert mi az amiről nem csetelünk? Mit írhatnék ide? Mi az amit nem merek elmondani? De ha mégis van olyan dolog az ne egy sírfelirat alatt legyen! Nem tudtam eldönteni mikortól hiszem, hogy él az új remény. Ezért nem keresgéltem a bejegyzések közt. Áprilistól datálom.. Remélem nagyon sokáig nem kell változtatni a címen...

Update 2020.04.28 Kedd: Ez ismét nem jött be...

 

2020.04.01 Szerda

Nagyon vártam már, hogy írni tudjak. Köszönöm a mai napot is. Egyelőre alig hiszem a történéseket. Ezzel egyidőben ismét változik a blog szerepe. Ide írom azokat a gondolatokat amiket el kell majd mondanom vagy meg kell kérdeznem élőben.

Zsuzsi ugye nem délibáb amit látok? Ugye nem nézek vagy hallgatok másik csatornát? Remélem talán Te is az gondolod, hogy most minden összeállt. Építsük fel gyakorlatilag a nulláról az életünket! De legalább próbáljuk meg! Ígérem, ha én sem jövök be és nem érzed amit érezni kell, elengedlek. De akkor legalább tudni fogom, hogy voltam a falnál...

Tudom nehezet kérek. Ott ültem délután Veled szemben és ismét töprengtem. Itt ez a gyönyörű csodálatod Nő. Az én kirakósom egyik utolsó és talán legfontosabb darabja. Vágyik valamire, amire én. Vágyik valamire amit azt hiszem meg tudok Neki adni. Vágyik valakire... És itt vagyok elbizonytalanodva. De szerintem Te is.

Óvatos vagyok, talán már túlságosan is. Mert mi van, ha tévedek. Ha a szívem ismét megvezet. Mivan, ha az értelmem is a szív befolyása alatt van és már nem tud józanul ítélni.  Teszek apró "csapdákat" Neked. Azt hiszem ismerem jópár arcodat és ezek alapján nem találok semmit, ami azt mondaná, hogy tévedek. Meg kell majd kérdeznem, tudnom kell! De egyelőre élvezem a létet amíg tehetem. Ha tévedtem összeomlok ismét és az most nem sürgős. 

Persze nem várhatom Tőled, hogy nyilatkozz, hogy biztos legyél bármiben is. Alakulnak a dolgok folyamatosan. Nem kérek és nem kérhetek semmit. De hálás vagyok Neked, hogy érezhetem ismét a reményt!! Hálás vagyok minden pillanatért amit a közeledben tölthetek és érezhetem amit már annyiszor leírtam. Melletted a helyére kerülnek a dolgok.

Én nem tudom mivel segíthetnék. Most azt hiszem azzal teszek jót ha meghallgatlak és melletted vagyok. És szeretlek! Fura, de azt érzem nem bújsz el "attól a pillantástól". Nem hiszem, hogy tudom takargatni...

Elszívtam egy szál cigit és ittam egy kortyot. Jól esett csakúgy mint a csillagok látványa odakint. Valahogy, jó nézni az éjszakai eget, főleg akkor mikor Rád gondolok. Nagyon közel vagy ilyenkor. Talán azért, mert előfordulhat, hogy Te pont ugyanazt nézed valahol messze.

Lassan lefekszem. A szívem ott van Veled és vigyáz Rád! Éjjel betakargat, hogy ne fázz :)

Jó éjszakát!

 

2020.04.02 Csütörtök

Félek, hogy elrontottam!! Ugye nem nyomultam nagyon és nem voltam sok?? Rosszul vagyok a gondolattól, hogy elcseszem! Annyira örülök Neked! Olyann jó, hogy ott vagy a vonal másik végén! Olyan jó, hogy találkozol velem és láthatlak. Nem szabad elrontani. Figyelnem kell, hogy ne legyek sok!

Az a furcsa, hogy ezzel jöttél ma Te is. Te sok nekem?? Basszus, ha tudnád mennyire szeretnék fürdeni az aurádban. Mennyire szeretem hallani a hangod, olvasni a szavaid. Semmi sem elég sok.

Segits!! Ne engedd, hogy elrontsam! Én elhittem, hogy talán most Mi jövünk. Persze lehet, hogy csak álmodok és félreértem, de ezt leírtam tegnap. De, ha nem ne ezen múljon!!

 Elmegyek lefeküdni. Jó éjt Drága! Álmodj szépet!

 

2020.04.03 Péntek

Számtalanszor írtam már ide a bánatom és úgy látszik az az érzés több szót szül. Állítólag a nagy írók nagy műveit is többnyire valamilyen fájdalom motiválta. Úgy látszik az öröm kevésbé szorgalmas múzsa.. Talán a szerelem ami képes művészi képességekkel felruházni a halandót. Ilyenkor faragnak verseket a megrészegült "mérgezett" ifjúk. Mert aki még képes a szerelemre lélekben fiatal.

Én most nem fogok verset írni. Talán abba a csoportba tartozom, akit a fájdalom ösztökél. Viszont van bennem valami jó értelemben vett "feszültség". Ordítani szeretnék, hogy hallja mindenki mennyire jó volt ismét a közeledben lenni!! Hallani a hangod, innii a szavaid, nevetni Veled, érezni az illatod, elmerülni a szemed ragyogásában, belesni titokban a dekoltásodba.... Hiányzol, mint mindig, de most ez más. Most van reményem, hogy Veled lehessek, ha lehetőség adódik. Nem lehetetlen, hogy ha hívlak pozitív elbírálásban részesülök. Vald be, ez a hét nemrégen még elképzelhetetlen lett volna! Én tuti biztos vagyok benne.

Azt mondják "Nyelvében él a nemzet.". Lehet benne valami mert a magyar nép lelke és sorsa tükröződik abban is, hogy sokkal nehezebb kifejezni az örömünket mint a bánatunkat. Rengeteg negatív jelző és bánatos szinoníma létezik, de baromi nehéz gyakori szóismétlés nélkül elmondani amit most amit érzek. Persze lehet ez is megy majd ha sokat tudom gyakorolni.

Szóval ismételek. Gyönyörű vagy! Minden porcikám beleremeg a közelségedbe. Tüdőm szamporábban dolgozik, a gondolataim száguldanak, a lábam reszket és talán ezért tempózik. És a szívem.. Kalapál és zakatol. Tolja kergeti a vért, hogy minden porcikámba, a testem minden minden apró részébe eljusson a rengeteg endorfin amit felszabadítasz.

 Nem tudom meddig tart ez az állapot, de nem is érdekel. Most jó, nagyon jó és ki tudja lehet még jobb lesz. Én el bírnám viselni, akár életem végéig is.....

 

2020.04.04 Szombat

Sorban állok kedvenc hentesemnél és csak Jó reggelt szeretnék kívánni! Vaciláltam, hogy viberen teszem meg, de azt hiszem az lenne a "sok". 

Hiányzol! Nem telik el nap, hogy ne élném meg ezt az érzést. Annyiszor leírtam már...

Elfáradtam de most fizikailag. Eddig anyukáméknál voltam. Vittem kolbászt és kereket cseréltem a Yarison mert végül nem megjavíttatja a rosszat, hanem a csere szett megy fel. Nehéz volt pedig nem vagyok rutintalan ebben a kérdésben. De évek óta nem lettek mozgatva (értsd: télen is a nyárival járt mert azt hitte az a téli..) szóval megszenvedtem vele. Most érzem a derekamat ezért pihizek. De legalább nem álltam neki láncot takarítani a motoron. :) Pedig az volt a terv. Hétfőn reggel viszem a szervizbe és nem szeretem mocskosan odavinni. Meggyőződésem, hogy másképpen állnak egy tiszta géphez. Szóval holnapramarad.. És ha már motor akkor ráveszem magam az autóra is... Nem ábrándulhatsz ki belőlem a piszkos autóm miatt... :)

Szóval ott voltam Pesterzsébeten. A kolbi fele a nagymamámé és nagy volt a kísértés, hogy személyesen adjam be ne csak elküldjem. De már több kell mint egy elsuhanás az ablakod alatt.. Próbáltam írni is, de nem tudom, hogy szívesen fogadod-e. Eddig a hétvége tabu volt és nem akarok sok lenni. Ezt is leírtam már, de nem tudok szabadulni tőle. Baromi nehéz/ilyenkor most megtalálni az egyensúlyt. Ráadásul simán lehet, hogy mindent félreértek alapjaiban... Pedig feldob csak annyi is amit reggel "beszéltünk". Mint az irodában mikor sok a munka. Tudom, hogy ott vagy a vonal másik végén mégha nem cseteljük a napot át. Olyankor ott vagy velem.

PZs-vel beszéltem. Kérdezte mi van Veled/velünk.. Nem tudom honnan veszi, hogy van velünk vagy, hogy van bármi. Most nem mondtam semmit. Nem fogom elkiabálni amit érzek, ami bennem történik. Öcsém is kérdezett Rólad.. Zoli is mikor "söröztünk" leállított a "magyarázkodással". Mi bajuk van? Most semmit sem mondok főleg Rólad semmit! Most, hogy nincs igényem mással megosztani a Veled kapcsolatos dolgaimat hirtelen mindenkit érdekel. Persze lehet elfogadják "Semmit" válasznak és csak az én fülemben cseng a ki nem mondott "Ahhaa"..

Remélem nem volt kényelmetlenek a reggeli virágok. Jó lenne, minden nap küldeni, mert hátha azon a "nyelven" könnyebb elmondani és megérteni. Nem tudom mit csinálok, ha hosszabb ideig nem láthatlak.. elkényeztettél ezen a héten hogyan szokjak vissza a semmibe? Neked is jó volt, hogy találkoztunk?

Melózok egy kicsit, van némi elmaradásom..

 

2020.04.06 Hétfő

Valójában nem indult jól a napom. Nem azért mert elnéztem a szerviz nyitvatartását és egy órát várnom kellett előtte. Inkább rajtam volt valami szomorúság és nem tudom megfogalmazni miért. Fáradt voltam és nagyon jól esett a szieszta. Talán akkor még nem is sejtettem, hogy változnak majd a dolgok.

Két szó: "örülök neked". Két szó amitől a torkomban dobog a szivem. Két szó, ami vihart kavar és nehéz ha nem lehetetlen lecsillapítan. Két szó, amit annyira vártam! 

Te nem szórod az ilyeneket. Talán az utolsó, amit egy lapon lehet említeni ezzel valami olyasmi volt, hogy "te lehetsz az én édesM". Nem szórod ezt a fajta kedvességet és remélem ez azt is jelenti, hogy legalább sejted mit vált ki belőlem. Szerencsére még kontroll alatt van és lehet ott is tudom tartani magamban. Valahol egy hang folyamatosan mondogatja "ne láss bele olyat ami nincs". De nehéz figyelembe venni, mert mi van, ha van mögötte valami amiről nem kell még tudnom...

Ezt erősíti, hogy vevő vagy a figyelmességemre és kedveskedéseimre. A "virágok" a bókok. Nem hajtasz el a túróba és nem mondod, hogy nem időszerü és kellemetlen. Persze egy jóbarát is bókolhat és küldhet virágot... Végül is nincs abban semmi.

Nekiindulok. Elkezdem nézegetni a lakásokat. Megpróbállak szavadonfogni és amelyik ígéretes elhívlak megnézni. Én nagyon szeretném, ha olyan lenne amiben boldogan tudnál élni, ha úgy alakul.... "Felépíthetnénk" és berendezhetnénk együtt. Remélem ezt mondja a kártya mikor a változás jön ki Nálad és nálam.

Hiányzol! Bár most fura, mert annyira itt vagy vele, hogy ez is mást jelent.

 

2020.04.07 Kedd

Nagyon elfáradtam. Sok volt a munka és a Veled történtek is hatnak rám. Tudom nem az én életem és nem nekem kell megoldanom. De kihatással van az én életemre és ezt be kell, hogy lásd. Nem tudok most sokat írni. Csak annyit, hogy bármi is történik én melletted leszek! Ha szeretnéd közel, ha kell távolról... 

 

2020.04.10 Péntek

Úgy látszik mindent el tudok mondani "élőben". Két napja nem írtam ide. De most megint itt vagyok. A tegnapi napot le kell írnom mert éjjel foglalkoztatott.

Egy brazil szappanoperához hasonlítottad a kapcsolatunkat. Magam előtt látom ahogy a pasi nézők hátradölve azon hőbörögnem, hogy ők biztosan nem motoroztak volna egy füttyentésre ennyiért. Persze az érzelmes hölgyek a zsebkendőjük csücskével itatnák kóbor könnyeiket, nagy sóhajok közepette. És talán ők értenék, hogy mi volt ez az egész. Bárhova elmentem volna a feléért is. Annyira jó volt, hogy láthattalak. Annyira gyönyörű voltál a rojtos halászgatyában :) Imádom a hangod, órákig hallgattam vonalna a sztorikat is. Figyeltem mit mondtál, de be kell vallanom nagyrészt azzal voltam elfoglalva, hogy minnél többen magamba tömjek belőled. Látványból, hangból, aurából, felém szálló illatfoszlányból. Azon gondolkodtam, mikor voltunk együtt utoljára "civilben". Régen volt nagyon.. És ez azért más, mint kiugrani ebédelni vagy fagyizni..

Nagyon jó volt ismét Veled lenni és most határozottan éreztem, hogy ez kölcsönös. Éreztem, hogy húzod az időt és maradtál az utolsó pillanatig. Eszméletlenül jól esett!! Annyira szerettelek volna közben megölelni...

Búcsúzáskor.... én integettem, de volt egy érzésem, hogy Te jöttél volna.. Talán kaptam volna egy puszit vagy egy ölelést? Leállítottalak? Ez esetben sajnálom nagyon!! Azért remélem nem ez volt az utolsó esélyem :)

Lehet a következőket nem kéne leírnom... Viszont elmondani nem merem. Nagyon féltem egy ideig. Sosem fordult még elő velem, hogy hónapokig nem volt szex az életemben. Ha ritkán is, de hónapok nem maradtak ki. Most igen. Valahogy a kézimunka is csak ritkán érdekelt. És amit nem használnak... Szóval féltem, mert ritkábban kerültem a spontán "készenléti állapotba". Persze ha már nem bírtam nem okozott gondot, de nem így volt előtte. De megnyigodtam. Már jópár napja visszaállt a régi üzem. Ha Veled beszélek vagy csak gondolok Rád hihetetlen altesti gerjedelem alakul ki. És a tegnapi nap csúcsot döntött... A csupasz vádlid úgy felhúzott... :) Elnézést, hogy gondolatban a parkoló közepén vetkőztettelek le.. Remélem nem fáztál meg :).

Nekiálltam dolgozni. Be akarom fejezni a UC lekérdezést. De most is a fejemben vagy folyamatosan. Nehéz így koncentrálni.. Hiányzol!! Jelentsen már bármit is...

Leültem még dolgozni és amit reggel nem sikerült megcsinálnom összejött. Szóval elégedett vagyok szakmai szempontból is.

Megnéztem megint a képeidet a FB-on. Szép voltál mindíg és ez nem változik. Minden képen találok valamit ami megfog. Némelyik újra és újra beúszik.. Szertem, hogy írhatok és írsz! Nem kell sok csak, hogy tudjam "ott vagy". És eszedbe jutok.. Magam sem gondoltam, hogy mennyire feltöltött az a pár perc amít tegnap együtt töltöttünk. Jó, hogy így történt, köszönöm!!!

Aludj jól Kedves! Álmodj szépeket!

 

2020.04.12 Vasárnap

A hideg kövön ülve lestem ahogy
tinccseddel vidáman játszik a szél,
Nem mertem feléd nyúlni
s becirógatni a füled mögé.

Csak egy szüsszenet. Edzés után a zuhany alatt villant belém. Köszöm a tegnapi randit. Sokat jelent az a 10 perc nekem...

 

2020.04.17 Péntek

Cseten mindent le lehet írni, de szépen megfogalmazni nincs idő. Most megteszem.

Vágyom a testedre! Vágyom rá hogy átöleljelek, és magamhoz szoríthassalak! Vágyom a csókodra és arra, hogy az enyémeimet végighinthessm Rajtad! Vágyom, hogy levetkőztesselek és elém táruljanak a legszebb női bájak! A gyönyörű melleid és a vad, sokat ígégő ágyékod. Be akarom járni a tested legapróbb zugait, hogy simogassam és csókoljam. Fogni és érezni akarlak! Érezni akarom az ízed és az illatod! Szeretném ha vágynál Rám úgy mint még sosem. Szeretném ha remegve fogadnád mikor eggyé válunk! Szeretnélek a fellegekbe repíteni, hogy halljam a mélyről jövő sóhajtásod mikor átjár a gyönyör! És a végén vágyom rá, hogy a fejed a mellemre hajtva pihegj. Én a hajad cirógatom és közben hálát adok a sorsnak!!

 

2020.04.19 Vasárnap

 Hat óra van, korán keltem. Nem írok még viberen. Amúgy is bátorságot kell gyűjtenem mindig, hott csakúgy Rád írok. Úgy látszik még nagyon szokatlan, hogy megtehetem. Szóval ide írom le addig is.

Hiányzol!! Mindegy hányszor írom le, a töredékét sem mondja el annak az űrnek ami bennem van, ha távol vagy!

Aggódom kicsit. Valamelyik nap már említettem, de azt mondtad ne tegyem. Kívánlak minden porcikámmal! Nem akarom túlizgulni vagy elbénázni. Neked egy igazi férfi kell és nem egy lámpalázas tini vagy egy agg nagypapa. Próbálom győzködni magam, hogy eddig pozitívan nyilatkoztál rólam ez ügyben. "A kulcs pont beleillik a zárba..." Hányszor erősítem magam a szavaidal.. Izgulok! Annyira akarom érezni a tested melegét! Annyira meg akarlak ölelni ismét!!

 

2020.04.22 Szerda

Bent szóba került, de nem tudtam megállni, hogy ne emlékezzek meg az évfordulóról. Arról a négy évvel ezelőtti varázslatos éjszakáról. Amikor valami végleg megváltozott az életemben.

 Hazajöttem és rettentő feszült voltam. Nekiálltam edzeni hátha segít ha fizikailag kicsinál9m magam. Valamennyit javult a dolog. Folyamatosan az eszemben vagy. Ez a mai nap megviselt. Nem is akarom felemlegetni. Talán csak annyit nem mondtam, ha mégis úgy alakulna dolog, hogy elérsz a hídig és ott döntened kel... Tudom nem a legesélyesebb alternatíva, de tudnod kell, hogy nekem akkor is kellesz, ha nem az én véremet hordod a szíved alatt... Bár azt hiszem ebben az esetben nem mondanám és csak akkor látnál ha keresnél. Én elbújnék, hogy szabadon dönthess!

Kipattintottam egy sört. Feszült vagyok. Hiányzol nagyon!

 

2020.04.24 Péntek

Nem szeretem amikor ilyen közömbösen viselkedünk egymással. Biztosan az én hibám is de talán nem teljesen. Mindegy nekem most ennyi futotta. Durván érezékelem, hogy nincs rám szükséged. Remélem a dolg átmeneti, de én ilyenkor csak a távolság növelésével tudok reagálni. Biztos vagyok benne, hogy abból adódik, hogy nem bírom elviselni a feleslegesség érzését..

Nagyon jó lett volna beszélni ma, de szerencse, hogy "széttéptek" délután. Ezer dolgom lett kb. öt perc alatt. De neked sem volt negyed óránál sokkal többed az indulásig. Végül is szerencse, hogy így alakult és nem kellett félbeszakítani.. Éstele vagy te is gondolattal. Nem szerencsés ilyenkor udvariasságból hallgatóságot játszani...

 Letöltöttem és elkezdtem megnézni a sorozatot.. Az első részen vagyok túl. Ez a csaj masszív alkesz. Több pia fogy itt mint Dallasban. Sok a kérdés.. Hova lett Mariann? Miért olyan furcsa a mostoha tesója? Az utolsó képen egy tetkó van a karján?

Veled mi lehet? Féltelek és hiányzol! Remélem jól vagy! 

 

2020.04.25 Szombat

Jól aludtam nagyon és ezért hatkor már fent voltam. Nekiálltam edzeni. A 18 alkalmas program 15. napján vagyok túl. Amióta mondtad duplán feszítem a farizmomat, hátha vonzóbb lehetek.. Érdekes én a felsőtestet tartottam eddig fontosnak.

Nehezen bírom a távolságtartást és, hogy gyakorlatilag két napja nem láttalak. És minimum még kettő... Azután meg csak a bizonytalanság. 

 Nagyon hiányzol! Nehéz hirtelen lefékezni, megállni és megint visszaburkolózni a bizonytalanságba és némaságba. Újra felhúzni a falat.. Jó lenne megosztani a történéseket, de nem hiszem hogy ez az alkalmas pillanat. Most neked teljesen más fontos mint nekem. 

Gyönyörű idő van, de nem lehet kint meglenni pedig sok mindent terveztem mára. Mindegy így legalább pihenek és folytatom a sorozatot. Tegnap elaludtam a második részen most azzal kezdem. Itt van a kezemben a telefon és párszor már akartam írni és legalább megkérdezzem, hogy vagy. De most valahogy azt érzem csak nekem van szükségem kontaktusra. Valahogy múlt héten tudtam, hogy írhatok nyugodtan. Most nem. Most visszatart az általam nem látott reakciód amit elképzelek mikor meglátnád az üzenetem... Próbálom hinni, hogy nagyot tévedek..

Rengeteget gondolok Rád! Hiányzol!

Jóéjt drága Zsuzsi! Aludj jól!

 

2020.04.26 Vasárnap

Mosogatógépet javítok, filmet nézek. Próbálom a reggeli "komminikációról" elvonni a figyelmemet. Talán jobb ha metakommunikációnak hívjuk, mert ez nem a szavak szintjén zajlott. Próbálom hinni, hogy mikor időt kértél és fokozatosságot akkor az ezt jelentette. Próbálom hinni, hogy most normál meferben zajlanak a dolgok és semmi gond nincs. Próbálom hinni, hogy rémeket látok!

Sajnos csak próbálom :( Ennek a reggeli beszélgetésnek nincs helye semmilyen "normális" folyamatban. Jár az agyam. Mit rontottam el. Nem erőltetem Rád magam, hagyok időt. Egyedül az érzéseimnek nem tudok parancsolni csak leplezni. Nem tudok parancsolni a rémképeimnek nem tudok parancsolni a félelmeimnek.

Félek. Félek, hogy túl korán változtattam blogcímet. Félek mindentől, minden új perctől. Annyi minden történhet. Túl szép és túl varázslatos volt az elmúlt időszak. Írtam amikor eszembe jutott, írtam ami ott és akkor kipattant. Most ismét ide hányom a betűt mert azt érzem, hogy ismét csak bosszantalak. Ez még annál is rosszabb mikor szimplán csak feleslegesnek tartom magam. Valószínűleg az én hibám, hogy ez van bennem. Talán a mentségemre szolgál, hogy tartósan még nem éreztem, hogy kellek Neked. Nem tudom milyen megnyugodni és hinni. Nekem csak ez a lét ismerős. Sajnos csak itt mozgok otthonosan. Csak a sok lépés távolság a bizonytalanság a türelem és vágyakozás és a saját vak hitem és reményem amelyek ilyenkor elkísérnek...

Valami változott nyilván, de nem akarom találgatni. Itt is változnak a dolgok. Ha a nagy képet nézzük pozitív irányba. Jó lett volna elújságolni. Két hete talán együtt örültünk volna. Szükségem lenne a véleményedre. De ha a köszönésemet sem fogadod jó szívvel (ez természetesen feltételezés és remélem nem igaz) minden egyebet hogyan mondhatnék el.

Álmodok Veled ismét. Gondolom ébren nem kapok belőled ezért indul a mozi. Fájnak az ott látok boldog percek, mert ébredés után nagyon távolinak tűnnek. Persze az sem jobb mikor aggódva ébredek, mint ma. Zavarjalak egy "hogy vaggyal"? Megtettem, de ambivalens az érzés utána. "Jól vagyok" Ez mindennél fontosabb. Az hogy a mi van a két szó mögött... Mindegy is. Talán engem kímélsz azzal, hogy nem mondasz többet és nem folytatod a párbeszédet.... Lehet meg kellene köszönnöm. 

 

2020.04.27 Hétfő

Legalább láttalak. Gyönyörű és sugárzó vagy mint mindíg.

Görcsben van a gyomrom és szorít a szívem. Reméltem, hogy a tegnapi érzések ma elmúlnak, hogy ma felébredek és itt bent a közeledben más lesz. Úgy látszik a távolság mindegy. Valami megint nagyon megváltozott, de azért sem találgatom. Az egyik lehetőség szörnyűbb mint a másik... De valószínűleg előbb-utóbb majd beszélni szeretnél velem és elmondod. Az egyetlen amit érzek, hogy nem jó szívvel gondolsz Rám.

 Iszonyúan sajnálom és hatalmas bocsánatkérés, ha ez miattam van. Remélem lesz rá módom elmondani. Most nem látom mit tettem vagy nem tettem. Mivel bosszantottalak fel...  Nem tudom és ez zavar. De lehet csak élvezed a kért és kapott időt. Ez esetben zseniálisan csinálom, mert elég tág most a tered és nem mondhatod, hogy zaklatlak. Bárcsak ennyi lenne a megoldás.

 Ezerszer akartam ma írni és újabb próbát tenni, hátha túljutunk a köszönésen. Tegnap győzött ez irányú kéztetésem, ma nem voltam elég bátor. Valószínűleg minnél jobban fáj annál kevésbé merek plusz visszautasításra vállalkozni... Amúgy ha kellenék, és minimálisan is szükséged lenne rám keresnél. Neked nincsenek a fenti aggályokból és emellett tudod, hogy nálam nem vár hidegzuhany. Ezen kívül két szmájlival a jégcsapot is megolvaszthatod bennem... 

Úgy látszik a sors azt akarja, hogy a nagy lépéseket tök egyedül tegyem meg. Nem engedi, hogy minimálisan is külső motiváció segítsen. Nehéz haladni úgy, hogy nem ott jár az eszem. Olyan jó volt napközben akár félszavanként elmondani ami ott és akkor bennem volt. Eszembe sem jutott oldalakat írni ide. Nem járt az agyam hülyeségeken. Kerek volt a világ, de ezt már sokszor mondtam. Kár hogy csak Te teszed kerekké számomra a világot és fordítva ez nem igaz.

Lehet, hogy valamikort leírom, amit szóban akartam elmondani. De még bízom pár napig a csodában. Addig is nem tudom kivel osszam meg. Talán Kriszta próbálom ismét. Hátha már rendel. De neki sem lehet mindent elmondani. Vagyis nem tudom. Nem tudom mennyire tartozik rá és ha rá is tartozik segíteni nem fog tudni abban, hogy hirtelen mennyire egyedül lettem megint. És az elszálló remény fátyla takarta eddig azt is, mennyire hiányzik egy bíztató szó egy érintés. Már nem is a szexről beszélek.. Csak kézfogásról egy kósza cirógatásról... Vagy csak arról, hogy egyáltalán beszéljek erről valakivel. Úgy ahogy Veled tettem mostanában. Jó volt elképzelni és kicsit talán elábrándozni....

Gondolom, ha ezt a sok baromságot hallanád egy feminin férfi hisztijének tartanád. Sajnálom, nagyon, hogy ennyi negatívumot tudsz említeni velem kapcsolatban. Nem vagyok férfias jelenség ezt észrevettem. Körülöttem nem nedvesednek a bugyik. Annyira szeretném megélni, hogy kellek valakinek. Hogy kívánjon, hogy örüljön ha meglát. Néha egy-egy pillanbatra ezt megkaptam Tőled és ezt köszönöm!

Hiányzol Zszsi!! Nagyon hiányzol! Tudom elcsépelt és semmit sem jelent.

 

2020.04.28 Kedd

 

Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

(részlet)

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.


Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

 

2020.04.29 Szerda

Nem írom le részletesen a tegnapi napomat. "Ami nem öl meg az megerősít!". Itt vagyok ergo erősebb lettem. Úgy látszik tényleg a gyakorlat teszi a mestert. Nem adom meg a lehetőséget Neked, hogy sajnálj és gyengének láss. Nem könnyítem meg azzal sem a dolgod, hogy bántalak, túl egyszerű lenne. De azért van pár gondolatom amit le kell írnom és valszeg elküldöm majd levélben is. Régen nem érdekel, hogy olvasod vagy nem a blogot és nem is akarok már tudni róla. Ennek ez a varázsa és jó így.

Tegnap nagyon sokat ittam, de annyit azért nem, hogy engedjem magamnak az írást. Azért fejben összehordtam mindent, amit ellened felsorakoztathatok. Amitől haragudnom kéne, ami ellened szól és ezáltall könnyebbé tenné a feldolgozását, hogy ismélt kukáztál. Valószínűleg egy normális kapcsolatban ennek a fele is elég lenne, de a miénk közel sem normális. Nem sorolom fel az ellenérveket, mert egy kivételével kiestek a rostán. Egy dolog maradt, amiért maradt bennem tüske. De ezt talán később. Már nem akarom megkönnyíteni a dolgod azzal hogy hisztizek és egy nevetséges majomnak tüntetem fel magam. Azt hiszem rövid távon így is csúcstartó vagy abban, hogyan felejts el engem villámgyorsan.. :) Ha hülyét csinálok magamból még könnyebb lesz.

Azért pár dolgot leírok. Nem teszem meg azt a szívességet, hogy elengedlek. Sokszor próbáltam és nem ment. Te most megint mást akarsz látni és ez alapján formálod a valóságodat, mint mindig ilyen esetben. Ezen nem változtathatok, úgy ahogy a hitemen és a meggyőződésemen sem. A mi dolgunk nem itt a földön köttetett. Hogy, hol nem tudom. Lehet a menyországban, de lehet hogy a pokolban. Fejlesztheted a személyiséged, menekülhetsz az ezotériába vagy mint most, onnan el és belevetheted ismét magad a racionalitásba. Eltemethetsz az agyad legmélyére és egy kicsit a szíved legkisebb zugába is. Nem tudsz kiírtani. Azt az alternatívát, azt a magasabb síkokon is létező összhangot ami köztünk van sosem tudod elfelejteni. Még akkor sem, ha csak a töredékét látod belőle hozzám képest. Ott leszek minden alkalommal mikor meginogsz. Mert egy idő után újra kevés lesz amit kapsz. Te sokkal több vagy annál mint ahová el akarod ásni magad ismét és ezt nélkülem is tudod. Sok mindent el tudtál érni ezzel a kis manővereddel és sok minden meg is fog változni. De az alapok nem. Most nem leszek nagyvonalú. Nem kívánok Neked boldogságot! Miért tenném én sem leszek az. Nélküled nem, ezért várok ismét.

Furcsa, hogy emlegetted a piros lámpámat. Tegnap villogott veszettül, mert hazudtál. Vagy most vagy egy korábbi beszélgetésünknél. Akkor megkérdeztem, hogy szereted-e. Határozott "Nem" volt a válasz. Aztán tegnap megint szerelmes voltál.... Zsuzsi ez nem így működik!! Én a legsötétebb legdühösebb pillanatomban sem tudtam letagadni ha szerelmes voltam!! Nem fordult sokszor elő, de még mielőtt kinyíltam, erről akkor sem tudtam hazudni sem magamnak sem másnak. És erre Te sem vagy képes!

Nem megy velem... Lehet, de ismét egy olyan helyzetben "jöttél rá" erre amikor hihetetlenül zaklatott voltál. Két nappal egy nehéz szakítás után.. Valószínűleg engem is arra használtál, hogy kicsalj magadból és végtére belőle is valami érzelmet és ez be is jött. És amint ez megvolt már szaladtál is vissza mint mindig. Azért azt be kell látnod, hogy ezt nem tekintheted esélynek számomra... Annyira szeretném hallani egy olyan ember véleményét, akinek fontos vagy és elfogulatlan az ügyben..

Nem tudok Rád haragudni! Bennem nem változnak a dolgok.. Most még nem látom milyen magas falat építek magam köré és ez meddig áll. Jelen állás szerint minimális lesz, mert most nem akarom, hogy ez a fal megkönnyítse a helyzeted. Nem akarom, hogy az én falam mögé bújhass... 

Nem tudok Rád haragudni! Szeretlek és ez így is marad! Ezerszer leírtam, hogy miért vagy Te nekem szánva! Nem szándékozom ismételgetni. Sajnos sokkal nehezebb lesz az én dolgom is a közeljövőben. Megkönnyítetted volna, ha itt vagy és nem csak a távoli bizonytalan jövőben látlak.

Nem tudok Rád haragudni! Viszont nem könnyítem meg a dolgod azzal, hogy lecsapom a rolót. Most is mint mindíg várni foglak. Várlak mert én tudom ki vagy és tudom, hogy egyszer az enyém leszel. Azt is tudom, hogy egyszer megköszönöd majd a kitartásomat, bár az igazat megvallva az erőt én is Csak Úgy kapom...

 Nagyjából ennyi. Csak az maradt ki, mi az az egy dolog amiért haragszom Rád. Bár inkább most azon gondolkodom, hogy elküldjem vagy ne a fentieket? Emailben vagy csatolva doksiként? Még nem tudom. Illetve azt sem, hogy milyen lesz a fogadtatása. Düh? Harag? Vagy egyszerűen tiltakozni fogsz belül minden egyes szavam ellen. Meglehet. Ez a normális ha az ember olyasmit olvas ami nincs ínyére. Ingerülten olvasod és a megértés legkisebb szándéka nélkül félresöpröd. De nem baj! Az agyunk és a lelkünk csodálatos! Mikor majd kell emlékezni fog!

És a végén valami jót is mondjak, természetesen mint korábban, most sem foglak zaklatni. Nem kereslek, még akkor sem ha nagy szükségem lenne Rád! Ha kellek keresel, ha nem nem.

Tettem egy borítékot az asztalodra. Reméltem, hogy itt leszel és kézbe adhatom. Ha már tiszta a dolog számomra így tiszta. Az összeg körülbelüli, ha kevesebb szólj nyugodtan. Jó lenne, ha nem jönnél azzal, hogy én is meghívtalak többször. Az úgy természetes ráadásul részemről érzelmi kérdés. 

Eszembe jutott egy kérésed: "Soha többet nem bízz meg bennem!" És ez elgondolkodtatott.. Mindenkinek kell valaki, aki bízik benne. Neked én vagyok az.  Fura de el sem tudom képzelni, hogy ne bízzak benned. Az általam érzékelt valóságban Te vagy az egyetlen akiben valóban meg tudok bízni. Az ilyen aprócska körök nem számítanak. Csapongsz az életben ide-oda és semmi másra nem vágysz csak egy biztos pontra. Szokatlan és érthetetlen lehet, hogy van valaki aki mindig és kérdés nélkül melléd áll. Szokatlan és érthetetlen annak, aki sosem kapott valódi bizalmat. Az a vicces, hogy csak azt adom mindenben Neked amire vágyom, ami hiányzik az én életemből. Hátha meg lehet Téged is szelidíteni. Hátha a bizalmatlan magányos lélek egyszer elhiszi, hogy többet ér annál testnél amibe született. Talán egyszer nem fogsz félni tőlem. Nem fogsz félni és elhiszed, hogy a kölcsönöket nem kell mindig visszaadni vagy lehet kicsinyenként is. Én még kamatot sem kérnék érte... 

 

2020.04.30 Csütörtök

Ezt nem gondoltam volna. Azt hittem a tegnapi levél után nyugtom lesz, de jött az éjszaka.. Éjjel kettő körül felébredtem mert örvénylettek a gondolatok. Félálomban voltam és az örvény közepében Te álltál. Én ezt most nem tekintem "látmásnak" vagy isteni üzenetnek. Inkább ahogy írtam az agyunk előszedi a régi emlékeket, apró infókat amik addig sehova sem passzoltak. Előszedi a puzzle már kirakott nagyobb darabjait és a kész képeket is egy távolibb nézőpontból engedi látni. Tudom, hogy láttam ezeket a dartabokat és már kirakott képeket. De az áttörés reggel a zuhany alatt jött. Elkezdtek összeállni eggyé a dolgok. Majd idefelé a kocsiban már fojtogattak. Tegnap még nem akartam ide írni, de most fogok és valószínűleg sokat.

Először is nem fogom elküldeni! Magamnak írom, hogy lássam lefestve is a képet. Mert könnyebb elfogadni a dolgokat, ha van magyarázat és erőt is ad egyúttal a jövőre nézve. Nem vagyok orákulum, de el kell fogadnom, hogy talán van némi spirituális "képességem". Ezek után már tekinthetem a leírtakat a saját igazságomnak. Természetesen nem merném venni a bátorságot, hogy azt állítsam ez objektív és egyetemes. Ezért, ha esetleg valaha idetévedsz és olvasod, ezt ne felejtsd el. Viszont direktben nem kapod meg, mert már a tegnapi is utólag olyan dolgokat tartalmazott, amit ma már nem küldenék el. De megtettem ezért ha megbántottalak vele szívből sajnálom. Illetve ég a pofám, hogy összekevertem az előszót az utószóval... Ez nem Prológus ez Epilógus volt. Rettentő ciki a dolog.

Azt sem tudom hol kezdjem.. Sokszor kérdezted, hogy kinek látlak. Sokszor elmondtam sok mindent. De most láttalak egyszerre kislány korodtól. Azt hiszem egyszerre rohant meg minden emlék amit magadról az érzéseidről a családodról meséltél. Azt hiszem egy pillanatig benne voltam a bőrödben. Éreztem sok mindent. A küszködést a harcot magaddal és a külvilággal. A gátlásaidat a vágyaidat. Mindent amiről tudhatok mert elmondtál. Talán mégis valami több volt ez megint mint egyszerű gondolatcunami. Talán most egy nagyfokú empátiát kaptam, hogy megértselek. Hát elmondom mit láttam.

 Látok magam előtt egy tipikus vidéki kislányt. Körülötte szigorú szabályokkal és évszázados kimondott és kimondatlan hagyományokkal és félelmekkel. Az tény hogy egy gyerek nagyjából tíz éves korára kódolódik be. Addigra építi magába legfőképpen a szüleit és a környeztetét. Ez az útravalója. A kislány batyujában minden benne van, ami egy kispolgári léthez kell. Meg kell állapodnia, férj kell mert valakihez tartozni kell. Anyukád görcsösen ragaszkodik még egy bántó kapcsolathoz is csak nehogy egyedül maradjon. Te is rettegsz egyedül lenni!! Szóval kényelmesen lemásolhattad volna a hozottakat és ha nem is boldog de már rég elégedett lehetnél családanyaként. De Te más vagy! Mindig is tudtam és mondtam. És Te is tudod csak nem mered magadnak bevallani! Benned sokkal több van! Neked ez nagyon kevés! Nem véletlenül keresed az ezotériában az önfejlesztésben magadat. Te valóban Boldog szeretnél lenni. Iszonyú harcot folytatsz magaddal és azzal a súlyos béklyóval ami le akar láncolni, hogy megállapodj és kompromisszumot köss. Egy ideig mindig sikerül átlagos maradnod. Elhiteted magaddal, hogy az a jó út.

Tegnap volt egy gondolatom egy megérzésem. Arról, hogy egy magasabb síkon kapcsolódunk egymáshoz. Azt hiszem az is kellett ahhoz, hogy ráébredjek. Nekem nem sikerülne kapcsolódnom Hozzád, ha Benned nem lenne képesség rá. Meggyőződésem, hogy ezt keresed ezt hiányolod, amikor nem érted, hogy miért nem érzed amit én. Tudod, hogy van képességed, de nem tapasztalod. Talán nem vagy még elég nyitott. Nekem is kellett az a varázslatos éjszaka, amikor a gátak átszakadtak.  Én is csak feléd érzem ezt. Talán azokkal tudunk így kapcsolódni akiknek megvan a képessége. Talán ezért érezlek nélkülözhetetlennek, talán ezért térsz hozzám időröl időre, mert olyan élmény ami nélkül már nem egész az egész. Ezerszer elmondtam, nekem akkor kerek a világ, ha a közelemben vagy. 

Most is alakul a kép. Jegyzetelek, mert gyorsabban jár az agyam mint ahogy írni tudnék. De vissza Hozzád! Elmenekültél otthonról és azóta próbálsz egyedül boldogulni. Repkedsz virágról-virágra keresel valamit csak arra nem jössz rá, hogy magadban kellene megkeresni. Mert amíg nem látod milyen értékes vagy, addig csak középszerű kapcsolataid lesznek. Addig simán elhiteted magaddal, hogy "majd megváltozik" és később jobb lesz. Ez nyilván így is van, ha arra gondolunk hogy lehajtja a wc ülőkét vagy nem, kimossa a kádat maga után vagy nem. De az alapokat megváltoztatni kínkeserves dolog sőt azt mondom lehetetlen. Egy felnőtt ember kész van. Ráveheted, hogy változtasson a felszínem, de ahhoz, hogy odabent változzunk kell valami különleges hajtóerő. Bennem megvan mert nem akarom apám életét élni. Kínkeserves a váltpozás, de meg kell tennem a gyerekeim miatt, hogy legyen példa előttük és nekik már könnyebb legyen. Te sem akarsz anyukád sorsára jutni, pedig érzed, hogy sokszor vagy közel ahhoz az úthoz. Nem véletlenek a kétségeid. De Benned is megvan az a tűz, hogy a gyermekednek könnyebb legyen.

Eddig akárkivel beszéltem Rólad egy dolog volt közös a véleményükben. Csinos, de sürgősen felejtsem el! Állítólag a pszichológusok olyan emberekből élnek akiknek ilyen nőjük van. Más szerint azért nem kellek neked, mert nem akarlak sem kihasználni sem megalázni. Te ebben szocializálódtál és csak ilyen légkörben vagy otthon. Igazuk lehet. Ezt hoztad a batyudban. Egy közömbös de jól kereső férj, aki néha ünnepet csinál és azzal elvagy hónapokig, mert akkor úgy szeret ahogy Te igényled. Kierőszakolt veszekedések és békülések, ami után ismét királynőnek érzed magad. Ivászatok, haverok, lapos unalmas, de biztonságos élet. És jön a gyerek, ami végre végleg odaláncol, hogy ráfoghasd ezért kell maradnom... Végül eljutsz oda, hogy megkopik a szépséged és az önbizalmad. És végül a tükörbe nézve Anyukádat látod... Valós a szkenárió? Szerintem is. És ezzel nem lenne semmi baj, mert milliók élik le így az életüket. Sajnos vagy szerencsére benned van valami, ami éget és üvöltve követeli, hogy ne így legyen!

Én érzem, hallom benned azt a hangot. Látom a szemedben a vergődést mikor bocsánatot kérsz minden alkalommal tőlem. Azt hiszem, akkor az a hang vezérel. Tulajdonképpen ugyanaz a hang, amit én a szívem üvöltésének neveztek. Hallottam régen mikor könnyezve álltam az ablakban és csak sajnáltam magam az éjszakának vagy mikor próbáltam elhalgattatni mert nem bírtam, hogy érted üvölt folyamatosan. Egyszer már fejtegettem, hogy ki ment meg kit. Elsőre nyilvánvaló volt, hogy Te engem. A hatás azonnali és drámai volt. Persze rengeteg idő kellett míg ide eljutottam. Az útnak közel sincs vége, de ez már a nyugalmasabb szakasz a nehezén túl vagyok. Te akkor könnyen kijelentetted, hogy a Te szereped csak annyi volt az életemben, hogy azon az áprilisi éjjelen meglökd az első dominót.. Én azt hiszem az élet erre rácáfolt és nap mint nap megteszi ismét. Én már inkább azt érzem, hogy most nekem kell Téged megmentenem. A létezésem és tetteim talán meggyőznek, hogy van valódi szeretet és bizalom a földön. Létezik türelem, kitartás, tisztelet. Talán ezzel az írással (ha eljut hozzád), hogy lásd mások miképpen látnak. Nem kell elfogadnod, de az ellentétes véleményből is lehet tanulni.

Nem tudok Rád haragudni és csak meghallgatni tudom azokat akik óvnak Tőled. Ők nem érzik és látják amit én. Nem látják azt a riadt, eltévedt kislányt, akinek gyémánt van a kezében fény a szemében és hatalmas, tiszta lélekkel van megáldva. Ha veszik is a fáradtságot, hogy a dögös test és a csini pofi mögé nézzenek csak azt a burkot látják, ami tele van sárral szégyennel, kétséggel, csalódással és fájdalommal. Talán az én dolgom, hogy ne csak érezd távolról a lényed, de lásd is. Talán ezért nem tudlak gyalázni akármennyire is megszívatsz. Az én dolgom, hogy ezt a szarkofágot letisztítsam és nem az, hogy besározzam még jobban. Talán ezért nem tudsz (én az hiszem inkább nem mersz) szeretni sem. Ha közel engednél, ki kellene lépned a biztonságos lepel alól. És nekem nem tudsz vetíteni és halandzsázni. Szembe kellene nézned magaddal, ami baromi nehéz.. 

Reggel óta írok. Ma még semmit nem dolgoztam. De kezd szűnni a zsongás a fejemben. Kajálok valamit és befejezem, ha addig nem jön valami új mondanivaló..

Sokszor kérdezted, hogy most sikerülhet-e? Részemről most éreztem először, hogy tényleg készen állok. Nem láttam beléd, de nem véletlenül kérdeztem, hogy érzel iránta. Hittem Neked... Nem álltak össze akkor még ennyire a dolgok, mert akkor jobban figyelek az apróbb jelekre és tapasztalatokra. Teszek egy kis kitérőt. Én kevésszer voltam olyan helyzetben, hogy döntenem kellett. Előtted csak az Anikó nevezetű hölgynél voltam olyan helyzetben, hogy meg kellett tennem. Azóta kétszer Veled. Akkor azt hiszem pont ugyanazt éltem át mint Te. Izgalmas volt nagyon és egy megértőbb emberrel kezdtem volna újra. Nem ragozom, hasonló helyzet lehetett. Emlékszem arra a jeges rémületre, amit akkor éreztem mikor el kellett döntenem, hogy menjek vagy maradjak. Ott áltam és nem értettem, hogy miért is akarok menni és ki ez a nő? El sem tudtam képzelni, hogyan élném le vele az életem. Pedig azt hiszem szerettem a lányt. Menekültem vissz és úgy éreztem itt a helyem. Szeretnek és ez elég. Valóbban elég volt egy ideig.. Nem mondhatom, hogy sajnálom, mert lett két szép gyermekem, de mai fejjel másképp döntenék...

 Sok év telt el azóta és Te ismét döntési helyzetbe hoztál, még akkor is ha nem akartad. Először mikor majdnem összeköltöztünk és most. A döntés sokkal kisebb horderejű mint, amit Neked kellett volna meghoznod. Tulajdonképpen "csak" arról volt szó, hogy a tempón változtassak és húzzak bele kicsit a már elindított folyamatba. Egyet el kell hinned. Szerelmes vagyok évek óta, hevesen és nem csitulóan. Ettől függetlenül mindkét alkalommal mikor a fenti döntést meg kellett hoznom a "turbo" gomb megnyomásáról, ugyanaz az érzés vett elő, mint egykoron. Üres voltam, rémült és nem éreztem semmit. Nem értettem mit is akarok és az is miért. Két éve az érzés eltartott egy-két napig. Talán emlékszel, még mondtam is, hogy nekem is vannak bőven kétségeim. Akkor rövid időre kihúnyt a perzselő érzelem bennem is. Két hete ezen egy reggelen túlvoltam. Akkor volt mikor elhatároztam, hogy költözöm anyámékhoz.

Nekem mindenki azt mondta, hogy addig ne akarjak semmilyen új kapcsolatot, amíg a régit le nem zárom. Múltkor cseteltem Krisztával és ez is szóba került. Azt mondta erre, hogy eddig sem voltam szokványos páciense, de úgy látszik ebben sem követem a mainstreamet. Szerinte a lehető legnehezebben oldottam meg, de úgy látszik így is meg lehetett oldani.

A fentiekkel gyakorlatilag megágyaztam annak, hogy legalább magamnak megmagyarázzam és magamat megnyugtassam, mert kínoz és éget az örök kérdés... "Miért nem tudsz érezni irántam????"
Illetve ez így nem jó.. Miért nem tudsz pozitívan érezni irántam? Mert negatív érzelmet bármikor tudok produkálni. Dühöt, haragot, felbaszott agyat hagyok magam mögött néha. A világegyetemben minden az egyensúlyra törekszik. Gyakorlatilag az egész hitvilág a jó és a rossz harcáról szól, de a racionális lét is alaptételnek fogadja el a hatás ellenhatás törvényét. Ha az egész világegyetemre igaz a törvény rám miért nem? Ha tudok heves negatív érzelmet kiváltani, pozitívat miért nem? Persze ez lehet hülyeség és a szerelem más kategória... Ettől függetlenül még a fülemben csengenek a négy évvel ezelőtti szavaid. Mikor tényleg független voltál pár hétig, hónapig. Akkor azt mondtad, csak az akadályoz meg attól, hogy érezz irántam, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy egy házas nem független emberbe szeress bele. Sajnálom nagyon, hogy ott és akkor én még nem voltam kész erre. Azóta egyer sem voltál valóban független. Meggyőződésem, hogy két éve csak kényszerből költöztél. Lélekben talán csak azon a nógrádi kiránduláson voltál velem. Valahol odabent azzal voltál elfoglalva, hogyan menekülj a helyzetből. Ott még nagyon nem voltál túl Attilán és már az első pillanattól visszavágytál a biztonságba. És most? Copy-paste. Kellettem, hogy az állóvizet megkavarjam. Kellettem, hogy érzelmet csaljak ki belőled és ezáltal belőle. Gyakorlatilag bakot tartottam neki, hogy ő szerezze meg a királylányt.

Amikor azt mondod, hogy nem tudsz szeretni vajon végiggondolod a fenti körülményeket? Természetesen lehetnek kémiai, fizikai és mentális inkompatibilitások, de köztünk ezek nem állnak fet. Akkor eddig sem jutottunk volna el. Tulajdonképpen a második esélyemet kértem többször. Egy valódit, amikor adsz elég időt magadnak velem kapcsolatban és nem menekülsz azonnal vissza egy füttyszóra. Ha egy ilyen helyzetben mondod, hogy nem megy azt elfogadom. De eddig csak olyankor mondtad, hogy nem tudsz szeretni , mikor a másik ujjlenyomata még nem hűlt ki a bőrödön... Annyira szeretném látni, hogy önmagad vagy. Szertnélek félelem nélkül látni, és talán engem is könnyebben engednél közel magadhoz.

Tekintheted önigazolásnak vagy bárminek a fentieket. Talán az. Egy őrült vallomása és okfejtése. De biztos vagyok benne, hogy rejtőzik benne az igazságnak néhány darabja. Számomra megmagyarázza a miérteket. Ma nem csináltam semmi mást csak írtam ide. Normális ember nem csinálna ilyen azt hiszem. Most megint eleredt nálam a szócsap, és ilyenkor kénytelen vagyok írni. Egyszer régen volt egy szép megfogalmazásom. Én tartom a tollat, de valaki vagy valami más vezeti a kezem. Határozottan ezt éreztem ma is. Viszont most sokkal jóbban vagyok. Volt egy kóbor gondolatom, hogy talán nem lenne baj, ha ezt is elküldeném, de letettem róla. Ha a tegnapit kicsit is bántónak éreztem akkor ez túl nagyméretű beavatkozás az életedbe. Ha a sors úgy akarja akkor idetalálsz és elolvasod. Hosszúra sikeredett ez az írás, amit nem nevezhetek tükörnek, mert a tükör a valóságot mutatja, ez pedig csak egy lehetséges valóság. Az én valóságom...  

 

2020.05.01 Péntek

Tegnap már nem akartam foglakozni a dologgal. Fáradt voltam és nem akartam, hogy az "eset" elvonja a figyelmemet a gondolataimról. Arról beszélek mikor a konyhában összefutottunk. Ez most nagyon másképen zajlott, mint a múltban bármikor. Bármikor kidobtál utána Te magabiztosan jöttél mentél, én meg elbújtam és összeestem. Utólag furcsa, hogy én nem érzem magam a padlón (oké, feldobva sem vagyok). Viszont abban a néhány másodpercben megtörtnek éreztelek. És ez nagyon nem illik a képbe. Furcsa volt az is, hogy nem kommentelted sem a levelet sem a pendrájvot amit tegnap az asztalodon hagytam.

Ilyen esetekben közönyös vagy a "hisztijeimmel" kapcsolatban ezért mondtam, hogy nem akarom a levél tartalmát megrágni Veled. Lehetnél dühös és gyűlölhetnél a tartalom miatt. Téged ismerve az első esetben egy rideg "sajnálom" vagy "vettem", a másodikban pedig egy tömör indulatos kioktatás járt volna. De a pendrájvot mindenképpen legalább mail-ben lereagálod, mivel az munkaügy. Nem hiszem, hogy óvni szeretné és azt hiszem erre nincs is szükség. Akkor mi van? Nem ment át a levél és elveszett az adathordozó is? Nekem ez a dolog most nagyon nem áll össze. Mindig meglepsz, de most inkább aggódok. Nem szeretlek így látni. Nem szeretem, ha Neked rossz, mert az nekem is. Ráadásul most most nem is segíthetek és azt sem kérdezhetem meg, hogy baj van-e. Persze lehet, hogy tévedek és olyasmivel foglakozom ammihez semmi közöm.

Elentem délután az ablakod alatt és összeszorult a szívem, még a szokásosnál is jobban. Talán csak azért mert lassan felfogom a veszteséget, talán csak a szokásos láthatatlan szál izzott fel egy pillanatra fel a közeledben, nem tudom. Viszont újra megrohant pár gondolat. Ez a kukázás most más valahogy. Példának okáért még nem omlottam össze vagy már túl is vagyok rajta. Az is igaz, hogy itt felgyorsultak az események és "hivatalosan" is eldőlt a dolog mert megtörténtek az első gyakorlati lépések. Jó lenne beszélni róla Neked. Kellene a véleményed vagy csak annyi, hogy tudd. De mint mondtam ez a sztorit most másnak érzem. Miért nem ajánlottad fel a barátságod, ahogy korábban? Régen mindig továbbra is szeretted volna, ha nincs köztünk feszkó és ugyanolyan lenne a viszonyunk mint régen. Most más a helyzet vajon? Talán apróság ez a dolog talán nem. Nem tudom, hogy tudhatok-e Rólad? Hazafelé Vecsés határában láttam egy összetört fehér zöld rendszámos autót. Simán lehetett Remzy. Jó ideje gyötrődöm, hogy írhatok vajon egy gyors és egyszerű kérdést? Ha bajod lenne megtudnám? Egyáltalán van-e bármi létjogasultsága, hogy érdeklődjek? Az, hogy ennyire közel vagy hozzám csak az én dolgom az én bajom? Ha ilyesmi miatt keresnélek zaklatásnak fognád fel? Legyintenél csak és tennél rá magasról? Válaszolnád esetleg még értékelnéd is? Két hete ez nem volt kérdés, de most igen. Iszonyú gyorsan állítod át a gondolkodásod és dobsz ki mindent amit ballasztnak gondolsz és úgy gondolod lehúz. Most én érzem magam ballasztnak.. Nem tudom mit tegyek, de nagyon aggódom. Azt érzem az egész világ ellenem van ebben az ügyben. Rajtam kívül nem támogatná és nem érezné úgy senk, hogy írjak Neked!

Nem írsz vissza!! De nem is láttad az üzenetem! Ugye nincs bajod és nem voltál a roncsban! Gyűlölj utálj sose nézz rám többet csak legyél ép és egészséges!! Mi lenne velem Nélküled Zsuzsi??? Félek!! A héten egyszer már elveszítettelek....

Kéne éreznem, ha bajban vagy? Rettegek, de láttam az összetört autót! Lehet csak amiatt. De mikor a Sas utcában voltam nagyon rossz érzés volt. Remélem csak bulizol és ozzhon maradt a telód! Nem hívhatlak fel!! Azt hiszem azt nem tolerálnád ha tévedek..

01:37 Nem tudok aludni. Írtam Neked már nem érdekel, ha hiba volt akkor sem. Gyáva vagyok és voltam, hogy nem csörgettelek meg! Csak az jár az agyamban nehogy elveszítselek!! 

 

2020.05.04 Hétfő

Napi Neked!

 

2020.05.05 Kedd

Ma négy éve! Mindenkinek vannak fontos dátumai, Nekem ez az. Magányosan ünneplem azóta reménykedve, hogy akkor Te is kaptál valamit pluszt. Azóta érzem egyedül magam és fáj minden pillanat, ha nem vagy velem.

 

2020.05.06 Szerda

Csalok kicsit! A "tegnapi" bejegyzés így volt kerek. Nincs helye ott másnak csak az emlékezésnek. Viszont láttalak ma is és tegnap is. Nehéz leírni az örömöt, amit ezekben a másodpercekben megélek. Kár, hogy nem mutathatom ki. Nagyon távol akarod tartani magad tőlem! Azért annak örülök, hogy a köszönés maradhat. Tegnap a kocsiból intettél. Mire visszaintettem volna elfordultál. 

Rávettem Krisztát, hogy fogadjon a karantén ellenére. Kell egy kis bátorítás kell egy kis megértés és nincs más. Illetve, ha a fejemre koppint legalább megindokolja. Két tűz között vagyok. Egyrész kedvem lenne csak ülni és sajnálni magam Miattad, de nem tehetem. Belendült a busz és elvileg én vagyok a sofőr. Kár, hogy ködben vezetek és nem látom merre megyek csak azt, hogy mennem kell. Ismét alig motivál valami. Tudom, hogy ezt Én akarom tudom, hogy ezt kell tennem, de üres vagyok nagyon. Csak nagyon távol látlak Téged! Illetve nem is látlak csak tudom, hogy ott vagy. Ez az egy, ami  mozgat. Nem igazából érdekelnek a stopposok útközben. Válogatós vagyok és hacsak nincs egy ikertestvéred, félek sokáig egyedük fogok utazni...

Talalgatom mire ez a nagy távolság. Akkor vagy ilyen velem, ha nagyon és erőből "odateszed" magad a másik oldalon.. Lehet terhes vagy és félsz, hogy még a gondolataim is ártanak? Vagy megkérte a kezed és nem akarod, hogy tönkretegyem. Utálom, hogy csak a gondolata is felmerül annak, hogy árthatok Neked! Vagy csak egyszerűen meggyűlöltél? Nem emlékszem, hogy bántottalak volna.

Most még tegnap van.. Talán percre pontosan négy éve sóhajtottad, hogy "basszus!". Itt van a fülemben.. Nem tudok nem emlékezni és ebbe belefecsarodik a szívem. Vajon Neked eszedbe jutott valami? Ha igen engeded magadnak, hogy emlékezz? 

Jó reggelt!! Tudom bolond vagyok! Nekem nem megy, hogy ilyen hirtelen ismét nem kommunikálsz velem. Azzal kelek és azzal fekszem, hogy beszélek hozzád. Bolond vagyok, mint mondtam. Viszont helyet kell hagynom odabent a munkámnak és a feladataimnak. Sok lett nagyon így egyszerre. Érezhetném igazságtalannak, hogy én mindig ott vagyok Neked a "bajban", mert fordítva ezt nem érzem így. Nagy szükségem lenne Rád, de sehol sem vagy és nem is leszel sokáig. Igaz sosem volt kölcsönös a kapcsolatunk és én ezt elfogadtam és most sem lázadok miatta, így igazságtalannak sem érzem. Ha úgy tetszik az én hibám.

 Most már elég világos, hogy Én voltam a "rosszfiú", aki belerondított az életedbe. Aki sosem hagyott, nyugton és olyan területeket ingerelt benned, olyan perspektívát mutatott, amire valójában nincs szükséged vagy nem állsz rá készen. Ezért burkolózol be ilyenkor, mert nem akarod ezt látni.

Tele a fejem. Hívogatom a tulajokat, látogatom a házakat. Megvolt a családi kupaktanács, ahol négyesben megbeszéltük a részleteket. Valószínűleg eladjuk a házat és abból kényelmesen veszünk kettőt. Úgy néz ki az eladás sem lesz para, mert öcsémék valószínűleg megveszik. Így könnyebben engedem el a kezem munkáját. Lesz cseresznye és barack is. Tulajdonképpen mindenki startra kész. Póbáljuk felépíteni a külön számlán létezést is. Ez az első hónap. "Sajnos" én képtelen vagyok ilyesmivel foglalkozni. Nem tud érdekelni, hogy ki fizet többet ki kevesebbet. 

Azt mondják, hogy ha egy ajtó bezáródik, kinyílik egy másik. Én most csak csak lelakatolt csukott ajtókat látok. Illetve egy rettentő hosszú és sötét folyosót is, amin nincsenek oldalt szobák. A végén talán fény, de lehet, hogy csak képzelem vagy a remény csal meg egy pislákoló gyertyával. Veled álmodtam éjszaka. Csak álltál és néztél és semmit sem szóltál. Rettentő szomorú volt az egész, így is ébredtem.

Soha nem voltál még ilyen messze tőlem. Próbálok nem foglalkozni a dologgal, de nem megy. Hogy lehet a nyárból pár nap alatt jégmezőt csinálni? Milyen mérhetetlen elszántság és negatív érzelem (gyűlölet?) kell ahhoz, hogy ezt éreztesd? Talán te is végiggondoltad a szerepemet. És a végén még te kértél bocsánatot.. Nem haragudtam egy pillanatig sem és kérlek Te se haragudj rám.    

 

2020.05.13 Szerda

Még nincs pünkösd de már nyílik, az egyik legkedvesebb virágom.

 

2020.05.14 Csütörtök

Harcot vív bennem az érzelem és az értelem. Egyszer azt mondtam, szeretnék jó és pozitív dolgokról beszélgetni Veled. Elég volt a sírásból. Most megtehetném, hogy ilyesmiről beszéljünk, de már nem lehet. Pedig olyan jó lenne megosztani, akár itt. De most az értelmem és a büszkeségem összefogott és nagyon erősek. Nem lehet. Nem engedik a szélbe szórt szavakat. Nem engedik, hogy csak véletlenül is sajnálj vagy lesajnálj. A Te szekered valszeg sokkal gyorsabban száguld az enyémnél.. De én nagyon örülök a szolid tempónak is. De azért rossz, hogy magamban kell tartani.

Gyakran megesik, hogy ha bántunk vagy megbántunk valakit azt előbb utóbb meggyűlöljük. Talán mert lehet úgy érezni, hogy a bocsánatkéréssel saját magunkat köpjük szembe. Vagy csak könnyebb úgy "iktatni" a dolgot, hogy a másik miatt volt minden és végtére is rohadjon meg! Nem szeretek belegondolni ebbe a lehetőségbe....

 

2020.05.16 Szombat

Írnom kell majd! Éjjel álmodtam Veled! Intenzív és nagyon valóságos volt. Most rohanok, mert motoros túrára megyek egy ismeretlen társasággal. Én vagyok az új fiú, nem akarok elkésni.

Kalocsán vagyunk. Most ebédeltünk..Sokat jutsz eszembe, még úgy is, hogy vezetnem kell. Rengeteg pár motorozik a csoportban. Több mint 20 gép van. 

 

2020.05.17 Vasárnap

Lassan ismét eltelt nélküled egy hónap. Nem találgatom mi van Veled. Gondolom  boldog és nagyon eltökélt vagy. Lehet, hogy már menyasszony ismét, esetleg jön a baba is. Ha jó tanácsot adnék neki akkor az az lenne, hogy ne tököljön és azonnal lépjen!! De ebbe semmi beleszólásom, inkább a saját portámat takarítom, mert tudom mit kellene tennem. Az eszem és a büszkeségem is támogatnak benne. Talán ha több emberrel beszélnék Rólad azok is azt mondanák, hogy felejtselek el végre, hiszen Te rég megtetted. Eddig ment is a dolog valamelyest. Ideális az időpont. Egy hónapja nem láttalak gyakorlatilag. A semminél is kevesebb köztünk a kommunikáció. És HO is végeláthatatlannak tűnik. Azt mondják, ha egy ajtó bezáródik nyílik az új... Türelmes vagyok, nyilván nem azonnal nyílik az ajtó. Teszek a dologért, hol többet, hol kevesebbet. Viszont vannak dolgok amikkel nem tudok számolni.

Miután ismét eldobtál jött a zsongás a fejemben, aminek a "terméke" a levél amit lehet, hogy el sem olvastál és az az írás a mifentebb olvasható. Utána nyugi volt nagyjából. Tulajdonképpen csak egyfajta ürességet éreztem illetve nem éreztem semmit. Talán lefoglaltak a tennivalóim, talán az a néhány "jelentkező", akikkel a neten ismerkedtem meg és néhány levélváltásig el is jutottam. A motorosklub is jó ötlet volt. Tegnap jól éreztem magam. Bár első alkalommal még nem lehet túl sokat mondani, de azt hiszem ott a helyem.

Ahogy ilyenkor mindig ismét előkerült a kérdés mit kezdjek ezzel a bloggal. Töröljem? Tavaly ősszzel megfogadtad, hogy soha többet nem olvasod. Semmi nem utalt azóta sem, hogy egyszer is ránéztél, bár sokat beszéltünk. Most pedig olyan távol toltál magadtól, mint talán még sohsem ezelőtt. Szóval ezután is írhatom Neked a dalt és sosem fogod meghallgatni. Ez eddig sem volt gond ráadásul mostanában nem is volt mit írni és lehet a jövőben is csak ismételni tudom magam.

Péntek éjjel történt. Megjelentél itt, mint egy szellem. Itt voltál, velem voltál. Éreztem! Azt hiszem az, hogy valóságosnak mondom semmit sem fejez ki. És volt két momentum ami eddig nagyon más volt mindig... Egy szobában voltunk. Akkor találkoztunk. Talán Te értél haza, talán én. Megcsókoltál! Vadul és mohón. Ami szokatlan volt a korábbiaktól, hogy Te kezdted! Te akartad, akartál! Átöleltelek, majd fokozatosan felébredtem. Felébredtem, de itt maradtál. Éreztem a számon az ajkad, láttam a szemeid, éreztem az illatod! Éreztelek a karjaimban, éreztem a tested melegét. A hajad teljesen más volt. Meleg gesztenyebarna és nagyon fényes. Nem volt hátrafogva, kétoldalt a vállaidra símult, az alja volt picít begöndörítve. Fent voltam, de nem tűnt el a jelenés. Hosszú másodpercekig voltál itt. Jó volt nagyon és örültem a "látogatásnak". A szívem vadul dobogott és a gondolataim vadul kergetőztek.

De ezzel, nem volt vége. Visszaaludtam és folytatódott. Öten voltunk. Mi a két lányom és Móni. Mi egyértelműen együtt voltunk és ez nem zavart senkit. Béke volt. Most először éreztem ezt. Azelőtt, ha Veled álmodtam és ha valahogy "ők is képbe kerültek" volt bennem feszültség, menekülés. 

Reggel erőltettem magam, hogy oda tudjak figyelni a készülődésre. Volt valami furcsa hangulatom és azonnal le akartam írni, de nem volt időm rá. Velem volt egész nap és sok kérdés merült fel bennem. Már megint miért és miért így? Ez már inkább jelenés volt mint álom, mert ébren voltam a végén!  Miért űz velem tréfát az agyam a szívem, Isten vagy akárki? Annak a másik ajtónak nyílnia kellene, de ezzel csak a lakatok száma növekszik, nem? Nem kellek Neked ez nyilvánvaló. Nem akarsz és nem tudsz velem közös jövőt elképzelni. Ez tény és az elmém ezt felfogta. Az álmok állítólag az agyunk játszóterei. Az agyam békét akar végre, nyugalmat. Kétlem, hogy ilyen csapdát állítana magának és ilyen megrázó virtual realitivel szórakoztatna. Vagy a kétségbeesett vágyak is tudnak ilyet? Vagy ismét alábbhagyott a hitem?

Azt hiszem elég reálisan végiggondoltam a helyzetet. Segítségem is volt, kaptam jótanácsot és támogatást. De sem egy testvér sem egy barát sem a pszichológus nem értheti meg ezeket a "történéseket". Még Te sem, aki hiszel benne. Úgy látszik én is "elfelejtettem". Elfelejtettem, hogy köztünk ez valami más. Hetek óta az ész ismét az úr. Így van értelme a dolgoknak. Így lehet szembenézni velük. Így tanulhatnék más kárán, így vázolhatok egy középtávú jövőképet, ami megmutatja az irányt és segít kimásznom ebből a helyzetből. Ez ad remény, hogy van valaki az úton aki, majd megfogja a kezem. Te is "segítesz"! Teszel rám magasról és ezt érezteted is. Nem keresel és nem reagálsz olyasmire sem, amit korábban kötelességnek éreztél. Minden körülmény adott lenne, hogy teljesüljön a kívánságod, hogy végleg elengedjelek és békén hagyjalak. Biztos így lenne a legjobb... De én nem vagyok olyan erős mint Te. Én hiába határozom el magam! Hiába mantrázok és Hiába ismételgetem és hallom folyamatosan a szavaid miszerint "Már nem kellesz, már nem hiányzol". Tudom, merre kellene mennem de hiába indulok el, valami mindig a startvonalra lök vissza. Mint a Ki nevet a végénben... valaki odafönt azonnal hatost dob és kiüt, ha pár lépést haladok előre. Most ismét ugyanott vagyok. Vadul járnak az ujjaim és dőlnek a gondolatok miközben minden gondolatom Nálad van. Össze vagyok zavarodva..

 

2020.05.18 Hétfő

De legalább hallottam a hangod..... Mégha csak valami scannerekkel kapcsolatban is.

Érik a csersznye. Szedtem pár szemet és azon gondolkodtam, hogy idén először nem fogod elfogadni. Nehéz ez így. Ha jó dolog történik velem megkeseríti, hogy nem oszthatom meg Veled. Hullámvasút megint. Két napja felhevített és megégettek a szellemed és a megcsalt érzékeim. Most ismét jégmezőt érzek mint eddig. De azt is, hogy küzdjek ismét ellene. Minha kaptam volna egy pofont!! Egy csattanósat, mert letértem az útról és kezdtem feladni!

Napi Neked! Az idei első rózsa ma nyílt ki:

 

Írtam és most jönnének a szavak, de ez nem normális megint. Edzésről írnék, meg motorozásról, házvételről. De tudom, hogy nem érdekel egyik dolog sem. Persze jelenleg semmi sem érdekel, ami velem kapcsolatos szóval írhatok bármit is... Csak valahogy a velem történt pozitív dolgok sohasem érdekeltek. Még amikor jó volt a viszonyunk, akkor sem. Na mindegy most úgy is fáradt vagyok. Nézem a sorozatom. Aludj jól Zsuzsim!! Jó éjszakát kívánok!

 

2020.05.19 Kedd

Voltam ma bent a cégnél. Láttam Remzyt és köszöntem is neki. Titkon vágytam rá, hogy véletlenül összefussak Veled is, de az alatt a pár perc alatt ez elég valószínűtlen volt. Jó volt kicsit töltődni a közelségedtől. Tudom hülyeségnek tartod és engem meg bolondnak, ráadásul valóban nem tudnám megmagyarázni mit érzek, ha fizikailag is a közeledben vagyok. Valami megváltozik az biztos. Persze talán jobban járok, ha most nem látom a szemedet. Mi lehet benne, ha rám néznél? Szánakozás? Gyűlölet? Dac? Az az igazság, hogy a ezek kevésbé fájnának, mint egy üres tekintet. Mert a leginkább a közönytől félek. Soha nem éreztem ennyire, hogy törölni akarsz magadból mindent ami én vagyok... Ok én is megpróbálkoztam valami hasonlóval, de én ismét feladtam. De Te sajnos sokkal erősebb vagy ha erről van szó.

Mai Neked! Ugyan nem virág, de szép és megállíthatatlanul érik. Bár Gondolom nektek is van

 

Találtam egy budapesti motoros csapatot. Vasparipás Lovagok a nevük. Véletlenül jöttek szembe valahol a FB-on. Jelentkeztem a csoportba és szombaton elmentem az idei első túrájukra. Egyedül is jó motorozni, de csapatban mikor 15 motor rezegteti a levegőt más érzés. A soroksári Tesco parkolóból indultunk és kecskemét érintésével Kalocsa volt a cél. Itt egy ebéd és vissza. Persze több megállóval és rengeteg ökörködéssel.  30-40-es korosztály, akik nem rohannak, de azért volt rész ahol 160km/h felett is mentünk :) Jó volt nagyon. Kicsit irígyeltem a párokat és sokszor magam mögé képzeltelek... Mint említettem ihletett hangulatban voltam azon a délelöttön. Nemsokára lesz tiszakécskén egy kétnapos gurulás. Lehet, hogy megyek oda is. Nemrég vizsgáztattam le Suzy-t. Gond nélkül vette az akadályt a kislány. Ráadásul egy-két dolgot megjavítottak rajta így most öröm minden pillanat vele. Nyilván én is fejlődök. Azt hiszem össze sem lehet hasonlítani a mostani tudásom azzal a bénázással, amit Nógrád felé láttál. Sokkal biztonságosabban, lazábban és tempósabban megyek. Felesleges leírnom, hogy nagyon szeretném, ha egyszer látnád és éreznéd mennyire jó.

Egyedül vagyok és bár mostanában nagyon ritkán teszem, töltöttem magamnak. Régen írtam le, hogy Hiányzol. Hiányzik egy fontos részem. Talán azzal, hogy ismét írok ide legalább virtuálisan kipótolom az űrt. Lehet legyőzted a büszkeségem és a tiszta józan eszemet péntek éjjel. Tulajdonképpen köszönöm Neked vagy bárkinek a "látogatást". Kicsit lelassultam az elmúlt időben. Persze ha nálam ez lehetséges. Amíg azt hittem együtt vagyunk nagy lendülettel nekifutottam és ez sokáig kitartott. Néztem a házakat és egyet majdnem meg is vettem. Talán a düh, talán a lendület vagy csak a dac, de folytattam. Aztán kicsit elkenődtem, mert nem találtam azt a helyet amibe bele tudnék szeretni. De most megint lendületet kaptam. A jelenés erőt adott.

Van egy teóriám. Lehet bolondság! Amikor melletted vagyok valahogy interferálnak az érzéseim a Tiéddel. Ha barátságos vagy, esetleg épp kedvelsz akkor az bennem többszörösen jelentkezik. Ha eltolsz és növeled a távolságot akkor én ráteszek még egy lapáttal. Mondjuk az elmélet ott dől meg, hogy én sosem tudnék közönyös lenni és azt hiszem a negatív érzelmek is csak villanásnyi időre mennek. Szóval ez butaság volt felejtsd el! Fogd a whiskeyre.

Jó hogy megint írhatok ide badarságokat. A büszkeségem kurvára tiltakozik, de teszek rá. Valaki azt mondta, hogy sosem szerezlek vissza (már ez is téves, mert sosem tudtalak megszerezni), ha nem vagyok titokzatos és tudsz rólam mindent. Ha minden alkalommal, mikor szóba állsz velem azonnal elmondok mindent. Lehet igaza van, de biztos vagyok benne, hogy ezek valójában magányosak és nem képesek megnyílni teljesen. Amit én érzek valszeg kevesen értiik. De én már hiszek benne, hogy csak így van értelme.  Persze lehet a dologban valami. Engem nem kell megszerezned! Nálam nem kell elérned, hogy akarjak tőled gyereket. Fáj, hogy tőle elég, hogy megteszi érted. Még nem érted, de óriási a különbség. Én nagyon is tudom. Nem kell elérned, hogy könyörögjek és szép leveleket írjak. Nem kell kierőszakolnod figyelmet, érzelmet, tiszteletet. Csak egyszerűen megkapod és még fizetned sem kell érte. Te vadász vagy! Jól mondtam anno. Bár remélem ez ez is változik. Valamiért hinni kezdtem ismét.

Még nem meséltem a házvételről, hogy milyeneket és hol néztem/nézek. Az edzésről. Nem meséltem arról, hogy megharapott az Éváék kutyája. A seb hamar begyógyúlt de úgy megroppantotta, hogy két hétig nem tudtam edzeni. Kellene rengeteg dologban a véleményed. 

Mégegyszer, Hiányzol! És aludj jól és álmodj szépet. Nem bánnám, ha újra eljönnél. Különleges volt és nagyon, nagyon... nem is tudom mi a megfelelő szó.  

 

2020.05.20 Szerda

Jó reggelt! Virág, ma is, Neked! Ez a bokor nemrég majdnem ki lett írtva, mert évekig csak tüske volt meg levél. De kapott egy utolsó esélyt azzal, hogy tavaly nem volt kedvem semmit sem csinálni a kertben. Talán ezt hálálja meg most a virágtengerrel és a bódító illattal.

 

Hogy telik vajon a napod? Túlzottan messze vagy ahhoz, hogy ezt érezzem a hangulatodat. Talán a távolság leküzdéséhez Te is kellesz. Talán akkor működik, ha benned is van hajlandóság és ott vagy a "vonal végén". Hiányzol! Egy kicsivel könnyebb elviselni az érzést, ha legalább itt a szélbe kiálthatom. Percenként nézem a képernyő jobb alsó sarkát.. De nem ugrik fel az ablak és valószínűleg nem is fog sokáig, de azt hogy soha képtelen vagyok elfogadni!

Elfáradtam. Itthon többet melózom mint bent. Megyek megnézem a cseresznyét, hogyan érik. Annyira tudok örülni, mikor kapsz és visszaírsz, hogy "Köszi, nagyon finom!". Még nem tudom idén hogyan csmpészem be. Valahogy mindenképpen kellemetlen a dolog. Ha nem fogadod el akkor a visszautasítás mindkettőnknek. Ha elfogadod akkor úgy fogod érezni, hogy meg kell köszönnöd szóval Neked. És mivel én tudom, hogy mindenféle kommunikáció számodra kellemetlen én is rosszul fogom érezni magam... Jó mi? Agyrém. Ha ezt hallanád, azt mondanád túlkomplikálom és túlagyalom a dolgot. És nem ismerlek eléggé... Lehet, de most ezt érzem... Az a vicces, hogy te írtózol attól, hogy hálásnak kell lenned és azt gondolod én ezt várom. Valójában én vagyok Neked haálás, ha elfogadod és ezzel örömet tudok okozni. Talán eszedbe jutok közben és pozitívan gondolsz rám. Azt hiszem az ilyen érzéseket megkapom Tőled és nekem az a jutalom...

Amúgy sok ilyen ezotérikus dolgot elmondtam a szakembernek és azt mondta nem vagyok őrült. Persze közel sem mindent. Ő is hisz valamilyen szinten az emberek közötti energiákban és láthatatlan megfoghatatlan kapcsolatokban. Remélem Te sem tartasz közveszélyesnek :)

 

2020.05.21 Csütörtök

Végre megint hétágra süt a nap! Szép jó reggelt Neked is! Ma is kapsz virágot. Ez is ma nyílt ki és gyönyörű mint Te. Egyszer el kell jönnie az időnek, mikor minden reggel az ágyba vitt kávé mellé friss virágot is adhatok.. 

 

Most mesélte Zoli milyen jó kis hirig volt tegnap a Helpdesken.. És én itthon rohadok :(

kb két hete majdnem vettem egy nagy házat Isaszegen. A 2008-as válságban készült el szerkezetkészre és most fejezték be. A tulaj kezdetben 37M-ra tartotta később lement 34-re. Mikor ott voltam akkor vitte le 30-ra mert nagyon kellett neki a pénz. Kiváló befektetés lett volna, de valahogy nagyon az elejére kerültem volna a dolgoknak. A teljes berendezés mellett a csupasz kert is várt rám. És azért volt kompromisszum a dolgban. Pedig valszeg gyakorlatilag azonnal haszonnal szállhattam volna ki, ha mégsem jön be. Végül egy állmatlan éjszaka után visszamondtam. De valahogy én azt keresem amit a motoromnál is éreztem. Megláttam és tudtam, hogy még a harmadik megnézésnél is ott lesz és azonnal elvarázsol. Ez eddig egyik háznál sem volt így. Nem éreztem sehol sem, azt, hogy szívesen feccölnék bele energiát és pénzt a felújításra csinosításra. Ez kicsit elvette a kedvemet és kénytelen vagyok a preferenciáimat is módosítani. Eddig a nappali és minimum 3 szoba volt a kötelező. 1 hálószoba Nekünk, egy a babának és egy kell, ha költözik velem valamelyik lányom. És mindezt kulcsrakészen azonnal használatbavehetően akartam. Sajnos ilyen azokon a közeli településeken jelen pillanatban épp nincs illetve nem annyiért amennyit szánok rá. Nem akarok a hitelem rabja lenni ezért mindenképp nagyobb tartalékkal kalkulálok. Most épp azon vagyok, hogy módosítom a kritériumokat. Egyelőre elég a nappali+két szoba. De abból nem engedek, hogy legyen bővítési lehetőség akár tetőtérrel vagy hozzáépítéssel.

Mindenképpen szép és nyugodt környéket nézek, ami remélem Neked is tetszene. Tudom őrültnek tartasz! És magadban üvöltöd, hogy feleslegesen teszlek az egyenletbe. Lehet, hogy így van, de nekem csak így megy. Az én alagutam végén Te tartod a gyertyát, hogy lássam merre menjek. Nem lehet véletlen ez a rengeteg plusz érzelem, amit mostanában kaptam olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről azt hittem már túl vagyok rajta. De van ebben, ami nekem is új. Nehéz erről írni.. Megtörténhet, hogy olyan téved ide akit megbántok ezzel.. Mindegy egy ideje bennem van és jobb, ha kiírom. Szóval, kétszer már hagytam, hogy a sors döntsön és elfogadtam a döntését. Nem bántam, meg sőt nagyon örülök és boldoggá tesz, hogy így történt! De most először érzem, hogy akarom és vágyom rá! Lehet most érett be a fejem lágya, de legalább értem, hogy mit is érezhetsz. Bár belegondolva azért más a két dolog. Egy nőnél talán mindegy az apa. Két olyan hölgy is van az ismeretségi körben ahol apa sincs. Az egyik banból vette az örökítőanyagot a másik örökbe fogadott. Persze nem tudhatom, Te mit gondolsz ezzel kapcsolatban. Én csak annyit tudok, hogy nálam ez sokkal szűkebb keresztmetszet. Én csak Téged tudlak elképzelni magam és a baba mellett. Talán ez abból adódik, hogy már apa vagyok, vagy mert akkor nem éltem át ezt a fajta érzést és örömöt. Igazából nem hiányzott akkoriban, talán mert nem is tudtam, hogy mit kellene éreznem.. De most érzem. Csak az a baj, hogy a mostani helyzeben érzem :( Persze lehet, hogy ez az egész egy újabb büntetés. Akkoriban nem életem meg az érzést, mert nem tudtam róla. Most meg tudnám élni, de nem tehetem.

 

2020.05.22 Péntek

Jó reggelt! Az egyik kedvenc virágomat kapod ma a kávé mellé! Imádom az ártatlanságát és az illatát. Szóval fogadd szerettettel és mosolyogj!

Este van. Te pipaklubozol én meg kiültem egy whiskeyvel és cigivel a teraszra. Többnyire, ha kiírom magamból a gondolatokat utána békén hagynak. A tegnapi ritka kivétel. A leírt gondolat új gondolatokat szült és megerősítette az érzéseket. Újak ezek a vágyak. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, talán tavaly nyárra tekerném visssza. Amikor erről beszéltünk először, ott a girososnál. Azt hiszem, ha most néznél a szemembe téged is elragadna a tűz és nem kételkednél. Természetesen most jönnek szembe az édibédi babás videók is a FB-on. A szemben lévő kissrácok délután Misibácsiznak, a TESCO parkolóban csillogó szemű benzinvérű, háromévest ültettem a nyeregbe ismét. Ok, csini volt az anyuka is és kaptam egy nagy mosolyt érte.. Persze az árnyoldal is megcsapott. Nekem sincs sok időm, ha látni akarom felnőni. Sajnos nálam a szereplők nem behelyettesíthetőek ezért ez elkeserít. Nekem Te kellesz és az a kis szőke hajú kék szemű kisfiú!

Viszont meg is erősített a dolog. Nekiültem az ingatlan.comnak ismét. Új stratégiát találtam ki. Kérek Évától egyszer egy fél órát és végignézzük a lehetséges opciókat. Ami olyan megnézem és ha teszik viszem őt is. Lépnem kell, szorít az idő. Valaminek történnie kell, valami történni fog úgy érzem!

Csönd van itt kint és nyugalom. Nézem a füstöt és próbálok Rád koncentrálni. Elképzelni, hogy mit csinálsz, merre vagy mit érzel. Meg akarom fogni azt különleges valamit, ami hiszem, hogy van köztünk. Távol van a hang de állandó. Mintha be lenne zárva. Azt érzem vagy gondolom, hogy erővel tolsz el magadtól, de nem tűntem el belőled teljesen bár nagyon távolról érzem a rezdülést. Nem tudom mit jelent ez. Remélem csak harcolsz ellenem és nem gyűlölsz. Jó vagy az agymosásban, de annyira nem, hogy lenémíts mindent!

Hiányzol nagyon! Mindent megadnék azért, hogy halljam a hangod! Hogy lássalak, hogy érezzelek!

 

2020.05.23 Szombat

Ez jött szembe. Én minden egyes szavát értem..
 https://filantropikum.com/igy-ismerheted-fel-azt-a-szemelyt-akit-mar-szuletesed-elott-tarsadnak-valasztottal/

Akár én is írhattam volna. Azért egy dolog kimaradt az írásból. Mi a búbánat van, ha ez a dolog egyoldalú. Mi van, ha csak az én érzem és én tudom?

Aludj jól Drága! Jó éjszakát! Várlak álmomban, ha tudsz gyere! :D

 

2020.05.24 Vasárnap

Hogy telik a napod? Remélem jól vag! Úgy volt, hogy ma megyek motorozni a csapatommal, de végül itthon maradtam, bár lehet ők sem mentek, mert reggel még igencsak szakadt. Most is viharos a szél és bármikor eshet, talán jobb is ha ezt elengedzem.

Viszont így küldhetem a napi virágot. Egy későn kelő magnólia. Remélem tetszik!

Ez jött szembe a FB-on. Időben elengedni mert valószínűtlen és minden ellene szól? Vagy hinni és bízni és kitartanai. Nehéz kérdés egy alapvetően racionalista embernek, aki megcsapott valami egy másik dimenzióból...

 

2020.05.25 Hétfő

 

Egyértelműen eddig ez az idei legszebb rózsa. Gyönyörű mint Te! Illatos és vadító. Ha nem tudnád ez a NapiNeked rovat volt. :)

Szeretem ezeket a hétfőket! Heti egyszer hallom a hangod és ilyenkor még él bennem valami régi reflex, hogy lesz köztünk valami kommunikáció és felugrik az ablak a jobb alsó sarokban. De nem vagyok telhetetlen. Örülök a levelednek is nagyon, bár ezeket a pénzügyeket nem szeretem. Amíg tartozol addig legalább van egy biztos alkalom még van ebben az életben, amikor szót talán váltunk személyes dolgokról. Ha úgy jön ki aez akár személyesen is megtörténhet. Egyszerűen félek, hogy, ha visszaadod akkor ennek is vége. Ez tiszta üzlet, de már csak ez "köt" hozzám. Hülyén hangzik, de végül is reményt veszek.. Amúgy úgy sem lennék képes elkölteni. Ezt a pénzt vagy Veled költöm el vagy sehogy... Nyilván jobban örülnék egy repülőjegynek Nápolyba, de ha nem akkor megy valami jótékony célra.

 Csináltam egy kis statisztikát. Tudod mi ez?

 

Így egyben látni elég érdekes. 2008.02.09-i az első blogbejegyzés. Azóta félmillió betü, majd százezer szó, képek és hivatkozások. Egy kisebb regényhez is elég lenne. Persze ezek csak a száraz adatok mert a tartalom a gondolatokban és érzésekben van. Nem akarom újraolvasni, és nem is nagyon szoktam. De volt egy vágyam. Szerettem volna Veled együtt elolvasni és tudni, hogy Neked mit mond. Mond-e valamit? Endgem sok rész nagyon meghat. Van ami Téged is megfog? Ha olvastad mit éreztél? Hol szerettél és hol gyűlöltél? Olyan vagyok mint egy író, aki mohón várja a az új könyvének a fogadtatását. Persze egy más műfaj. Mikor elkezdtem a szerencsére bíztam a sorsát ezért nem neheztelhetek, ha ez a vágyam nem teljesül.

Módosítanom kell magam. Két dolgot szeretnék ezzel a bloggal. Az egyiket leírtam. A másik sokkal távolabbi. Szerettem volna odaadni a hivatkozást Neki! Hogy tudja az első pillanattól kezdve, hogy mit kell elérnie. Mi az amire érdemes várni és nem szabad alább adni. Szeretném, ha ez az írás közelebb hozná hozzánk. Ha azt kérdezi, hogy hogyan ismerkedtünk meg?  Nem kellene ködös emlékekben kotorászni. És nem csak a saját szemével, de az én szemüvegemen keresztül is látná az Anyjában a csodát..

Persze ezek nagyon vad vágyak. Sokkal valószínűbb, hogy mindez melléktermék marad. Valami, ami csak arra jó, hogy ne robbanjon fel a fejem és a mellkasom. Egy külső gondolat és érzelemtár. És ha lecspják a szervert a hekkerek, minden eltűnik gyorsan és nyomtalanul. Vagy mint a sír, ahol elvész az utolsú hozzátartozó is aki még gondozta. Ez lassúbb folyamat, de gondolom, ha egy ideig nem fogok belépni törlik majd, de végül is engem ez már nem fog érinteni...

 

2020.05.26 Kedd

Napi Neked. Amíg ilyen a rózsa nehéz mást küldeni, mert Téged látlak benne. Úgy látszik "néha" leragadok dolgoknál..

Hosszú volt a mai nap. Lassan nyolc óra és csak most fejeztem be. Néha jó elmerülni a programozásban. Most kifejezetten újat tanulok és ez tetszik!

Annyira régen nem láttalak! Nagyon hiányzol! Jó lenne kibeszélnem magam, és nagyon szeretném tudni, hogy jól vagy-e, de óriási megint a szakadék.. És azt hiszem Neked nincsenek ilyen igényeid. Már azt sem tudom, hogyan reagálnék, ha találkoznánk. Illetve az sem mellékes Te hogyan reagálnál. Mert most Te zársz sokkal nagyobbat. Nem is értem a dolgot, de ezt már írtam.

A múltkori jelenés nagy hatással volt rám, de azótanem jöttél el álmomban újra. Néha ismét velem van az az elmagyarázhatatlan "IttVagy" érzés. Talán ilyenkor gondolsz rám. Neked folyamatosan kellene érezned az "OttvagyokVeled" érzést. :) Remélem nincs így mert nagyon zavaró lehetne és újabb rossz pontokat kapnék Tőled... :)

Ajánlottak Isaszegen egy házat. Szépen felújított, nagy telken garázs és fedett medence is! De nincs pl egy terasz, ahová ki lehetne ülni. Belül is át kellene azért alakítani, hogy olyan legyen amit elképzelek. 36,6M -ért adják. Ennyiért nem szeretnék már túl sokat melózni.. Szóval elengedtem. De gyűjtöttem egy csomó eladó házat. Holnap átnézzük Évával. Kiderült a Móni is túrja a netet és Ő is keresi a lehetőségeket. Viszont akkor mégis benne van a pakliban, hogy maradok..

Egy hölgy osztotta meg az előbb. Nem tudom, hogy neki ez mit jelen és valószínűleg mindenki mást lát benne:
"Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz."

 

2020.05.27 Szerda

Reggel láttam valamit, amit nem tudtam lefotózni. De azonnal tudtam, hogy az a mai kép, amit kapni fogsz.

Bent vagyok az irodában, de Te úgy tűnik HO-ban. Hoztam egy adag cseresznyét, de így nem kell azon problémáznom, hogy elfogadod vagy nem. Zavarba sem tudlak hozni, mert nem jössz szembe a folyosón....

 

2020.05.28 Csütörtök

Tegnap kicsit másképpen alakult az estém mint gondoltam. Szembe jött egy hirdetés. 105nm 4 szoba, új építésű sorház, 26,5M. A munkahelytől 20km/20p kocsival Csévharaszton. Elmotoroztam és egy aranyos kis község. Rendezett mindenhol építkeznek és felújítanak. Az összes utca betonos, putrit nem láttam pedig körbemotoroztam. Körülötte erdő. Láttam a csicsergő óvodát és egy nagy tornatermes iskolát. Van egézségház. A vasút 5p kocsival. Nem messze van a Nádas pihenő... Talán emlékszel egyszer oda mentünk ebédelni. A szívesbőtű lakosság a 2001-es adatok szerint 7 fő...

Szóval körülnéztem és ma megnézem a házat is. Hazafelé nem arra mentem mint reggel ezért nem tudtam fotózni :( De mára még kitalálok valamit. Neked szántam, de végül Zolinak adtam a cseresznyét. Nem tudom mikor mész legközelebb kár lenne érte.   

NapiNeked!

 

 

2020.05.29 Péntek

Szép napot Kívánok! Szebbet mint az időjárás. Motorral jöttem be és esett az eső közben. Nem tudtam megállni és fényképezni :( Na mind1 ami késik nem múlik. Azért ma sem maradsz szépség nélkül. NapiNeked rovatom kezdődik.

Tegnap ezzel a képpel hirdette egy ismerősöm azt a két helyet, amit őszre foglaltak Nápolyba, de közbejött valami. A körülményekre tekintettel gyakorlatilag ingyen adta volna. Én biztos vagyok benne, hogy szeptemberben már simán oda lehet menni. Én nem fogok Nélküled odamenni, de ha Ti mentek valamikor talán egy gondolat erejéig én is ott leszek és "látom".

Én eddig azt hittem ismét tartós HO-ban vagy. Nem láttam a kocsidat reggel szerdán sem voltál..De ez jó alkalom volt, hogy teszteljem a "radaromat". Folyamatosan volt valami "érzésem"... Ez most nem az "ittvagy" érzés. Nem vagy itt az biztos. Talán néha igen, de szerintem erőböl tiltasz mindent, ami én vagyok. Amit ma éreztem az inkább olyan töltés szerű. Amikor jó itt lenni még akkor is ha egyedül ülök egész nap. Mindegy nem tudom elmondani. Aztán valamikor óvatosan megkérdeztem Zolit, mert egyre inkább az volt az érzésem, hogy közel vagy (fizikailag). És bejött!! El vagy bújva, de itt vagy! Tudtam, tudtam, tudtam. Nem is!! Nem tudtam, hanem éreztem!!!!!!

Megnéztem a lakást amit írtam. Egy tökéletes lakás nagyon szuper áron, amit kinyír a sorház jelleg :( Minden ablaka falakra néz és sajnos közeliekre :( Nekem is nyomasztó és ahogy ismerlek Te sem éreznéd jól magad. Viszont tökéletes befektetés lehetne.. Nagyon rövid időn belül sokkal drágábban el lehetne adni.

Lassan hét óra, de még bent vagyok. Be akarom fejezni, amit elkezdtem. Nagyon kellenél. A véleményed az ízlésed. Rettentő távol tartod magad. Annyira érzem. Viszont rettentően hiányzol! Nem vagy itt és nem is válaszol a hang a másik szobából :(.

 

2020.05.32 Vasárnap

Éjjel álmodtam Veled. Nem emlékszem a sztorira, valami fiktív dolog volt. De megmaradt az arcod a mosolyod és főképp a szemed. Ha sokáig nem látlak ez az a három dolog, ami tisztán megmarad. Persze csak arra jó, hogy még jobban fájjon a hiányod! Hiányzol! 

Nyakig vagyok a házakban. Tegnap is láttam kettőt. Ennek annyi haszna van, hogy kezd egyre egyértelműnekbbé válni, mit is keresek és mik az alternatívák. A jövő héten is lesz pár, amit megnézek. Furcsa helyzetem nagyon.

Vonaton ülök. Zolival megyünk sörözni. Régóta tervezzük ma végre összejött. Mostanában nem mozdultam ki. Utoljára akkor mikor veled voltam. Miután hazamotoroztalak. Jóléreztemmaga akkor is, bár hülyeség ezt emlegetni, mert a közeledben mindig jó. Rányomja a bélyegét a mai napomra az álmom. Valójában nem zavar az egyedüllét, de ilyenkor tud fájni. 

 Nem hagy nyugodni a kérdés és időről-időre előjön. Miért nem kellek, miért nem tudsz Velem lenni? Miért jobb b!rki más! Ma egy morzsát megint találtam. Talán hazafelé leírom. Most lassan a Keletiben vagyok.

 

2020.06.03 Szerda

Ezt ma reggel fényképeztem Piliscséven. NapiNeked:

 

2020.06.04 Csütörtök

Észvesztően GYÖNYÖRŰ vagy!!!

Ez gáz! Látlak egy pillanatra és robban bent a bomba. Semmi extra nincs, de mondanám ismét az ezerszer elmondottakat! Másokkal miért nem vagyok így? Miért fekszik el minden és kezd el ugrálni, ha a közelemben vagy? Unom már ide karcolni a dolgaimat. Inkább erős próbálok lenn de ilyenkor annyit. Megrohan minden mondanivalóm, kérdésem, érzésem...

Zoli hív ebédelni... Mennék szívesen, de... Mindkettőnknek kényelmetlen lenne, bár azt hiszem Neked jobban. Nem akarok felesleges lenni.

Hiányzol!

Lementünk Zolival kávézni és olyan fura volt a dolog. Kérdeztem mit ettetek, de valami azt súgta, hogy terelt, ha szóba kerültél. Nem is eröltettem a dolgot, bár nem értettem. Vasárnap egy jót beszélgettünk. Nagyon hasonlóan látja maga körül az embereket, mint én és hasonlóan ítéli meg a helyzeteket is. Nagyon jól esett kimozdulni, kicsit feltöltött. 

Elfáradtam. Elfáradtam kimászkálni a házakhoz. Elfáradtam, hogy minden hirdetésben van "de", ami csak ott derül ki. Elfáradtam, hogy levelezgetek ismeretlenekkel, akik igazából nem is tetszenek. Egyszer-egyszer találkoztam némelyikkel, de egyik sem az, aki kell. Elfáradtam abban, hogy kíméletlenül vonszol valami előre, de az agyam és talán már kicsit a szívem is bizonytalan, hogy van cél. Elfáradtam, mert meg nem állhatok, de nincs motívációm haladni. Elfáradtam, mert azt érzem, hogy zavarlak. Ez most egészen új dolog. A szemdben, azt látom, hogy jobb lenne, ha megsemmisülnék. 

Valami nem kerek a mai nappal. Akárhányszor visszagondolok egyre jobban villog a lámpa.. Értelmezhetetlen a dolog, mert csak egy villanásnyira találkoztunk és olyan távol próbáltam magam tartani, ahogy csak tudtam. Nem nagyon értem, lehet csak kezdek becsavarodni. 

Rossz kedvem lett. Valami hajt, hogy írjak ide, de most nem megy könnyedén mint máskor. Bár kívülről ugyanannak látszik, ez egy más helyzet. Vannak gondolataim Rólad, hogy mit csinálsz éppen, merre tartasz, de nem akarom egyelőre leírni. Nincs közöm hozzá. Teljesen mindegy mit érzek és gondolok. Mindegy, hogy az alatt a pár másodperc alatt mit töltöttem le. 

 

2020.06.05 Péntek

Ma reggel fényképeztem. A hangulatom alapján ez nem a virágküldés helye, de kimentem és ott volt. Talán soha nem volt még ilyen szép szál a kertben. Annyira Téged látlak benne, hogy nem tehetem meg, hogy csak tárolom valami memóriamodul mélyén. Szóval NapiNeked:

Sajnálom ezt az összetűzést! Nem akarom itt folytatni. Van pár dolog, amit mindig elfelejtettek Veled kapcsolatban, mikor ebben az üzemmódba kapcsolsz. Valójában segíthet Neked, hogy még jobban utálj és mégerősíthet abban, hogy még messzebb tolj és még nagyobb távolságot tarts. 

Azért némi adalék, hátha valaha szóba kerül még. A tegnapi nap nagyon fura volt. Említettem, hogy villogott a piroslámpám, de nem értem az okát. Nem akarok Veled foglalkozni. Nem akarom találgatni, mi van Veled! De mindegy mit akarok. Ha elindul a dolog annyira egyértelmű sztori rajzolódik ki. De én nem akarom végignézni ezt a filmet. Értelmetlen rövid távon fájdalmas, hosszú távon meg felesleges.

Váratlanul ért a bejelentésed! Viszont így érthető a piros lámpa villogása. Akkor továbbra is műxik... Sokszor megleptél már, ismét sikerült. Váratlan és számomra érthetetlen ez a "coming-out". Persze ezer dolgot megmagyaráz és azt kell mondjam jók a szenzoraim. De a dolog ettől még nem lett érthetőbb, mert ezer kérdést is felvet. Szóval a lámpa sem villog kevésbé.

Nem tudok a melóra figyelni. Jár az agyam. Tudom nem kéne, de csak egy pisztolygolyó tudná leállítani... Azt kezdtem el még korábban írni, hogy jó hosszan beleolvastam a blogba tegnap. Nem szoktam ilyet tenni. De szül gondolatokat és megoldásokat. Hasonló helyzeteket lehet utólag értékelni, korábbi "talánok" válnak kijelentéssé. Összességében azért nem túl sokat szoktam tévedni. Most kéne leírnom, hogy milyen válaszokat találtam, de megelőztél. Gyakorlatilag az, hogy nem akarsz velem egy légtérben lenni sok mindent megmagyaráz. Te menekülsz!!!

Magadnak nyilván másképpen tálalod. Te előlem menekülsz, de valójában saját magad elől!!! Huhh valami azt súgja jobb, ha leállok!! Mert, ha tovább "nézem", akkor nagyon mélyen látnék beléd.. És nem lenne most szerencsés, ha lefesteném a képet.

 

2020.06.08 Hétfő

 Nagyon mozgalmas volt a hétvégém. Kezdem a végén. Éjszaka egy pillanatra besétáltál az "álmomba". Furcsa ez. Nem volt olyan intenzív "ott álltál mellettem érzés", mint a múltkor, de nem is az az egyszerű álom, amit minden éjjel összehord az agyunk. Hajnal lehetett, felébredtem rá. Csak arra emlékszem, hogy Te voltál, de nem mondtál semmit. Lehet csak eltévedtél, benyitottál és gyorsan távoztál... :)

Talán említettem, hogy csatlakoztam egy motoros csapathoz. Volt egy nagyon jó túra pár hete Kalocsára. Most Tiszekécskén tartottunk egy ottalvós bulit. Azt kell mondanom fergeteges volt. Rengeteg hozzánk hasonló értékrenddel bíró, intelligens és halál laza ember egy helyen. Szombaton mentünk és utána bandázás éjjelig. Én fél kettőkor vonultam el úgy, hogy zsibbadt az állkapcsom. Ennyit évek óta nem nevettem. Másnap reggel egyszerűen fájt a torkom, alig tudtam beszélni.. De kutyaharapást szőrivel... Én nagyon okosan toltam az alkoholt, így semmi bajom nem lett. Néztük reggel a "zombikat" és ezzel megvolt a második felvonás a jókedvhez. Összepakolás után strandoltunk, ahol sikerült a vállaimat jól megsütnöm. Ez mondjuk most elég kellemetlen, de túlélem. Viszont megismertem Zoét. Ő gyönyörű és huncut hölgy. "Szerelem" volt első látásra. Sajnos van köztünk 46 év korkülönbség. Szóval babáztam is.

De a légfontosabb. Befogadtak úgy érzem. Motort berheltünk, kaptam egy telefonszámot egy megbízható szerelőhöz. Még nem merem elkiabálni, de ha sikerül el tudok menni velük egy egyhetes Balkán túrára augusztusban. 7 nap alatt 4000 kilóméter a legszebb helyeken. Természetesen tengerparttal is összekötve. Már nem volt szabad hely, de rámírtak tegnap este, hogy próbálnak valamit tenni még az ügyért. Nagyon reménykedem benne!

Vannak dolgok, amik nem változnak! Te egyre gyönyörűbb vagy! Illetve fogysz, de tovább már ne! És nem változik a hatás amit a közelséged okoz. Még akkor is, ha idegennek tartasz és a pokolba kívánsz. Sajnos nekem is tennem kell a közömböset...

 

2020.06.09 Kedd

Nem tudom, hirtelen kinek mondjam, még mindig Te ugrasz be elsőként. Most írták, hogy sikerült lefoglalni a szállást Montenegróba!! Annyira örülök!  Egy hét vegytiszta motorozás. Van benne két nap a kotori öbölben strandolás is. Suzyt is viszem szerelőhöz és felkészíttetem az útra. Kaptam nagyon ajánlott helyet Bicskén. Jó motorszerelőt sokkal nehezebb találni mint jó autószerelőt. 

Kezd mozgolódni az ingatlanpiac is. úgy látom most kezd "beérni" a válság. Megnéztem egy telket Gyálon ahová egy új építésű házat terveznek. Nagyon gondolkodom rajta, hogy abba vágok bele.

 

2020.06.13 Szombat

Ma megejtettem a második nógrádi motoros emléktúrámat. Nagyjából két éve voltunk itt együtt. Talán az volt a legfelhőtlenebb napunk amióta csak ismerjük egymást. Bár az is igaz, hogy az volt az egyetlen, amikor az egész napot velem töltötted. Akkor boldog voltam. Mindenki irigyelt és mindenki úrnak szólított. Úgy is éreztem magam... Kár, hogy nem lett folytatás és te sosem éreztél hasonlót. :(

Lehet hagomány lesz ebből a túrából. Majd keresek nevet neki. Boldogság túra, Zsuzsi emlékkör.. 

 

 2020.06.15 Hétfő

Zsuzsi! Ez a szőke jelenés Te voltál itt a sötétben? Mire a odaértem már nem láttam, hogy hova tűnt el. Fehér nadrág, szőke és suhan. Köszönt, de nagyon meglepődtem és nem emlékszem, hogy visszaköszöntem.  Ha Te voltál akkor gy újabb sorry...

Nem is tudom... Nem gáz, hogy csak egy ilyen jelenésre is felmegy a pulzusom? Vagy azért ment fel mert Te voltál. Mondjuk ez a valószínűbb. 

Hogyan tudsz ennyire gyönyörő lenni??? Miért vagy ekkora hatással rám? Ennél messzebb már nem lehetek és mégis elég az a pár másodperc...

Azt hiszem lassan nevetségessé válok azzal, hogy leírom: Nagyon HIÁNYZOL!!!! És kicsit fáj, hogy ez legkevésbé sem kölcsönös..

 

2020.06.16 Kedd

Tegnap hallottam korábban sohasem. Nem a stílusod, de ha mesélni kellene magamról ennél jobban én sem tudnám elmondani.

 

Valami hajt, hogy írjak Neked miközben valami visszatart. Nagyon ritkán foglalkoztat, hogy mi lenne ha idetévednél és olvasnád a blogot. De valamelyik nap eszembe jutott. Szánalmat láttam, gunyoros lekicsinylő mosolyt. Nem ritka, hogy haragszunk és megnyűlöljük azt akinek úgy véljük, hogy ártottunk. És most azt is lehetségesnek tartom Te úgy véled ártottál nekem... De ez sem biztos, mert a lámpám villog, ha ilyen dolgok jutnak eszembe...

Tök egyedül vagyok egész este. Rád gondolok! Valahogy közelebb jöttél egy hajszállal. Nem tudom a dolgot elmagyarázni. Apró suhanások az éterben. Megmagyarázhatatlan érzelemfoszlányok. Talán gondolsz rám. Ittam kicsit lehet, hogy csak ez téveszt meg. Gőzöm sincs róla ráadásul nem is tudpm leellenőrizni. Mással ez nem működik. Talán mert nincs más és ahogy elnézem nem is lesz.

Nem tudom mi változott, valószínűleg semmi. Valószínű, hogy a szívem nem bírja elviselni a gondolatot, hogy gyűlölsz. Nehezen bírkózik meg a közönnyel is, de azt hiszem, amit mostanában kénytelen hinni az sok neki.

Réges régen el kellett volna fogadnom, hogy nem kellek Neked és semmi sem köt hozzám.

Tegnap sétáltam le az autómhoz és Te hangtalanul elgurultál mellettem Remzyvel. Csak ennyi, de ha ez egy film lenne akkor ez egykiemelt jelenetnek számítana.. Végtelenül szomorú volt az egész. Legalább is számomra.

Talán az ital teszi, de tényleg valami más most mint akár délelőtt. Jó lenne hinni, hogy eszedbe jutok néha pozitív kontextusban. Talán ma este pont. Ha így van köszönöm Neked ezeket a kellemes érzéseket!! Holnapig kitart. Attán valszeg összefutunk a folyosón... De addig legalább szépet fogok álmodni.

Nézem a sorozatomat. Lassan elfogy az is. Aludj jól Drága Drága Zsuzsim!!!

 

2020.06.18 Csötörtök

Reggel elvittem bicskére Suzyt. Úgy elkapott az eső, hogy még mindig nem száradtam meg. :) Ádám rendes volt és behozott. A túrára azt hiszem kell vennem egy nadrágot is. Ez a farmer száraz időben tökéletes de esőben szívás.

Találtam egy egész jó házat a FB-on. Meg tudnám nézni, de pont most gyalogbéka vagyok. Zoli is pont most ment szabira.. Na mindegy remélem jó lesz a hölgynek az esti időpont is amikor meg lehet nézni.

Éjjel álmodtam Veled. Csak annyi maradt meg, hogy ott voltál. Viszont reggel óta jobb kedvem van, mint mostanában. Nagy kedvem lett mindent elintézni amit tologatok egy ideje. Van időpontom az alválaborba és fogorvoshoz. Mondjuk ezeket a karantén alatt nem tudtam volna elintézni.

Régen mondtam, hogy Hiányzol!! Jó néha összefutni a folyosón és látni az arcod és érezni az illatod és az elsuhanó közelséged. Ilyenkor óhatatlan, hogy bekerüljek az aurádba. Néhány pillanatra valahogy más lesz a világ. A hangok tisztábbak, az illatok intenzívebbek, a színek élénkebbek és a világ sokkal szebb és teljesebb.

 

2020.06.19 Péntek

Nagyon régen nem kattintottam a viberre. Most valamiért megtettem. És szembe jött az új profilképed! Minden lelki békém borul, amikor meglátlak! Ilyen mosolygósan és vidáman pedig a gyönyörűbbnél is gyönyörű vagy!! Annyira nagyon Hiányzol!

 

2020.06.21 Vasárnap

Ma valami a Sas utcába hajtott. lassan lépésben gurultam el a ház előtt. Számoltam, 4 szívdobbanásnyi ideig tartott. A harmadiknál még azt hittem nem vagy otthon. De a negyedikre összekapcsolódtam Veled. Egy szívdobbanás volt az egész. De ez elég volt, hogy érezzem a jelenléted, hogy felszökjön a pulzusom, hogy kisüssön a nap. Egy szívdobbanás. Csak ennyi volt, alig egy sóhajtás. Utána minden lassan visszaváltozott. Csak a bizonyosság maradt, amit hiába próbálok felülírni....

 

2020.06.22 Hétfő

Villanások. Egy szívdobbanás, egy tárgyilagos, de számomra éteri hang, egy ellibenő angyal, egy illat.. Mára megvolt. De a szemeid!! Azok nincsenek. Nem nézel rám...

 

2020.06.23 Kedd

Reggeli villanás. Roszz idő volt, napok óta nem voltam a kertben. Van egy rózsatő, ami egdig még sosem virágzott. Ma ez fogadott:

 

Gyönyörű, mint Te! Máshoz nem lehet hasonlítani!

Ma nem foglak bent zavarni, nyugodtan járhatsz kelhetsz. Vidd el Zolit ebédelni. Dórival megyek beiratkozni. Utána meg megyek lakást nézni. Elfáradtam. Annyit láttam már, de egyik sem az amit eképzeltem. Teljesen egyedül vagyok a dologgal.

 

2020.06.24 Szerda

Néha van kedvem szösszeneteket írni valamikor nincs. Most tetszik ez a villanások "sorozat".  Reggel, konyha. Pakolom ki az edényeket miközben határozottan érzem a közelséged. Sokkal élénkebb minden ilyenkor. Mintha az érzések egy óriási erősítőn keresztül érkeznének. Az öröm, hogy érzem és szinte hallom a szíved dobbanását és nagy a fájdalom amivel tolsz és tolsz el minnél messzebb. 

Zoli hívott, hogy menjek velük reggelizni. Passzoltam, van gyümölcsöm. Erre hallkan súgta, menjek nyugodtan Zsuzsi nem lesz ott. Fura volt ez a dolog. Még nem tudom mrgfogalmazni, de fura. Valamit nem ért a srác. Mintha azt hinné én nem akarlak Téged látni!

Mint egy robbanás az űrben. Csak egy néma villanás. Szó nincs csak a szívem zakatolását hallom és a csörgedező vizet. Persze kihallatszik, hogy szidod a vízautomatát a lassúságáért. Mert menekülnél minél előbb ki onnan. Rád sem merek nézni. Nem kell hogy olvass a tekintetemben és én sem akarom látni azt a jégmezőt, amit láttatni akarsz. Mint mindig elbódít az illatod és a közelséged. Van bennem valami dac, hogy ne fussak el még akkor sem ha érzem a ridegséget és a tettetett közönyt. Néha nehéz eldönteni, hogy gyűlölsz vagy csak kétségbeesetten távoltartod magad tőlem. Az elsőnek van értelme ez utóbbinak nincs.  

Zsuzsi! Mi a francot vársz tőlem? Szerinted miért írom én ide ki magamból ami bennem van? Szerinted ha lenne bármi mód, hogy elszakadjak Tőled nem tettem volna már meg korábban????? Gőzöd sincs mi a kellemetlenség, mi a szenvedés. Ne haragudj nem tudom sajnálni a kis kellemetlenségedet. Igen rádcsatlakozom de nem tehetek róla. Nem irányítom, de már nem is küzdök ellene és nem is fogok. Majd a sír elválaszt minket. Mit szeretnél menjek ki motorral és kenjem fel magam egy kamionra? Ha nem jelentek neked semmit mi a faszt érdekellek? Mit érdekel, hogy egy számodra senki, megérzi a hangulatodat? Mit érdekel téged, hogy az a nyomorult utána mit kezd ezzel az egésszel. Ne aggódj nem árulja el másnak csak ezeknek a bejegyzéseknek. 

Nem én találtam ki és nem én kértem ezt a kapcsot. Jött magától, kaptuk. Te is kaptad, hiába akarsz mindent a nyakamba varrni. Sajnálom, hogy egy kellemetlen kullancsnak érzel az életedben. Utálom ezt az undorító és megalázó ballaszt szerepet. Nem várok tőled sem együttérzést sem megértést. Nálad az érzelmek abszolút alá vannak rendelve az akaratodnak és az aktuális céljaidnak. Te az ezotériát is úgy magyarázod és akkor érdekel, ha éppen jó neked és megfelel az elképzeléseidnek. Ha nem akkor hirtelen nem érdekel és teherré válik. Pont úgy ahogy Én. Éppen ezért nem tudok hinni Neked, mikor érzésekről beszélsz.Azok csak az aktuális akaratodat tükrözik. 

De tudok hinni azoknak az érzéseknek, amik jönnek mikor "rádcsatlakozom". És azt hiszem tudm, hogy téged ez miért frusztrál. Mert ott nem tudsz hazudni. Nem tudsz hazudni örömről, bánatról, kétségekről. Azt nem tartod kontroll alatt. És mikor "rádcsatlakozom" egy pillanatra tükröt is tartok. És ezt nem tudod elviselni. Mindig is gyűlölted, ha ellentmondtak Neked. És benned jelenleg rengeteg az ellentmondás és elfojtott kérdés és kétség. És az akaratod ezt nem tűri. Ezért óvod magad annyira, ezért próbálsz lezárni. Elkeserítelek, nem fog menni.Ez sokkal erősebb nálunk.

Ha nyílt lennél és boldog és annyira jól éreznéd magad a bőrödben leszarnád, hogy valaki "rádcsatlakozik". Mindenkinek meg akarnád mutatni, hogy mi van odabaent. Főleg nekem, hogy az orrom alá dörgölhesd!! Amúgy ezt a kibaszott nagy igyekvést, brusztolást és akarást körülkötted mindenki látja. Persze csak azt akit egy kicsit is érdekelsz. Lassan fogadásokat kötnek rá, hogy meddig bírod. Ez az egész rohadtul nem arról szól, hogy ellenem kell védekezned. Csak lassan akkora benned a feszültség, hogy valakibe bele kell rúgni és ki kell hibásnak tekinteni. Ismerem ezt a szerepet. Voltam már feketeseggű elégszer. Engem rugdoshatsz, mert tudod, hogy semmire sem mész vele. Túl jól látlak, hogy haragudjak Rád.

Nem teszem ide a folytatást. Elbveszélünk egymás mellett, mint mindig ilyen esetben. De tudnod kell, hogy én itt vagyok és leszek mindig, ha kellek. Ez az élet túl rövid, hogy háborúskodással teljen. Nem kérek bocsánatot, mert az én szemszögemből igazam van. Te is annak látod a tied. Majd a jövő megadja a választ, hogy kinek volt igaza!

 Villanás. Edzésen talán fekvőtámasz közben egy réges régi beszélgetésünk jutott eszembe. Megfogadtuk, hogy nem engedjük el többet egymás kezét... Az én kezem azóta is feléd nyúl..